Jurassic World: Élet a dínókkal (Jurassic World Trilogy) //BEFEJEZETT//

13.: Az értelmetlen krikszkrakszok értelme

  Úgy döntöttünk, hogy a hálószobában töltjük az éjszakát. Lucy és Bálint alszik az ágyon, én meg az ablak alatti matracon.
  Mikor felértünk, kigörgettem a nagyobb papírtekercseket. Néhányat egy kép mögött, vagy a szőnyeg alatt találtunk, de a nagyrésze egy szekrény alá volt besuvvasztva. Összesen nyolc darab ilyet kutattunk fel, értelmetlenül. A nyolcból kettőn volt csak írás, ötön kép, egy pedig üres volt. Az írás csak egy idézet volt, és azzal nem mentünk sokra. Bálint leült a szobában lévő asztal elé, és elindította a számítógépet.
- Te most mit csinálsz?- kérdeztem.
- Megnézem a keresési előzményeiket, hátha nyomra tudnak vezetni - mondta. Nem is nagy hülyeség... Megnyitotta a keresőt, és indult is a nyomozás.
- Zenék, Indoraptor, hogyan javíts meg egy bicskát, asgardian alphabet/Asgardi ábécé, hogya...- olvasta, mikor félbeszakítottam.
- Várj! Nyomj rá az előzőre!
- Arra, hogy asgardian alphabet?- tette fel a kérdést.
- Aha- ekkor Bálint rányomott, én pedig rohantam az értelmetlen krikszkrakszos papírlapért. Ez lehet a megoldás. Lehet, hogy ezen a nyelven lett írva. Egy kép segítségével elkezdtem felolvasni a lapon lévő infót.
- Ha meghalnék, keresd  Dmitry Vostkoffot. D.- olvastam fel félhangosan.
- Ki az a Dmitry Vostkoff?- kérdezte Lucy.
- Nem tudom. De derítsük ki! Most azonnal indulunk. Lehet hogy ez az alak segíthet nekünk megtalálni Dominikot és Laurát - magyaráztam a tervet izgatottan.
- És ezt hogy kivitelezed?- nézett rám Boti.
- Lemegyünk a városba, és kérdezősködünk- mondtam. - Amúgy hol voltál egész idő alatt?
- Elaludtam a kocsiban, és mikor már felkeltem, már este volt, így inkább ottmaradtam reggelig.
- Oh. Nos, pakoljunk, és mehetünk is- jelentettem ki, majd bevágtam mindent a táskámba, lementünk a lépcsőn, beültünk a kocsiba, és már indultunk is a városba, hátha valaki tud erről a Vostkoff alakról.

A városban
Kiszálltunk a terepjáróból, és elindutunk szerencsét próbálni. Bekopogtunk a legközelebbi házhoz, és egy nálunk olyan tíz évvel idősebb nő nyitott ajtót, mellette pedig egy kislány ácsorgott.
- Tudják, ki Dmitry Vostkoff?- kérdeztem, mire jött is válasz, csak kubaiul. Ezzel egy gond volt: senki se beszélte a nyelvet, még egy picit se. Csak álltunk ott, totál értetlen fejjel. Egyszercsak a kislány, aki egész eddig csak álldogált, berohant a házba, majd egy perccel később egy lappal, és egy grafittal tért vissza. Letérdelt a ház előtti betonra, majd rajzolni kezdett. Először egy narancssárga ruhás pálcikaembert firkantott, hegyeket, majd az emberke elé vonalakat. Mikor úgy volt vele, hogy kész a műve, felírta a hegyek fölé, hogy Oroszország. Ezek szerint ha jól értelmeztem, egy börtönben van, Oroszországban. Már csak azt kell kiderítenünk, pontosan hol van az a börtön. Annyit tudunk, hogy a havas hegyek között valahol. Hála jeléül odanyújtottam a kislánynak egy kiflit, majd egy kis integetéssel elbúcsúztunk, és elindultunk vissza Lauráék házába.

A háznál
Mikor megérkeztünk, kipattantunk a járműből, és elindultunk a hálószoba felé. Boti lehuppant a számítógép elé, hogy kiderítsük, hol tartózkodhat ez az Vostkoff fickó.
- Keress rá, hogy oroszországi börtönök. Fel kell dobnia- Adtam ki az utasítást. A Google kis töltés után feldobott egy Zigjavr nevű börtönt, ami valahol Oroszország hegyei között van. A fejemben máris megfogalmazódott egy csodás terv, amit azonnal el is kezdtem felvázolni a csapatnak, már ha nevezhetjük ezt a négy marhából álló bagázst csapatnak.
- Bálint! Te ittmaradsz, és a számítógép segítségével navigálsz el minket a börtönig. Botond! Te beöltözöl börtönőrnek, és megpróbálod kihozni onnan ezt az Vostkoff alakot feltűnés nélkül. Ha kell, használd a fura orosz akcentusodat. A ruhádra fel lesz szerelve egy minikamera, így Lucyval és Bálinttal látjuk, hogy mintörténik. Lucy! Te és én a helikopteren maradunk, és ha a börtönben valamit mondanak, megpróbálod lefordítani. Én pedig irányítom a helikoptert. Mindenkinek lesz egy fülese, hogy tudjunk kommunikálni. Tamaráéktól elkérjük a helikoptert. Minden érthető?- magyaráztam, mire mindenki bólogatni kezdett, majd összeszedtünk minden kelléket. Találtunk a házban füleseket, Botond jelmezét ott megoldjuk. Mikor elkészultünk, gyorsan felhívtam Tamaráékat, aki beleegyezett hogy használjunk egy helikoptert, így terepjáróba pattantunk, és elindultunk a bázisuk felé. Fél órába telt, hogy odaérjünk. Ezalatt minden előkészült. Mielőtt elindultunk volna Oroszországba, Tamara odahívott minket magához, és átadott egy dobozt. Kinyitottuk, és ruhák voltak benne, meg egy orosz börtönőr ruha, amit még ő maga szerzett, mikor még ottjárt régebben. Egy raktárépületben mind egymás után átöltöztünk a kívánt ruhába. Lucy egy fehér overallt választott, fekete szíjjal, én pedig egy sima fehér overallt, plusz egy terepzöld mellényt tele zsebekkel, Botond pedig választási lehetőség nélkül maradt, mivel neki muszáj, hogy a börtönőr ruhát hordja. Mikor megvoltunk, beültünk a helikopterbe, elköszöntünk Tamarától, bekapcsoltuk a fülest, majd Bálint navigálásával elindultunk kiszabadítani ezt a Vostkoff alakot.