Bonifác - Lucifer macskája (Befejezett)

Negyedik fejezet

- Nagyon, nagyon, nagyon szépen kérlek Bonifác ma ne gyere velem! - tette össze kezeit Luca miközben ott állt az ajtóban már felöltözve. - Tegnap is agyon aggódtam magam mikor eltűntél. Amúgy is félek, ha meglát valaki, akkor balhé lesz belőle. Én pedig nem bírom a stresszt.

~ Ember. Mi mást várhatnék tőle? - ült ott unottan és hallgatta közben a lány könyörgését.

- Szóval légyszi, légyszi, légyszi légy jó macska és ma maradj itthon. Megígérem, hogy nagyon sietek haza, kapsz a vacsi mellé sajtot is, csak maradj a lakásban.

~ Hát jó. Nem megyek veled. Amúgy is unalmas volt. Viszont nem fogok egész nap itt gubbasztani sem, bár neked erről nem kell tudni.

Luca közben kinyitotta az ajtót és lassan hátrált kifelé, miközben le sem vette a szemét Bonifácról. Még mindig óvatosan nekiállt  becsukni, betette a kulcsot, de előtte a háta mögé nézett, hátha mégis valahogyan oda került, de semmi.

Ráfordította és továbbra is azt ajtót figyelve hátrált a lépcsőig. Fülelt, hátha hall kétségbeesett nyávogást, de nem, így nekiállt lefelé menni. Alig egy emelet után megállt és elképesztő lelkiismeret furdalást érzett.

De akkor sem viheti magával. Ráadásul a lakásban is ugyan úgy tud heverészni és aludni, mint az irodában. Sőt itt vannak kényelmes fotelek, kanapé támlák és nem egy kényelmetlen radiátoron kell aludnia.

Összeszedte magát és újra lefelé vette az irányt. Összefogta a kabátja nyakát mikor leért, mert rettenetesen fújt a szél. Ráadásul szemből, így igencsak meg kell küzdenie vele az utca végéig, ahol aztán elfordult.

Itt sem volt jobb a helyzet, mert oldalról kapta, ami miatt néha a haját az arcába fújta és nem látott semmit. Nem ő küzdött egyedül, hanem még sok női sorstársa. Miért nem kötötte? Mire beér úgy fog kinézni, mint egy madárijesztő.

Alig várta, hogy beérjen, a hideg szél miatt teljesen átfagyott. Szokásosan köszönt a portásnak, majd az irodája felé vette az irányt. Felért és egy érdekes beszélgetés részletet kapott el.

- Ezt nem mondod komolyan?

- De bizony! Kisebb idegösszeomlást kapott miatta, szóval még jónéhány napig nem lesz.

- De ki tehette?

- Nem tudom, de amilyen zsarnok nőszemély valahol megérdemelte.

~ Vajon kiről beszélnek? - gondolkodott el Luca.

- Én azt hallottam az egyik takarítótól, hogy szőrt találtak a székén, ami lehetetlen, ha azt nézem, rajtuk kívül senki nem járt az irodájában miután ők végeztek.

~ Bonifác! - dermedt le Luca. ~ Mégis hogyan került a főnökasszony irodájába? Bár gyanítottam, hogy az ő szőre miatt tüsszög, de ez akkor is képtelenség.

- Akkor azért tüsszögött - morfondírozott az egyikük. - Valószínű ugyan az a személy tehette, mint aki macskaszart tett aztán az ülésére is.

~ Tessék? - akadt ki Luca magában.

- Én azért megnéztem volna az arcát mikor kiszáll és szembesül azzal, hogy a friss macskaszar szétkenődve az ülésén és a kabátján is - és a beszélő utána felnevetett.

- De hogy nem tűnt fel neki a szaga?

- Te se jártál még az autója közelébe, mi? Olyan tömény illatosító van betéve, amitől az ember néhány másodperc alatt fejfájást kap, de ő imádja.

- Aha - hagyta rá a másik.

- Na mindegy. A lényeg kiborult és a héten már biztos nem lesz.