Kpop Imagine√ [ Kérések Nyitva]

Golden child- daeyeol

Ahogy lépkedtél a hó ropogót a talpad alatt a hideg miatt pedig reszketve léptél be a kis sarki kávézóba ahol megcsapot a kávé és forró csoki illata amibe egy boldog mosolyal szipantotál a levegőbe. Kezeidet összedörzsölve sétáltál az egyik asztalhoz majd kihuzva a széket vetted le a kabátodat majd ültél le és tetted a táskádat az asztalra. Leülve vetted ki a laptopodat majd azzal helyet foglaltál. A tél ez időszaka számodra a legihlet mentesebb. Szereted a telet viszont utáltad a hideget. Az embereket szereted nézni ahogy párjukal kézen fogva sétáltak. Szereted a hót ami mindent beboritva varázsolt fehéré. Feldobot ugyanakkor elszomoritot hogy ilyenkor te egymagad vagy. A barátnőid ugyan is mint a barátjukal töltik te pedig nem akarsz bepofátlankodni oda.

Ez a kávézó viszont a kedvenced nem csak az italok és a kellemes hangulat vonzanak ide minden nap. Hanem egy személy. Pontosabb nevén daeyeol. Mindig megmelengeti a szívedet amikor látod mosolyát és kedveséget árasztó tekintetét mindig jobb kedvre derülsz. Mindig megnevetet és ezt minden egyes nap megköszönöd neki. Ma viszont szomorúan konstroláltad hogy nem volt műszakban. Reménykedtél hogy csak késik viszont mikor látad hogy nem jön sóhajtotál egyet majd a pincér fiúra mosolyogtál aki feléd lépkedet.

-Mit adhatok? -kérdezte előkapva kis jegyzet füzetét.

-Csak egy forró csokit köszi-adtad le rendelésedet amit leírva bicentet egyet arra készülve hogy megforduljon és elmenjen elkésziteni a rendelésed. Csak hogy hezitálva utána szóltál -Esetleg... -kezdted amire mosolyogva szembe fordult veled

-Eszedbe jutot még valami...

-Nem! Csak kérdezni akartam valamit ha nem baj-hajtotad le a fejedet ajkaid szélét rágcsálva.

-Kérdez csak nyugodtan-mosolygot rád aranyosan oldalra billentet fejel.

-Daeyeol... -mondtad ki a nevét majd fülig pirulva forditotad el a fejedet-Szóval ő... -  a pincér fiú csak aranyosan felnevetet majd elmosolyodot

-Ma szabad napot vet ki-adot választ fel nem tet kérdésedre amire csalódottan bolintotál egyet sóhajtva egyet majd miútán a srác elment te lebityeszteted ajkaidat kipilantva a hatalmas ablakon.  Azt hitted rosszul látad de ekkor megpillantotad őt... Daeyeolt amint össze húza magán a hosszú barna kabátját és kezeit ajkaihoz emelve nyit be a kávézóba. Ajkaidat beharaptad de valamiért urá let rajtad egy fura érzés a gyomrodban és gépedre próbáltál koncentrál. Lenyugtatva magadat kezdted el a gépen bepötyögni a feladat megoldásait.

Csak akkor pillantotál fel amikor valaki az asztalodra rakta a kért italodat. Nagyokat pislogva konstroláltad hogy nem a pincér volt hanem dayeon aki lerakta a meleg italt meléd. Egy mosolyal ajkaidon néztél fel a fiúra akinek arca kipirult a kinti hideg miatt.

-Szia t/n jó téged látni-mosolygot rád aranyos vigyorrával amitől majd hogy nem lefojtál a székről. -Leülhetek? -pislogva párat zavarttan némán bolintotál ő pedig leült az előtted lévő székre.

-Ma azt hittem szabad napod van-döntöted oldalra a fejedet mire neki széles mosoly költözöt a fejére

-Szóval érdeklődtél utánam? -kitágultak szemeid majd érezted ahogy elpirulsz így elkaptad tekintetedet róla és inkább a gépre néztél

-Én.. Nem is-dadogtál vörös fejel amit megmosolyogtatot az előtted ülő férfi

-Aranyos vagy-jelentete ki amitől még jobban zavarba jöttél. Zavartan felnevetél majd füled mögé türtél egy hajtincset kezedbe véve a meleg italt.

-Ha szabadnapod van akkor miért vagy itt? -kérdezted mielőtt szádhoz emelted volna a meleg forró csokidat-Mármint nem mintha zavarna nehogy fére értsd-kezdtél el azonnal szabadkozni az italt az asztalra rakva-Csak az emberek általában a szabadnapjukon nem a munka helyüken tengetik a napjaikat

-Igazad van-bolintot egyetértően-Normál esetben én sem lennék itt-vont vállat majd hátra dölt a székében-Viszont valaki nagyon hiányzot így nem bírtam ki hogy ne lásam újra-nézet mélyen a szemedbe ami miatt majd nem hogy megfulladtál az italtól. Köhögni kezdtél a fiú pedig azonnal felpattant és hátadat ütögetve segitet. Megköszönted segitségét majd még egyet kortyoltál az italodba.

-Biztos különleges személy lehet-bologatál fel sóhajtva amire a fiú hevesen kezdet el bologatni vigyorogva

-Az, el sem tudod képzelni hogy mennyire sokat jelent nekem. Mindig mikor látom boldogabb vagyok és a szívem hevesebben kezd el verni. Amikor halom nevetni vagy látom ahogy miattam mosolyog számomra ez a legcsodálatosab dolog a világon-fejezte be amire nagyot kellet nyelned-  Na és neked t/n?  Neked is annyira fontos vagyok mint te nekem? -köpni nyelni nem tudtál ahogy csillogó szemeibe néztél. Hirtelen azt hitted egy valóra vált álomba csöppentél bele és azt kívántad soha ne ébredj fel.-Tudom kicsit gyors ez az egész. Biztosan megleptelek ezzel de mikor megtudtam az egyik pincér barátomtól hogy érdeklődtél felőlem azt hitted itt az idő hogy kitálaljak neked mindenről-húzta el a száját tarkojára simitva te pedig a pultban vadul mosolygo fiúra pillantotál aki felvette a rendelésedet.

-Ami azt illeti-kezdted félénken ahogy a fiú csillogó szemeibe néztél-Jobbkor nem is vallhatad be-húztad ajkaidat egy szégyelős mosolyra amire a fiú megkönnyebülten fújta ki a levegőt majd fogot az asztalon pihenő kezedre.

-El sem tudod képzelni mennyire régóta álmodoztam arról hogy bevallom neked. Csak valahogy féltem hogy visszautasitsz

-Ez természetes, mindenki fél hogy a kiszemelt személy majd visszautasitja. Én is féltem bevallani hiszen nem akartam hogy összetörjék a szívemet-vallodtad be felkuncogva

-Akkor eljösz velem randizni t/n? Ismerek egy szép helyet ami tetszene neked-belül már sikitotál annyira boldog voltál ahogy a veled szemben ülő személyre néztél.

-Igen, szívesen elmegyek veled-válaszoltad mosolyogva mire a fiúnak is szélesedet a mosolya majd lecsukta a laptopod tetejét

-Akkor a házidnak bizony várnia kell-nevetet fel amire te is felkuncogtál

-Tudod már a kedvem is elment hogy megcsináljam-nevetél fel boldogan