Kpop Imagine√ [ Kérések Nyitva]

Enhypen-Sunoo

Könnyeidel küszködve sietél haza, nem látva semmit. Ez a fájdalom olyan szinten fájt hogy majd belehasadt a szíved. A szokásos gombóc a torkodban ami egyre erősebben fojtogatot. Fájt amit láttál, nem akartad elhinni hogy ez pont veled történik meg. Kerested a miérteket. Hogy mit rontotál el. Hogy mit csináltál rosszul. Magadat hibáztatad mert engedtél a csábitásnak. De csak boldog akartál lenni. Azt hitted jár neked ennyi. Hogy te is lehetsz akár ha pár percre is de boldog. A boldogságod forrása viszont kihasznált.  Kihasznált majd kidobot. Nem számitotál rá hiszen egy nagyon kedves fiúnak ismerted meg. Viszont sokszor csak azt látjuk ami a felszínen van. Amit mutatnak az emberek. Hiszen nem olyan nehéz megjátszani magad. A mai világban mindenki hazudik és átveri a másikat. A mai világban nem bizhatsz senkiben csak magadban. Csak magadra számithatsz. Mert nem tudhatod ki az aki elárul és ki az aki nem.
Te biztál benne. Biztál a jövötökben. Igéregetet de egyik igéret sem vált valóra. Azok az igéretek a kedves szavak amiket a füledbe suttogot mind hazugság volt. Minden egyes nap vele egy megjátszot nap volt? Vajon megjátszodta hogy szeret? Szeretet egyáltalán? Vagy csak kellett valaki akit kihasználhat?  Te szereted. Minden nap amit vele tölthetél egy álom volt. Minden nap a ragyogó napfény volt az életedben. Viszont most a napot eltakaró felhő lett. Egy felhő ami meggátolja hogy a nap meleg fénye beboritson mindent.  Csak egy mondat kavargot a fejedben amit hozzád vágot ma a fejedhez.

"Nem értem hogy mi az ami megfogott benned. Hiszen ugyan olyan vagy mint a többi naiv lány. Könnyű volt átvágni téged"

Ezel az ártatlan mondatal képes volt tönkre tenni mindent. Olyan ridegen és távolságtartóan vágta hozzád mintha te egy idegen lettél volna számára. Mintha csak álmodtad volna hogy ő a barátod volt. Nem tudtad mivel érdemelted ki ezt a bánásmódot tőle. Hiszen te mindig odaadó voltál. Figyelmes. Törödő. Lested minden kivánságát. Szereted. Teljes szívedből. De neki ezek szerint ennyi nem volt elég.

Az eső is megeredt de te csak futotál amennyire tudtál nem érdekelte hogy megfázol. Vagy tüdő gyulladást kapsz. Mert ezek a betegségek sem lennének annyira fájdalmasak mint amit sunoo okozott neked ma.  Ahoz a fájdalomhoz semmi nem érne fel.  Minden vele eltöltött perc lezajlott lelki szemeid előtt. A boldog napok amikor egymáshoz bújva néztetek egy filmet. Amikor magához szoritot mert féltél a horror filmektől. Amikor letörölte a könnyeidet és azt mondta "ne sírj mert leesik a koronád"  Eszedbe jutott az első közös
Szülinapozásotok, első közös együttalvásotok. És végül az első csókotok. 

Minden emlék láttán szíved még jobban fájt a mellkasodban. Majd kiszakadt. Nem akartad felfogni hogy minden boldog percnek és pillanatnak vége.

Utad ahoz a helyhez vezetett ahol elsőnek találkoztatok. Az eső már nem esett. Az az a han folyóhoz. Azonnal felvilant hogy hogyan találkoztatok. Összevesztél a szüleidel. Magadat ostorotad mert az álmod nem válhat valóra. Ezért ide jöttél és sírva leborultál a padra ekkor lépet meléd sunoo és egy zsebkendőt átnyújtot neked. Nem szólt semmit percekig mikor viszont elakartál menni mondva "nem akarod zavarni" csuklodra fogott. Nem engedet el. Kiöntöted neki a lelked ő meg segített. Attól a naptól fogva együtt voltatok.

Megcsapot a dejavu ahogy leültél a padra viszont tudtad most nem fog sunoo leülni melléd és még vigasztalni.  Mert mindenek vége van, ami hozzá kötött már nem létezik többé.

Percekkel később viszont valaki lehuppant melléd. Az illata meg csapott téged ami annyira ismerős volt. Sunoo volt az.

-- Mit akarsz? -szóltál oda flegmán, érezted hogy feléd fordult de te csak a csendes han folyót szemlélted.

-- Sajnálom T/N. De meg kellett tennem. Ha nem teszem meg tönkre tenném az életedet-hajtota le a fejét, ridegen felé fordultál.

-- Most teted tönkre az életemet sunoo. Most.  Kérlek hadj békén és menj el-fordultál vissza és néztél le cipőimre.