[MHA Fanfic] Nem vagy egyedül Adoptálható

XI. Az igazság nem fáj

Visszatértünk a kollégiumba, és elkezdtem tanulni. A braille írás már jobban megy. Kaptam egy gépet, ami braille-ben ír. A használata nem annyira nehéz, de az órákon nehéz lesz használni. Mire megyek vissza, megtanulok mindent. Ajtó nyítodást hallottam.

-Szia Midoriya. -Köszönt Momo.

-Sziasztok? -Kérdeztem.

-Oui, többen vagyunk. -Mondta Aoyama.

-Hogy-hogy ilyen hamar itt vagytok? Azt hittem edzés van. -Kérdeztem meglepődve.

-Az volt, 2 csoportra osztva kellett elkapni a másik csapatot 20 perc alatt. A nyertes csapat hamarabb elmehetett, míg a vesztes ott marad az óra végéig. -Magyarázta Kirishima.

-Izginek hangzik. -Mondtam.

-Egy hajszálall nyertünk, ha az utolsó percben nem kaptuk volna el Iida-t akkor döntetlen lett volna. -Mondta Jirou.

-Tök mindegy már, nyertünk, és éhenhalok! -Ordított Hagakure.

-Látod Deku, nélküled is tudunk nyerni. -Mondta Uraraka.

Ettől mindenki lefagyott. Senki sem szólt. Uraraka-tól nem vártam egy ilyen hozzászolást. Pont tőle. Biztos morcos még a visszautasítása után.

-Uraraka ez nem volt szép. -Mondta Sero.

-Én csak kimondom az igazat. -Mondta majd felment a liftel.

Az igazság fáj mi?

-Sajnálom Midoroya nem tudom mi baja lehet, egész nap ilyen. -Mondta Momo.

-Semmi baj, megszogtam. -Beismertem.

A maradék időben elmesélték az edzésüket, a nap eseményeit. Erről mind nagyon jó hallani. Én is elkezdtem a kis 'kalandomat' mesélni.

-De ilyet nem tehetnek meg. -Mondta morcosan Sero.

-Sajnos, de igen. Az ő éttermük, az ő szabályuk. -Mondta Momo.

-Nem túl férfias! -Mondta Kirishima.

-De az étel finom volt. -Mondtam, hogy oldjam a hangulatott.

Kínyilt újra az ajtó.

-Sziasztok. -Mondta Tsu fáradt hangon.

-Itt a halálom ideje. -Mondta drámaijan Mina.

-Ha esetleg Four eyes nem sétált volna bele a nyílvános csaptába nem történt volna meg. -Ordított Kacchan.

-Szerintem egy fair meccs volt, és egy kis edzés nem a világ vége. -Mondta Iida.

-Nekem igen. -Drámázott Mina.

Elkezdtem kuncogni, Mina kisebb drámái a legjobb szappan operává tudja változtatni a kollégiumot.

-Ne nevessen az aki meg sem erőltette magát. -Jelentette ki Uraraka.

-Uraraka elég. -Mondta Jirou.

-Igaza van, mit tettem ma? Elmentem valahova ebédelni és ennyi. Köszönöm a vacsorát. -Mondtam és felmentem a szobámba.

Letusoltam, és az ágyra estem, Kharón ott mellettem csak nyüszögöt.

-Semmi baj, már hozzászoktam az ilyesmikhez. -Vakargattam meg a füleit.

Felugrott hozzám, és elkezdte nyaldosni az arcomat.

-Jól van na, jól vagyok. -Kuncogotam.

Jól vagyok.