Bonifác - Lucifer macskája (Befejezett)

Harminckilencedik fejezet

− Gyorsan össze kell készülnöm, mert Harry Rontól előbb visszaér a rendelőhöz, mint én innen oda − állt fel Luca, tenyerét Ignác alá tette, hogy kiemelje az öléből, majd a maga helyére a fotelbe tette.

~ Nem mehetsz! − állt fel egyből a kismacska, és panaszosan nyávogott a távozó lány után.

− Oh egek! Mit csináljak veled? − állt meg Luca, és fordult vissza bizonytalanul.

Nem akarta Ignácot teljesen magára hagyni, biztos félne egyedül, és hozzá sem lehet szokva ahhoz, hogy magában van. Eddig ott volt neki az anyukája, meg a testvérei, illetve amióta hozzákerült meg Bonifác. De ő most a jó ég tudja merre járt.

~ Megígérted Lucifernek! − próbálkozott Ignác, és mondandójához hangosan nyávogott, bár tudta a lány nem ért semmit abból, amit mond.

− Nem vihetlek magammal − tipródott Luca egyhelyben, mert ment volna azonnal a rendelőhöz, ugyanakkor maradt is volna a kismacskával, hogy vigyázzon rá. − De itt sem hagyhatlak egyedül.

Míg ő magában őrlődött, addig Ignác azon gondolkodott mit kéne csinálnia, amivel maradásra bírhatná. Talán rosszalkodnia kéne valamit? Esetleg felmászni a függönyön? Vagy a szőnyegre pisilni? Egyelőre nem tudott mást tenni, mint folyamatosan hangot adott nem tetszésének, amiért Luca el akart menni, annak ellenére mit ígért meg.

− Jól van! Magammal viszlek! − döntött Luca, mert nem bírta tovább hallgatni a kismacska keserves nyervákolását. − Betekerlek egy törölközőbe, és beteszlek kabátom alá, így talán nem fogsz fázni. De előbb én öltözök fel.

Azzal már ki is viharzott a nappaliból a szobájába. Ignác döbbenten állt, továbbra sem tudta mivel bírhatná maradásra a  lányt. De legalább annyit elért, hogy Luca magával viszi őt, és talán menetközben tud valakinek szólni, aki képes kapcsolatba lépni Luciferrel, és tájékoztatni őt a helyzetről. Igen, ennél többet nem tud tenni.

Leugrott a fotelből a földre Ignác, bár előtte kicsit toporgott a szélén, mert magasnak tűnt, de aztán rászánta magát, és puhán ért földet. Szedte apró lábait, ment a szobába nehogy Luca meggondolja magát, és itthagyja őt. A lány épp vastag harisnyát húzott fel, majd egy nadrágot felvenni fölé. A jelenlegi felsője fölé még egy kötött pulcsit is vett.

− Így talán nem fogok fázni hosszú távon se − motyogta Luca, majd előszedett egy kisebb méretű, puha törölközött. − Most te jössz kis gézengúz.

Megindult a kismacska felé, és remélte nem most fog eszébe jutni fogócskázni, mert azzal csak időt veszítene. Kicsit meg is lepődött, hogy a délelőtti oltásos incidens után Ignác ellenkezés nélkül hagyta magát felvenni, és betekerni magát a törölközővel. Arra gondolt talán érzi, hogy most nem ártani akar neki. Abban azért kételkedett tisztában lenne vele, hogy a testvérét mennek megkeresni.

Felhúzta a cipőjét, igaz ehhez le kellett tenni Ignácot a földre, aki továbbra sem mozdult, és próbált a bebugyolálásból kiszabadulni. Jött a kabát, felhúzta félig a cipzárt, majd lehajolt a kismacskáért, aki vádlón meredt rá lila szemével.

− Jól van, tudom. Megígértem Lucnak, hogy nem indulok Bonifác keresésére, de az az egyedül létre vonatkozott. Most viszont Harry segít nekem, így nem eshet bajom − motyogta Luca, és fogalma sem volt miért is magyarázkodik Ignácnak.

Felhúzta a cipzárt, kulcs, és már kint is volt. Nem várt a liftre. Kezét a kabátra tette ahova Ignácot rejtette, majd már szedte is lefelé a lábait a lépcsőn. A nagy sietésben kicsit ki is melegedett mire leért, de legalább a lámpát csak egyszer kellett újra aktiválnia a lépcsőházban. Kint fújt a szél, de nem vészesen, ennek ellenére a sálat felhúzta az orráig, majd a rendelő felé vette az irányt.