Jurassic World: Élet a dínókkal (Jurassic World Trilogy) //BEFEJEZETT//

9.: Kivitelezés

Hipergyorsasággal rohantam a susnyáson és minden egyébént át, mikor megérkeztem a megszokott porút mellé, majd pár másodperccel később a kisszigeten voltam.
Nemsokára megjelent mellettem Lucy és Bálint, akik értetlenül néztek rám, hogy minek hoztam ide őket az éjszaka közepén itt.
- Minek jöttünk ide?- tette fel a kérdést Bálint.
- Emlékszel, amikor pár perce azt mondtad, levél akarsz lenni?
- Igen, de ez most miért fontos? És miért van nálad a "hogyan építs űrhajót" könyv? Levéllé akarsz változtatni minket?- nézett rám ilyedt fejjel. Mintha tudnék varázsolni...
- Nos, a levélről eszembe jutott a fa, és az, hogy ágból akármit lehet építeni.
- És?
- És hajót fogunk építeni!- mondtam nagy büszkén.
- Tessék? Azt mégis hogy?- értetlenkedett Bálint.
- A folyó túloldalán van egy komplett náderdő, aminek a háromnegyede új, erősebb nád, így azokat összekötve lehet egy kis tutajunk. Hoztam kötelet, így minden megvan, ami kell.
- Akkor lássunk is hozzá!- mondta Lucy, majd bekapcsolta a kempinglámpát, amit mindegyikünk magával hordozott, és munkához is láttunk. Elcsodálkoztam, hogy ennyire egyszerűen beleegyezett. Bálint arcán láttam, hogy neki nem annyira tetszik az ötlet, de ha már mindenki beleegyezett, ő sem maradhat ki. Elővettem a bicskámat, odanyújtottam Lucynak, hogy ha tudja, azzal vágja el tőtől a nádat, én és Bálint pedig minden természetben található, hegyes valamikkel gyűjtöttük az alapanyagot. Mikor már lett olyan egy olyan öt-hat nádszálunk, Lucyval átmentünk a szigetre, elindítottam a kedvenc chilles zeném a listámon, majd nekiláttunk a már meglévő anyag összekötözésének, amég Bálint gyűjtötte a nádat. Idő közben elkezdett esni az eső, a folyó pedig emelkedett, ezzel betakarta a vízben a nagy, fekete köveket, amiken át egyik partról a másikra át lehetett jutni, így nekiláttunk egy kis hidat építeni, hogy át tudjunk menni alapanyagért a túloldalra. Összekötöttünk hat nádat, beleástuk az egyik part földjébe az egyik oldalt, majd a kempinglámpával és egy kemény bottal a kezemben átugráltam a megmaradt két kő segítségével a túloldalra, a bottal kiástam a földet, beletemettem a híd másik oldalát, majd elindultam megkeresni Bálintot, aki eltűnt valahol a náderdőben. Hosszas keresgélés után egyszercsak megláttam valami csillogót a földön. A bicskám volt az, amit Lucy Bálintnak adott, mikor otthagytuk nádat vágni. Jó helyen jártam. Felvettem, és továbbmentem. Nemsokára egy amolyan pusztára értem, ahol csak sáros föld volt, és megláttam a közepén egy fekete kapucnis alakot. Nem tudtam, honnan, de valahonnan nagyon ismerős volt. Egyszercsak beugrott: ő volt ott az Indoraptoros álmomban! Hirtelen egy hangot hallottam magam mögül, mire megfordultam.
- Mit keresel itt? -mondta. Bálint volt csak az, pár nádszállal a kezében. - jól vagy?
- Igen. Persze- válaszoltam, majd elindultunk a sziget felé. Még utoljára gyorsan visszapillantottam a pusztára, de az alak eltűnt. Átmentünk az újonnan épített hídon, és folytattuk a tutajunk építését. Egyszercsak megszólalt Bálint.
- Ugye tudod, hogy ez az akció felér az öngyilkossággal?
- Igen. De nincs mit tenni. Valakinek meg kell nézniük, hogy jól vannak-e.
- És mi lesz akkor, ha az odavezető út alatt meghalunk?
- Akkor meghalunk.
- Örülnék neki - szólt közbe Lucy.
- Na, nyugalom. Nem ez az akció lényege.
- És miért halnánk meg?- kérdezte Bálint.
- Több lehetség is van. Az egyik az az, ha viharba keveredünk, és megfulladunk, a másik pedig az, ha megtalál minket a Mossasaurus vagy valami cápa, vagy akármi, és egyben lenyel minket- magyaráztam. Sajnos ezzel nem növeltem útitársaim önbizalmát...
- De eddig semelyik hajót sem ette meg az a Mossasaurus vagy mi, nem?- nézett rá Bálint.
- De ez nem olyan fémhajó, amin a többi normális ember utazik. Ez csak egy pici valami, amiről simán le lehet esni. Egy átlagosnál picit nagyobb hullám, és máris a vízben vagy- mondta Lucy. Ez se segített. Mikor befejztük, és az árbóc is állt, Lucyval felmentünk a házba, hogy összeszedjünk mindent, még mielőtt Claireék felkelnek. A fészerből előkotortam egy régi takaróhuzatot, ami majd vitorlaként szolgál, majd a konyha felé vettem az irányt, ahonnan három kiflivel, ugyanennyi zsemlével, és egy nagy doboz müzlivel tértem vissza, plusz három nagy üveg víz, hogy meg ne haljunk. Mielőtt utazásunk előtt végleg elhagytam volna a házat, írtam egy levelet Owennek, hogy tudja, elutaztam, feltettem a hűtőre, majd indultam a sziget felé, ahol már várt rám és Lucyra a kis, még vitorla nélküli tutaj, mellette pedig Bálint aludt. Nem csodálom, hogy fáradt, mivel egész este a tutajon dolgoztunk megállás nélkül. Nem az az átlagos méretű, töpörtyű tutaj lett, hanem egy kicsit nagyobb, hogy mind kényelmesen elférjünk rajta.
  Felszereltük a vitorlát, felpattantunk rá, majd el is indultunk úticélunk felé.