Bonifác - Lucifer macskája (Befejezett)

Harmincadik fejezet

A délután és az este viszonylag eseménytelenül telt el. Bonifác délután megint hajlandónak mutatkozott kicsit birkózni Ignáccal, akivel aztán Luca is játszott nem keveset, hogy estére lefáradjon. Természetesen nem jött össze, alig ütötte el este tízet az óra, mikor a kismacskára megint rájött a rohangálhatnék. Luca és Bonifác tehetetlenül ültek az ágyban és időnként látták néha berohanni Ignácot, majd ki, de végül tizenegy körül némileg lenyugodott és aludni térhettek.

Luca reggel cirógatásra ébredt, Ignác volt az aki, a fejét az arcának dörgölte és mellé hangosan dorombolt. A lány csak megmosolyogni tudta az akciót és sejtette az áll mögötte, hogy éhes. Magában hálát adott annak, hogy Ignác nem olyan, mint Bonifác, mert ő nagy valószínűséggel sokkal inkább ráül a fejére ébresztés gyanánt.

− Jó-jó! − hagyta magát Luca meggyőzni. − Kelek már!

Megsimogatta Luca Ignác fejét és hátát, majd a hasa alá nyúlt és a kezében tartva ült fel vele az ágyban. Ásított egyet, majd körbenézett, mellette Bonifác még békésen szuszogott, bár most ő is kinyitotta a szemét. Luca letette a kismacskát és nyújtózott egyet, Bonifác követte a példáját.

A reggeli rutinnak megfelelően először a mosdót keresték fel, majd irány a konyha. Luca kiadagolta az ételeket és letette Bonifác és Ignác elé, akik nem voltak restek egyből nekiesni. Ő is elővett magának ezt-azt a hűtőből, közben a telefonján nekiállt utánanézni hogyan van nyitva az állatorvos. Kilenctől, addig pedig még akadt ideje, legalább kivasalhat.

A nappaliban fel is állította az állványt hozzá, majd behozta a megszáradt ruhákat és letette a fotelbe. Természetesen a két macska nem maradt le mögötte, Bonifác úri tartásban telepedett le a kisebb kanapén. Ignác viszont felugrott a ruhák mellé és nekiállt szaglászni őket.

− Nem, nem! − lépett oda Luca és lerakta a kismacskát a földre. − A tiszta ruhákat tessék békén hagyni.

~ Igaza van − jegyezte meg Bonifác, majd megemelte a farka végét. ~ Várd meg míg kivasalja, sokkal jobb utána rátelepedni.

~ Tényleg? − nézett rá Ignác. ~ De olyan jó szaguk van és annyira csábító lenne közéjük bújni. Miért nem lehet?

~ Mert tiszták és az emberek nem szeretik, ha a tiszta holmijukat összeszőrözöd − magyarázta Bonifác.

~ És ha kivasalja, vagy mit csinál, akkor már nem lesz tiszta? − tudakolta Ignác kíváncsian és felugrott Bonifác mellé.

~ Dehogynem! − vágta rá vidáman Bonifác, de némi káröröm is bujkált a hangjában. ~ De akkor már szép simák is lesznek és melegek. Hidd el! Jobb várni, és még akár a kupacot is összedöntheted.

~ Tényleg? − jött izgalomba Ignác.

~ Persze, csak légy résen és akkor csináld, mikor Luca nem figyel − biztosította Bonifác és már előre várta hogyan fog végződni az egész.

~ Oké! − vágta rá Ignác és le sem vette Lucáról a szemét, pedig nagyon izgatóan lengett az a madzag, ami abból az eszközből lógott le, amivel a lány szép egyenesre varázsolta a ruhákat.

Luca többször is odapillantott a két macskára, Ignácon látta az izgalmat és a kíváncsiságot, Bonifác látszólag unottan figyelte, de Luca esküdni mert volna rá, hogy készül valamire. Ismerve a macskákat az is sejtette mire, de nem gondolta hogy képes lesz megtenni, legalábbis az alapján, aminek eddig megismerte. Nem, kizárt, hogy Bonifác huncut mód a frissen vasalt ruhákon hemperegjen!

Zavartalanul kivasalt Luca, közben a kész ruhákat szépen egymásra halmozta. Viszonylag hamar végzett és elégedetten szemlélte meg az eredményt, majd kihúzta a vasalót és félre rakta egy polca hűlni, nehogy Ignác túl kíváncsi legyen és megégesse magát.  A deszka elpakolása következett.