Jurassic World: Élet a dínókkal (Jurassic World Trilogy) //BEFEJEZETT//

14.: Börtönszökés

Még helikopterrel is időbe telt eljutni Oroszországba, de órák múlva mégis sikerült elérni az úticélunkhoz. Botond egy kötél segítségével leereszkedett a hátsóbejárathoz, majd bement. Én és Lucy a levegőben maradtunk. Kint egy őr se volt, így ott vártuk, hogy megjelenjen Boti és Vostkoff.
  Beindítottuk a börtönőr ruhán lévő minikamerát, és onnan néztük, mi történik bent. Bálint egy alaprajz segítségével navigálta Botondot. Egy száznyolcvankettő centis, bajszos, barnás hajú embert kerestünk, aki kábé tíz évvel idősebb nálunk. Nem sikerült megtudnunk, milyen kapcsolatban volt Laurával és Dominikkal, vagy Lau régi férjével, de a tekercsen az állt, hogyha valami történne ezzel a D betűs alakkal, őt keressük. Bár nem tudom, hogy kellett volna megtenniük az embereknek ezt, mivel ha nem kutattunk volna fel a házukat, mi se tudtuk volna, hogy mit kell tenni.

A börtönben
Botond csak csendesen, feltűnésmentesen járkált a börtönfolyosón, és Dmitry-t kereste. Tudta, hogy néz ki, plusz a lányok és Bálint is segíthet neki a kiderítésben, ha úgy adódna. Elérkezett az ebédlőhöz, ahol mindenki volt ebben az órában. Odaállt az ajtóba, majd elkiáltotta magát.
- Dmitry Vostkoff! Jöjjön velem!- ordította a "börtönőr", mire odavánszorgott hozzá egy, a leírásnak megfelelő ember. Botond megbilincselte, hogy hitelesebb legyen ez az egész, majd elindult a hátsókijárat felé. Félúton megszólította őt egy börtönőr.
- Maguk hova igyekeznek?- kérdezte.
- Jaaa... Csak a főnök látni akarja a hátsó bejáratnál a rabot- válaszolt oroszul.
- Egy gond van ezzel, öcsi. Ennek a börtönnek nincs főnöke- hajolt közelebb hozzájuk az őr, majd elővette a fegyverét a többi őrrel együtt, mire Boti rohanni kezdett a kijárat felé, mögötte Dmitryvel, aki rájött, hogy ez egy amolyan mentőakció akart lenni. A fiúk rossz irányba rohantak, így egy szabadtéri folyosóra értek ki, ami már a következő részlegbe vezetett. Nem messze lebegett a helikopter is, így mindent látni lehetett.

