Bonifác - Lucifer macskája (Befejezett)

Hetedik fejezet

Luca úgy döntött az izgalmakat egy kis olvasással piheni ki, az legalább eltereli a gondolatait is. Beült a kényelmes fotelba, elvette a mellette lévő asztalkáról a könyvet és kinyitotta. Fél oldalt nem sikerült elolvasnia, amikor Bonifác egy ugrással a karfán termett.

- Igen? - fordult felé Luca.

Válaszképp a termetes kandúr átlépett a karján, át a lábára, majd teljes hosszában elnyúlt a lány ölében úgy, hogy ráfeküdt mind a két karjára.

- Ne már Bonifác! - méltatlankodott Luca. - Így nem tudok olvasni!

~ Nem tudom mit csorgatod a nyálad egy nyavalyás könyv felett, mikor itt vagyok neked én - csapott egyet a farka végével. ~ Még ha te nem is vagy az esetem, nálam jobbat úgy sem kapnál, hiába keresnél.

- Mondtam már, hogy nehéz vagy? - szabadította ki Luca először az egyik, majd a másik karját.

~ Igyekeztem a te érdekedben elfelejteni, de úgy tűnik menthetetlen eset vagy - fordította a lány felé a fejét.

Luca igyekezett nem tudomást venni a kék szempárról és a figyelmeztetően, folyamatosan mozgó farok végről. Ha Bonifác ideges is volt valamiért, akkor sem tudta az okát. De nem fogja hagyni, hogy ez a kis önző dög uralkodjon rajta.

A karjait a kandúr hátára tette és megpróbálkozott tovább olvasni, bár nem találta valami kényelmesnek a helyzetet. Csak pár sorig jutott, mikor Bonifác megmozdult és felállt, felfelé nyomta vele a kezeit is. Majdnem elejtette a könyvet, de még időben rá tudott szorítani.

- Bonifác! - szólt rá a kandúrra, aki most körbe-körbe sétált az ölébe, mintha a megfelelő helyet keresné.

A hátsója és a farka többször elhúzott Luca orra előtt, aki igyekezett a fejét minél hátrébb dönteni, mert nem akart a macska ama testrészével közelebbi ismertséget kötni. Aztán Bonifác összegömbölyödött az ölében, bár a mérete miatt itt-ott lelógott.

- Sikerült kényelmesen elhelyezkedni? - tudakolta kicsit bosszúsan, de válaszként Bonifác csak betakarta az orrát a farkával és behunyta a szemét.

Luca elmosolyodott, ugyan az olvasásról le kell mondania, mert támaszték nélkül nem tudná sokáig tartani a könyvet. Azt meg nem tehette meg, hogy az egyik karja Bonifác fején pihenjen. Amúgy is olyan kis aranyos, így összegömbölyödve.

Lerakta a szekrényre a könyvet, majd kicsit távolabb nyúlt a telefonjáért. Annyira cuki így, és mivel nem figyel, talán sikerül egy képet készítenie róla. A plakáthoz is megfelelő lesz, talán, bár oda jobb lenne egy olyan, amin áll. Nem mintha nagyon lett volna Bonifácon bármi jellegzetes ismertető jegy. Talán a nyakörvén a medál, de az most nem látszott.

Óvatosan feloldotta a kijelzőt és rányomott a kamera funkcióra. Bonifác nagyon közel volt, így magasabbra emelte a telefont, hogy beleférjen, de így meg a kijelzőt nem látta. Nyújtotta a nyakát, hátha sikerül jól beállítania.

Már-már összejött, amikor a kandúr kinyitotta a szemét és abban a pillanatban fordult hasra, hogy Luca lenyomta a gombot. Aztán már le is ugrott az öléből. A lány megnézte a képet és csalódottan vette tudomásul csak egy fekete pacát sikerült fényképeznie.

- Áh, csak egy másodperccel kellett volna több és olyan aranyos képem lenne rólad - sóhajtott egyet.

~ Nem gondolod, hogy hagyom? Csak rontanád vele a rossz híremet. Egy pokol macska nem lehet aranyos - küldött felé lapos pillantást.

- Maradj úgy! - fordította felé a telefont.

Lehet morcos arcot vág Bonifác, de legalább jól látszik a pofija, meg mindene és felteheti a facebookra, meg rá a plakátokra. Csakhogy mire lenyomta a gombot, a kandúr hátat fordított neki és elindult egy nyugalmasabb helyet keresni magának.