Jurassic World: Élet a dínókkal (Jurassic World Trilogy) //BEFEJEZETT//

18.: Időhurok

Arra keltem, hogy valaki a sátramban van, ami valljuk be, nem a legjobb ébresztő. Gyorsan feltápászkodtam hogy megnézzem, ki az, de csak Thompson volt az.
- Mi a rákot keresel te itt?! - néztem az ügynökre.
- InPad - jött a meglehetősen rövid válasz.
- Oh. És miért nem vártad meg, hogy felkeljek, és odaadjam?
- Nem tudtam, mikor kelsz fel, és nem akartam órákat várni.
- És? Minek az most neked?
- Ebbe a felébe is rakunk egy nyomkövetőt. Csak egy tíz perc, és visszakapod.
- Kösz. A reggeli?
- Pirított kenyér. A fősátorban megtalálod.
Ezután felálltam, és elindultam reggelizni. Már mindenki ottvolt rajtam és Thompsont kivéve, aki mögöttem jött a törött InPad megszerzett felével a kezében. Miután jóllaktunk, odamentünk a tervmegbeszélő asztalhoz, és Sousa belekezdett a mondandójába.
- Akármi is a ninja terve, kell hozzá az InPad. Mint láttuk, ez a nő nem egy techzseni, így nem szerzett tudomást a nyomkövetőről szerencsére. Mindkettő részében van már nyomkövető, ha a másik fele is eltűnne. Nade a terv: Felfegyverezzük magunkat, a nyomkövető segítségével megkeressük a ninját, majd amikor nem számít rá, támadunk. Lehetőleg mindenki egyszerre, hogy nehezebben tudjon védekezni. Nem öljük meg, amég nem tudjuk, mi a terve, mivel lehet, hogy csak ő tudná leállítani. Értve?
- Szerintem szar terv - szólt Thompson. - Viszont én is készültem egy tervvel!
- És mégis mi lenne az? - kérdezte Dmitry.
- Megmondani a rendőrségnek, hogy hol a ninja, ők pedig elintézik.
- Szerintem meg ez rossz! - mondta Sousa.
- A tiéd mivel jobb? - kezdte a vitát Jack.
- Sokkal!
- Az enyém jobb!
- Az enyém értelmesebb és hatékonyabb! - veszekedtek. Én és a többiek csak ott álltunk, és néztük, ahogy óvodások módjára vitatkoznak.
- Tudod mit? - hunyorított Thompson. - Bízzuk rájuk a döntést! - mutatott felénk. Ezt megszívtuk. Nagyon.
- Nekem Sousa terve tetszik - szólt Bálint
- Nekem meg nem - kontrázott Lucy. Ez pedig azt jelentette, hogy az én véleményemen múlik. Egész életemben utáltam döntéseket hozni. Erre most mi történik? Nekem kell döntenem. Egy ideig gondolkoztam, majd meghoztam a döntést.
- Megvan kinek a tervét fogjuk követni! - jelentettem ki.
- És melyikünké lesz az? - jött a kérdés Danieltől.
- Az enyém! - mondtam magabiztosan. Ekkor Thompson arca felfújódott, mint egy gömbhal, majd röhögni kezdett.
- A tiédet? Azért te ne mondjad meg, mit csináljak!
- Nem is hallottad még a tervemet!
- Akkor mondjad - adta meg a lehetőséget Sousa.
- Köszönöm. A tervem: A nyomkövető segítségével megtaláljuk a ninját. A legláthatóbb módon bemegyek, amég ti elbújtok a bázisának különböző pontjain. Látom, kifejlesztettetek valami gázt - néztem az asztalon heverő üvegcsére, amiben egy kék gőz volt. - Mikor megadom a jelet, Dmitry nekidobja a ninjának, ezzel elterelve a figyelmét. A ruhájának nyakrésze ha jól láttam, lecsatolható. Azt Lucy leszereli róla amég nem figyel, én pedig egy kötéldarabbal hátulról elkapom a nyakát. Miután elmúlik a füst, Sousa és Thompson is közbelép, és kihallgatják. Bálint lesz az őrszem. Ennyi - fejeztem be.
- Nekem tetszik - mondta Daniel.
- Szintén - jött a vélemény Lucytól.
- Benne vagyok - szólt Dmitry.
- Nekem mindegy - vonta meg a vállát Bálint. Egyszóval mindenkinek bejött a tervem. Egyedül Thompson nem mondott semmit. Mindenki csak őt bámulta.
- Jó! Legyen! - egyezett bele.
- Akkor készüljünk! - adtam ki az utasítást nagy mosollyal az arcomon. Eddig akármikor volt valami ötletem, nem hallgatott meg senki, vagy aki igen, az ellopta. Felemelő érzés volt. Én kivételesen egy íjat és nyilakat raktam a hátamra, de a bizotnság kedvéért egy tőrt is becsúsztattam a csizmámba. Mikor kijöttem a fegyverraktárból, Thompson első dolga volt kritizálni engem. Legalábbis szerintem nem dícséretnek szánta.
