Jurassic World: Élet a dínókkal (Jurassic World Trilogy) //BEFEJEZETT//

19.: Végső leszámolás

  A ninja felénk fordította a fejét. Nem hittem el. Pontosítok: nem hihettem el. Amit, vagyis akit kerestünk, végig itt volt az orrunk előtt. Ekkor megvilágosodtam. Megvan, ki lehet az a titokzatos ő.
- Laura? - kérdeztem csodálkozva.
- Mi közöd hozzá? - nézett mélyen a szemembe. Ekkor észrevettem, hogy a szép, zöldes szemek helyett lila volt neki. Nincs magánál.
- Laura, valami van veled! Valaki más irányít! - ordítottam neki.
- Ez vagyok én! Mindezt neked köszönhetem! Neked, és a kis bátyád barátnőjének! Mindent tudok! Ez a Claire nem hagyta, hogy meghaljanak a dínók, ezért inkább az egész világból Jurassic Parkot csinált! Ha nem nyitja ki a kapukat, nem szabadultak volna ki a dínók, és Dominik se halt volna meg!
Flashback (narrátor szemszög)
Egy szép, júniusi nap. Tökéletes a sétára a szeretteinkkel. Legalábbis Laura ezt gondolta, mikor piknikezni indult Dominikkal. Itt még nem tudta, mi vár rá. Felmentek egy kis dombra távolabb a városról, hogy onnan nézzék a naplementét, miközben szendvicset majszolnak, és narancslevet iszogatnak. Egész békés volt egészen addig, amég hangokat nem hallottak a mögöttük lévő erdőből.
- Megyek, megnézem, mi az, te addig maradj itt - mondta Dominik Laurának, majd csókot lehelt az arcára, és elindult a hang irányába. Lau feszülten várta, mikor tér vissza férje, de csak teltek a másodpercek. Egyszercsak fülsüketítő sípolást hallott, majd egy sikolyt. Ekkor tétovázás nélkül berohant az erdőbe, ahol nem várt látvány fogadta. Dominik holtteste.
- Hahó! Kelj fel! Gyerünk! - szipogta. Újra hangokat hallott. Felnézett, és pár méterre tőle ott tekergett egy Indoraptor. Ekkor sikítva rohant ki az erdőből, mikor beleütközött valamibe. Pontosabban valakibe.
- Te most velem jössz - fogta meg Laura csuklóját az ember. Füttyentett egyet, mire otttermett mellette az Indoraptor. A titokzatos ember betuszkolta Laurát a kocsijába, mellé pedig az Indoraptort. Végül megérkeztek egy mezőre.
- Hol vagyunk? - kérdezte remegve a lány.
- Az új otthonodhoz - mondta az ember, majd bemászott Laurával egy helikopterbe, ami elvitte őket a felhők felé, ahol egy betonalapon álló gömbhöz érkeztek. Kiszálltak. Ekkor az ember fütyülni kezdett, mire megjelent még négy Indoraptor.
- Látod? - nézett Laurára. - Ha elég ügyes vagy, te is megtanulhatod irányítani őket. Ezt idd meg - nyújtott át egy pohár lila löttyöt a hölgynek.
- Szédülök - szólt gyengén Laura, majd abban a pillanatban összeesett. A lé egy különleges memóriatörlő ital volt. Csak a kiválasztott emlékek maradnak meg. Mikor Laura felkelt, lila szemei voltak zöld helyett, és egy fekete, kapucnis öltözékben volt. Ekkor odavánszorgott hozzá az ember.
- Látod őket? - mutatott egy képet - ők felelősek Dominik haláláért. Meg akarod bosszulni? - mondta, mire a lány bólintott.