A helikopterben
Egy idejig csak lebegtünk ott, és néztük, mi történik Botival. Elég unalmas volt, egészen addig, amég nem találkoztak azzal az őrrel, aki elmagyarázta, hogy ennek a börtönnek nincs főnöke. Ekkor Lucyval elmozdultunk a helyünkről, és követtük a fiúk útvonalát, mikor egyszercsak nyílt terepre értek, ami egy vasátjáró volt, így nem messze megálltunk. Botond elengedte Vostkoffot, majd mindketten leestek, de lent is voltak őrök, így megszívták. Mintha az a tíz méter zuhanás nem lett volna elég. Ekkor kimásztam az ülésből, átváltottam a helikoptert lebegő pozícióba, majd egy kötél segítségével kiugrottam a hídra, Lucy pedig a kopterből lőtte az ellenséget. Elővettem a pisztolyt amit Tamaráéktól kaptam, és azzal próbáltam eljutni Botiékhoz hogy kijussunk. Egyszercsak sikítást hallottam magam mögül. Hátranéztem, és épp akkor terült el a földön egy őr, akit Lucy lelőtt.
- Kösz!- motyogtam a fülesbe. Eközben Boti és a rab szó szerint sarokba lett szorítva, így odadobtam nekik egy pisztolyt, ami egész eddig a csizmámhoz volt erősítve, így utat törtek maguknak, és megpróbáltak felmászni a hídra. Kezdtem kifogyni a lőszerből, így átkutattam a Lucy által lelőtt őröket, és az ő pisztolyaik töltényét használtam fel.
- Gyertek fel! - kiáltottam le a hídról Botinak és Dmitrynek, akik felkapták a fejüket, és elindultak a falhoz erősített létra felé, miközben én fentről a hídról fedeztem őket.
- Hogy állunk? - jött oda Boti, mögötte a kiszöktetett rab.
- Látod, nem? - adtam oda neki az egyik őrtől ellopott pisztolyt.
- Szóval szarul - csatlakozott Dmitry.
- Te csak kussolj, miattad vagyunk itt! - hallottam Lucy hangját a helikopterből a fülesen át.
- Mivan? - kérdezi az orosz, akinek el is felejtettük hogy nincs fülese.
- Üzenik hogy ne panaszkodj mert miattad vagyunk itt - ismételtem hangosan Lucy mondanivalóját.
- És hogy jutunk ki? - nézett körbe Dmitry.
- Ügyesen. Próbálok közelebbkerülni hogy a kötélen feljuthassatok, de engem is lőnek - hangzik Lucy hangja. - Próbáljatok olyan helyre menni ahol nincsenek sokan.
- Oksa! - Válaszolok, majd intek a két fiúnak, hogy jöjjenek utánam. Eközben az őrök hevesen lőtték a helikoptert, így Lucy elővett valami másik fegyvert, amivel szétrobbantotta a tornyot, ahonnan bombázták őt. Igenám, de semelyikünk se számolt azzal a ténnyel, hogy egy havas hegyekkel körülvett helyen vagyunk, így a robbanás zaja elindított egy jó nagy lavinát.
- El kell tűnnünk- susmorogtam magamnak. Az őrök lassacskán mind bemenekültek a lavina elől, mi felmásztunk a kötélre, a lavina meg egyre csak jött. Igaz, a lavina kissé elért minket, de legalább éltünk. Egymás után felkecmeregtük a helikopterre. Én elfoglaltam a másodpilótaülést, Boti pedig hátraült a csomagtérbe Dmitryvel együtt. Kis hallgatás után Vostkoff törte meg a csendet.
- Miért hoztatok ki?- tette fel a kérdést elég béna angol akcentussal.
- Kell a segítséged- válaszoltam. - Laura és Dominik. Ha jól tudom, ismeritek egymást.
- Miért, mi történt velük?
- Nyomuk veszett. Senki se tud semmit róluk. Felkutattuk a házukat. Néhány rémisztő cuccon kívül semmit se találtunk.
- És miért kellek ehhez én?- kérdezte.
- Találtunk egy tekercset, amire az volt írva egy másik nyelven, hogy ha ez a rejtélyes D meghalna, keressünk téged.
- És ki az a D?
- Vagy Dominik, vagy Laura régi férje.
- De... én vagyok Laura régi férje- mondta halkan.
- TESSÉK?!- ordítottam meglepődötten. Várjunk csak... Dominik... Dmitry... mindekttő D betűvel kezdődik...de ha Dmitry él...
- Sosem mesélt rólam?
- Hát azt is épphogy megtudtuk, hogy már volt férje! Amúgy mi történt köztetek, hogy már nem vagytok együtt?- szólt Lucy.
- Nos, hol is kezdjem. Ugye szakított ezzel a Dominik sráccal, és jöttem én. Minden perfekt volt, mikor egy nap megtudtam, hogy ez a csávó már megint vele van. Néhány nappal később Lau közölte velem, hogy szakítanunk kell.
- Hát ez szar- hallottam Bálint hangját a fülesből, mivel ez a csávó mindent hallott. - Lucy! Ugye te nem tennél ilyet velem?
- Ezt pont most kell megdumálnotok?- panaszkodtam.
- Igen! Találtam a telefonjában nemrég egy képet egy szőke srácról! Ugye nem?
- Az egy fikcionális karakter, az ég áldjon meg! Egy Harry Potteres srác! Most boldog vagy?- mondta idegesen Lucy.
- Oh. Az más.
- És most hova megyünk?- kérdezte Dmitry.
- Elindulunk megkeresni Laurát- válaszoltam, majd indultunk is vissza Cubába.

Henlú! Megjöttek az oroszok is a sztoriba! Köszönöm a segítséget ✨Bestie✨nek!