- Most úgy nézel ki, mint Katniss Everdeen az Éhezők Viadalából.
- Köszönöm! - válaszoltam. Igaz, nem néztem azokat a filmeket, mindigis felnéztem arra a Katniss csajra. Igaz, Jack nem tudhatta. Szarul kritizál.
Miután mindenki elkészült, beültünk a szép, fekete kocsiba, és elindultunk arra, amerre a GPS mutatta a ninját. Én a csomagtartóba kerültem, de kiskoromban is imádtam ottlenni. Pár óra múlva elértük az úticélunkat.
- Ez... egy mező - mondtam, mintha a többieknek nem tűnt volna fel. Egy közönséges mező volt, a közepén négy, adóvevőoszlop szerűséggel. Várjunk csak.
- Skacok... mivan, ha a ninja nem is a földön van, hanem ott fent? - mutattam az ég felé.
- És hogy szándékozol feljutni oda? - jött a kérdés Bálinttól.
- Ki tud innen fára mászni? - néztem a csapatra. Danielt leszámítva mindenki felemelte a kezét. Azt mondjuk gondoltam, hogy mankóval nem tudna mászni, de rá is szükség volt. Ekkor egész jó ötletem támadt. Tamara.
- Daniel! Bálint elvisz téged a reptérre. Ott keressetek egy Tamara Banner nevű, vöröshajú nőt, és mondd meg, hogy én küldtelek titeket, és segítség kell. Kérjétek meg, hogy szállítson el titeket oda fel, és a biztonság kedvéért maradjon. Menni fog? - magyaráztam, mire Sousa bólintott.
- Akkor mire vártok még? Nyomás! - hessegettem el Bálintot és az ügynököt.
- Minek kellett Bálintnak mennie? - kérdezte Lucy.
- Ő már bemutatkozott Tamarának, így biztos, hogy beleegyezik. De szerintem siessünk mi is - néztem a felhőket. Nagy levegőt vettem, majd elkezdtem mászni, mire a többiek követtek. Néha lepillantottam, hogy mindenki megvan-e, és szerencsére senki se esett le. Már kezdett zsibbadni a kezem, mire felértünk. Egy fémből készült, hatalmas gömb alakú raktár volt az oszlopok tetején, körülötte pedig négyzet alakú beton, amin maga a gömb volt. Felnyomtuk magunkat a betonra, majd elkezdtünk osonni a helyünk felé. Az volt a szerencsénk, hogy ezen az építményen is voltak ablakok, így megtarthattuk az eredeti tervet. Előszedtem egy kötelet, rákötöttem az egyik nyilam végére, amit belőttem a második emeleti ablakpárkányra, hogy a csapat fel tudjon ott mászni. Többször is leteszteltem még a bunkernél, hogy fel tudnak-e mászni, és se a kötél nem szakadt el, se a nyíl nem mozdult meg. Miután bejutottak, eljött az én részem.
- Ajánlok valamit! - sétáltam magabiztosan befelé, ahol a ninja volt, mire az felkapta a fejét.
- Tűnj el, különben lefejezlek! - susmorogta a nő, mire én háttal az ajtónak kisétáltam, majd becsuktam magam mögött azt. Elszámoltam tízig, majd megismételtem azt, amit legutóbb tettem.
- Ajánlok valamit! - mentem nagy léptekkel a ninja felé, aki megint kizavart, én pedig engedelmesen kimeneteltem úgy, ahogy nemrég, és megint becsuktam magam mögött az ajtót. Egy, kettő, három, négy, öt, hat...
- Ajánlok valamit! - rontottam be.
- Már megint te! - ordított rám a ninja, mire megint, háttal az ajtónak kisétáltam, majd bevertem magam előtt az ajtót.

Lucy szemszög
Miután felértem, elbújtam egy doboz mellé, és onnan leskelődtem Dmitryvel és Thompsonnal. A második emelet egy amolyan erkély volt az első felett. A másik oldalon a kupi közepén egy asztalka volt, az asztalka mellett egy szék, azon pedig Botond ült, és valamit szerelt. A nyomkövető. Ekkor hirtelen kinyílt az ajtó, majd a lehető legmagabiztosabb módon Maya lépett be rajta, azt kiáltva a ninjának, hogy "ajánlok valamit". A ninja megfenyegette, hogy lefejezi, ha nem megy ki, majd legnagyobb meglepetésünkre Maya csak úgy kisétált az ajtón.
- Ennyi? Vége a küldetésnek? Vagy ez lenne a jel? - kérdezte suttogva Dmitry.
- Mondtam, hogy szar terv - jött Thompson véleménye.