Maya szemszög (megszokott)
Laura gyors léptekkel megindult felém, előrántotta a kardját, majd épphogy elgurultam a penge elől. Előrántottam a csizmámból a tőreimet, és azzal próbáltam védekezni. Ekkor a ninja füttyentett egyet, mire az Indoraptorok különböző irányokba futottak. A többiek. Eddig azon voltam, hogy megöljem ezt a gonosztevőt, de így, hogy tudtam, ki az, már csak védekeztem. Laura olyan erőseket ütött, hogy a tőreim egymás után repültek ki a kezemből, így improvizálnom kellett. Megláttam mellettem egy dobozt, tele whisky-s üvegekkel.
- Ez fájni fog - néztem a ninjára. Felkaptam egy üveg alkoholt, majd nekidobtam Laurának, aki azonnal a szeméhez kapott, mivel csípte neki a pia. Mikor felnézett rám, újra zöldek voltak a szemei.
- Mi történik? - kérdezte, majd kimerültségében térdre borult.
- Semmi baj, nyugodj meg - paskoltam meg gyengéden a hátát, hogy tudja, nincs semmi ok a pánikra.
- Várjunk... mostmár emlékszem. Ez... mind az én művem? - nézett rám könnyes szemmel.
- Nem voltál önmagad, nem számít!
- De számít! Megpróbáltalak megölni titeket!
- Nyugi! Most ez nem számít! Az a fontos, hogy próbáld meg visszacsinálni! Állítsd le az Indoraptorokat!
- Nem tudom, hogy kell!
- Akkor van valami, amitől leállnak?
- A vér. Enni akarnak - szipogta.
- Nemsokára megjelenik egy helikopter a bejáratnál. Ha nem akarsz maradni, menj, és kérd meg a koptert vezető nőt, hogy miután lerakott téged, jöjjön vissza a bejárathoz. Te amint a mezőn vagy, kezdj el futni amerre látsz. Menekülj. Viszont amég ittvagy, segíthetnél az Inodraptorok elleni harccal. Értve vagyok? - magyaráztam Laurának, mire az bólogatni kezdett. - Akkor vágjunk bele!
Felkaptam a földről az egyik tőrömet, majd elindultam megkeresni a többieket. Az első akit megtaláltam, az Dmitry volt, aki ha nem nyivákol hogy nem kap levegőt, még most is a dobozban kuksolna.
- Többiek? - kérdeztem. Az orosz csávó felmutatott a felettem levő harmadik emeletre, amiről eddig nem is tudtam, hogy létezett. - Kösz! Ja, és a ninja velünk van! - kiáltottam oda neki utólag. A harmadik emelet és a második emelet között alig volt két méter, így felmásztam a korlátra, majd szimplán felugrottam. Elkezdtem keresni Thompsont és Lucyt. Megbotlottam egy poros zsákban, és a portól köhögni kezdtem. Ekkor a hangra megjelent előttem két Indoraptor. A tőreimet esés közben elejtettem, így fegyver nélkül kell szembeszállnom. Felkaptam a legközelebbi tárgyat, ami történetesen egy ceruza volt, majd a még gyenge tőrhajító tudományommal megcéloztam az egyik lényt, elhajítottam az éles cerkát, ami belefúródott az Indoraptorba, majd varázslatos módon kiesett belőle, hiába volt egész mély a seb. Ekkor már éreztem a biztos halált. Az Indoraptor támadott, én összehúztam magam, becsuktam a szemeimet, és vártam a fájdalomra. Eltelt egy másodperc, kettő, három, négy... de semmi se történt. Ekkor óvatosan kinyitottam a szemem, és megláttam, hogy Thompson és Lucy oldalról felnyársalták a két Indoraptort. Egy megkönnyebbült lélegzetét vettem, megköszöntem a két csapattársamnak a tettét, felkaptam a tőreimet, majd elindultunk végezni a három másik döggel. Ám amint átnéztünk a korláton, nem csak három Indoraptort láttunk, hanem az egész első emelet fullon volt velük. A portál. Amég a portál nyitva van, csak jönnek be rajta a lények. Be kell zárni. Ebben a pillanatban megjelent Laura, Dmitryvel az oldalán, mire Thompson pisztolyt rántott a ninjára.
- Várj! Ne lőj! Ő velünk van! Nem ő irányította magát! Ne bántsd! - álltam védekezően Lau elé, mire az ügynök letette a fegyverét.
- Megvan! - mondta mosolyogva a lány. - Ha a portál bezárul, az Indoraptorok mind eltűnnek, mintha itt se lettek volna. Porrá válnak. A portált csak úgy lehet bezárni, ha megnyomjuk a tetején lévő gombot.
- És ki menne le oda? Ha annak az emeletnek a közelébe megyünk, az Indoraptorok felfalnak - szólt Thompson, miközben a törött InPadot nézte. Mindenki elhallgatott. Én a földet néztem, és próbáltam gondolkozni. Nem akartam senkit leküldeni a halálba. Csak lehet más megoldás. Botond halott, rajta kívül pedig senki se ért ezekhez a kütyükhöz.
- És ha rádobnánk valami tárgyat a gombra? - tette fel a kérdést Lucy.
- Azt nem érzékelné - válaszolt Laura. Semmilyen más ötlete nem volt senkinek. Eközben egyre több Indoraptor hatolt át a portálon, és egyesével elfoglalták a második emeletet is. Mindenki egyre feszültebb volt. Egyszercsak Lau hirtelen mozdulattal ugrásra készült, de az utolsó pillanatban elkaptam a kezét.
- ERESSZ! EL!- visította a lány, de csakazért se engedtem el.
- Laura még vissza tudunk húzni!
- Azt. Mondtam. Eressz. El! - rángatózott.
- Ezzel csak azt éred el, hogy mindketten leeseünk!
- Akkor eressz el! - sipította, mire még erősebben szorítani kezdtem a csuklóját.
- Nyugodj le! - nyugtattam, mire lehiggadt. - Gyere! Felhúzunk!
- Öljétek meg őt - mondta könnyes szemmel, majd egy hirtelen mozdulattal kiszabadította a kezét a fogásból, majd a mélybe zuhant. Épphogy benyomta a gombot, az Indoraptorok elkapták, majd szétmarcangolták. Egy vércsepp az arcomon landolt, és ez szörnyű érzés volt. Pár másodperc múlva egy hatalmas, sárga villanás töltötte be a teret, és az Indoraptorok egytől egyig mind eltűntek. Ezután visszakapaszkodtam, és még mindig néztem a talajt. Az Indoraptorok eltűntek, de a vér ott díszelgett a padlón. Ekkor megjelent a bejáratnál Sousa, nyomában Tamarával, majd fel rohantak hozzánk.
- Sikerült. Tényleg sikerült! - örvendezett Thompson. Rajta kívül mindenki sokkolt állapotban volt. - Na mivan? Miért nem örültök? Hisz sikerült!
- Még nincs vége - motyogtam alig hallhatóan.
- Hogy érted? - kérdezte Daniel, aki sajnos lemaradt az egészről.
- Laura, azaz a ninja utolsó mondata az volt, hogy "öljük meg őt". Gondolom arra céloz, aki irányította őt.
- Majd kiderítjük. Most szerintem el kéne tűnnünk innen - fogta meg a vállam Lucy.
- A csajnak igaza van - nézett rám Jack.
- Gyertek! Beindítom a helikoptert - mondta Tamara, miközben futólépésekben ment le a kopterje felé, mi pedig követtük.