Jurassic World: Élet a dínókkal (Jurassic World Trilogy) //BEFEJEZETT//

8.: A bazinagy terv

  Hazaértünk. Levettük a kajákat és a bringám a kocsi tetejéről, Lucyék kivették a csomagjaikat, és indultunk is be a házba, ahol Maisy egy sütivel fogadott.
  Lucy és Bálint elmesélték Owenéknek is, mi történt, és megbeszéltük, hogy esténként a kanapén alszanak. Másnap reggeli után úgy döntöttünk, hogy elmegyünk sétálni Lucyékkal a folyópartra, hogy kicsit jobban tudjanak tájékozódni. Meg akartam nekik mutatni a folyóban lévő kisszigetet, és a fakunyhót, amit én és Maisy építettünk egész idő alatt. Felvették a pulcsijainkat, én a lenge kabátom, és már indultunk is. Nagyon szép hely, igaz, én mindig is kicsit ijesztőnek találtam, ki tudja, miért. Sose éreztem magam biztonságban. Szép, de valami fura érzésem van, de ez így van minden erdősebb helyen. Mindig történt ott valami fura, plusz akármi lehet ott. De erre jó a lakáskulcs, ami ha úgy vesszük, egy kiskés is lehet, és meg tudnám védeni magam. Végigmentünk az ösvényen, és megérkeztünk az út menti, meredek levezető porúthoz, majd lecsusszantunk rajta, és már lent is voltunk a szigetecskén. Ez volt a kedvenc folyómelletti helyem a sok közül. Megmutattam nekik a kiskunyhót, levettük a cipőinket, majd belementünk a bokáig érő vízbe, és elkezdtünk sétálgatni a folyóban, miközben beszélgettünk. Valahogy eljutottunk ahhoz a témához, hogy mi lehet Dominikkal és Laurával. Hiába hívtuk őket, üzentünk nekik, semmi. Mind a ketten leszartak minket. Vagy meghaltak. Ez a két opció van, és remélem az első az igaz. Egyszercsak csodás ötletem támadt.
- Tudjátok mit?- kérdeztem.
- Mit?- kérdezett vissza Luca.
- Van egy ötletem! Személyesen meglátogatjuk Lauráékat! Tudjuk, hol élnek. Odamegyünk, bekopogunk, ha nem nyitják ki, betörjük az ajtót, és felkutatjuk a házat, hátha találunk valamit, ami segítségével megtalálhatjuk őket!
- Ez a nagy ötlet?- tette fel a kérdést lenézően Bálint.
- Miért, neked van jobb?- néztem rá mérgesen. Nem szerettem, ha valaki így lenézte a terveimet.
- Hát nincs, de ez nem illegális? Mármint az, hogy betörünk.
- Hát... de. De olyan helyen élnek, ahol senki más nem, így nem lenne senki, aki hívhatná a rendőröket.
- És ha Lauráék hívják őket?- fordult felém Lucy.
- Elmagyarázzuk Lauéknak, hogy azért jöttünk, mert aggódtunk értük, és hogy ne féljenek, mert nem bántjuk őket- magyaráztam.
- Aha... és azután?
- Ezt hogy érted?- néztem rá értetlenül.
- Hát hogy ha megtaláljuk őket? Megmondjuk, hogy aggódtunk értük, megöleljük őket, aztán hazamegyünk, mintha mi sem történt volna?- mondta. Hát eddig még nem jutottam el.
- Majd akkor kezdünk valamit magunkkal. Ennyi.
- És hol is élnek?- kérdezte Bálint.
- Nos... Cubában- válaszoltam.
- És oda hogyan akarsz eljutni? Te ittvagy New York kevésbé lakott városrészén, ők meg egy távoli szigeten. Oda nem tudsz csak úgy elautózni! Kell egy repülő vagy hajó, hogy eljuss oda!- oktatott ki Bálint, és sajnos igaza volt. Nem volt repülőnk, hajónk, vagy akármink, amivel el lehetne jutni oda. Ez nem csak egy kis random kiruccanás, aminek a helyszínére egyszerűen elgyalogolsz, megnézed a helyzetet, aztán mész is haza. Ezt jóval előbb meg kell tervezni, összeszedni minden kelléket és embert, amire és akire szükség lehet ott, és beszerezned, mivel jutsz el a helyszínig. És ez már pénzbe kerül, amiből nekem ugyan annyi van, mint józan paraszti észből. Azaz kevés. De valamit tenni kell, mert ezt nem hagyom annyiban. Egyszercsak megcsörrent a telefonom. Owen hívott, hogy kész az ebéd, így visszaindultunk a faház felé, felszedtük a cuccainkat a sárból, majd indultunk is. A délutánom a szobámban, gép előtt ülve töltöttem, és valami használható, és egyben olcsó jármű után kutattam, amit ki tudnánk bérelni, de minden túl drága volt nekem. Owen, Claire és Maisy még nem tudtak a tervemről, és nem is nagyon akartam őket is belevonni, nehogy valami baj legyen belőle később. Lucy az ágyamon ült, Bálinttal együtt, és a telefonjaikon próbáltak keresni valamit, de semmi. Mondjuk Lucy néha elvándorolt a témától és Genshinezett. Nem volt pénzünk, és ez volt a gond. Semmi olyan ismerősünk se volt, aki segíteni tudott volna, vagy valami, maximum Sarah, de őt nem akarom megkérdezni, mert amennyire utál, úgyis nemet mondana. Egyedül ők elég gazdagok ahhoz, hogy egy ilyenre fussa. Egyszercsak megszólalt Bálint:
- Bárcsak levelek lehetnénk!- sóhajtotta.
- Miért akarsz te levél lenni?- kérdeztem tőle. Miért akarna az lenni?
- Mert a levél mindenhova eljut. Repülni is tud, mivel a szél egyszerűen csak elfújja, és a vízen is fennmarad- magyarázta nekem. Ekkor ránéztem az asztalom szélén lévő könyvre, majd elkiáltottam magam.
- Bálint, te egy zseni vagy!- motyogtam. Intettem nekik, hogy jöjjenek, majd kirohantam a házból, ők meg utánam.