- Csak tesz valamit - bíztattam magam. Ebben a pillanatban Maya újra berontott az ajtón, elkiáltotta magát, a ninja kizavarta, ő meg hátrafelé sétálva elhagyta a gömböt. Alig telt el tíz másodperc, újra megjelent az ajtóban, majd pontosan úgy, ahogy az előző két alkalommal, odalépkedett a ninjához, aki megint kizavarta, mire Maya megint kiment.
- Mi ütött ebbe? - suttogott Thompson.
- Időhurok - válaszoltam neki. Maya időhurkot csinál. Ez annyit jelent, hogy pontosan leutánozza többször egymás után azt a mozdulatot vagy cselekvést. Nagyon idegesítő, de szerintem pont ez a lényege. Felidegesíteni a ninját, és amikor a fekete ruhás alak feladja, mi támadunk.

Maya szemszög ( megszokott)
Már negyedszerre mentem be a gömbbe, ugyan úgy, ahogy az előző három alkalommal. Fárasztó dolog az időhurok, de megéri.
- Ajánlok valamit! - kiáltottam a ninjának, mire az kardot rántott majd nekem ugrott.
- MOST! - ordítottam a csapatnak, mire Lucy a dobozok segítségével ugrált le az emeletről, amég Dmitry a ninjának hajította a füstöt. Amint megjelent a kékes gáz, és a ninja arra figyelt, én elgurultam onnan, ki a füstből, épp akkor, mikor Lucy a nőnek ugrott, és másodpercek múlva a megszerzett nyakrésszel ugrott ki a kékségből. Ekkor előszedtem a madzagot, majd a már halványodó szerben lévő ninja nyakának ugrottam, majd térdhajlaton rúgtam, amitől emberünk összeesett. Ezután megjelent Thompson.
- Lám, lám! A kis szökevény! Van két lehetőség: Vagy elmondasz mindent, azaz a terved, minek neked az InPad, és hogy hogyan tudod irányítani az Indoraptort, és a legjobb esetben csak negyven év börtönt kapsz, a másik lehetőség pedig az, hogy fájdalmas módszerekkel fogunk szóra bírni, majd ezek mellé hatvan évet kell rács mögött töltened. Melyik legyen?
- Nem mondok el semmit - mondta, majd gyomorszájon vert a könyökével, amitől hátraestem. A zsebemből kiesett az InPad hiányzó fele, mire mindketten a kütyü irányába néztünk, majd egymásra, majd vissza az InPadra, ezek után pedig egyszerre felugrottunk, majd a törött szerkentyű felé vettük az irányt. Az utolsó pillanatban a földre vetődtem, megmarkoltam az InPadot, majd Lucynak dobtam, aki sikeresen elkapta. A ninja nem hagyta annyiban, és Lucy felé kezdett futni. Fejberúgta, és feldobta az InPadot az emeletre.
- Botond! Javítsd meg! - ordította.
- Az emeletre! - intettem a csapatnak, mire mindenki megindult. A ninja elkapta a lábamat, mire én orra buktam, és szerintem el is törtem azt, így vérző orral megfordultam, majd páros lábbal hasbarúgtam a nőt, aki visszaesett a lépcsőn, úgy, hogy még a kapucnija is leszakadt a szettjéről. Egy szőke, rövid hajú személy ellen harcolunk. Az arcát még ígyis eltakarta egy fekete maszk.
- Kész! - kiáltotta Botond az emeletről. Elkéstünk. Erre a ninja feltápászkodott, Boti ledobta a már megszerelt InPadot, amit a ninja elkapott. Bepötyögött rajta valamit, mire a gömb falán egy sárga ajtószerű valami jelent meg. Pár másodpercig mindenki csak állt, és várta, mi fog történni, mire hirtelen úgy öt Indoraptor rohant át rajta.
- FUTÁS! - sikított Lucy, mire mindenki menekült arra, amerre csak látott. Én egy két méter magas doboztornyon ragadtam, a többiek sehol. Ekkor a mellkasomon megjelent a piros lézerpont. Jaj ne. Az egyetlen reményeim egy egy méteres ugrás volt az emeletre. Nem volt időm tovább gondolkozni, mivel beindult az a szörnyű sípolás, mire mind az öt Indoraptor elkezdett futni a doboztornyon. Vagy a biztos halál, vagy a tíz százalék túlélési esély, és nem kérdés, melyiket választottam. Épphogy estem volna visszafelé, mikor valaki elkapta a kézfejem, majd nagy nehezen fölhúzott.
- Még hányszor kell kihúznom téged a halálból? - kérdezte Lucy. - Ez már a második alkalom!
- Tudom, tudom - válaszoltam zihálva. Ekkor megjelent mögöttem a ninja, majd egy cigánykerék-bukfenc kombinációval átugrott a fejünk felett, gurult egyet a földön, majd háttal nekünk leérkezett. Csak ekkor vettem észre, hogy a maszkja ott hever előttem.
Ekkor a ninja felénk fordította a fejét.