2016. augusztus 13.
Elena Reynolds a nagyszüleivel élt, szüleit sokszor szólította a munka ezért a lány csak ritkán látta őket. A lány ahogy szokta szokás szerint a padlásukon kutatott, nagyjából 12 éves kora óta keresi nagymamája időnyerőjét. Elena nem szerette az életét, a nagyszülei aranyvér mániásak voltak, s mindenben igyekezett megfelelni. Elena szobájában mindig volt egy láda miben össze volt készítve az összes cucca mire szüksége lehet. Dédnagymamája régi ruháiból ami a korhoz illett amibe a lány készült, rengeteg pihent, s emelet voltak ott Mardekáros egyenruhák na meg persze nem kevés galleon. Elena tudta, hogy ez meg sem kottyan a családjának és a legnagyobb lelki nyugalommal vett ki a családi széfből 5 ezer galleont. Elena annyira elmerült a gondolataiban, hogy nem nézett előre és hasra bukott egy dobozban, de ez segítette sikerre, s végre megtalálta az évek óta keresett kis szerkezetet. A lány leosont szobájába az időnyerővel, s tollat és papírt ragadva körmölni kezdte a búcsú levelét.
"Kedves családom!
Nem bírtam már tovább bizonytalanságban és kérdések között élni ezért magam derítem ki amire kíváncsi vagyok. Évek óta kerestem a megoldást és végre megtaláltam. Ha minden úgy alakul ahogy azt én szeretném akkor többet haza sem jövök.Egyetlen Lenátok"
Elena végül ládájához lépett és miután beállította a kis szerkezetet megragadta ládáját és ő 75 évet repüt vissza a múltba, hogy végre megtudja azt amit akart...
☺Tudom, tudom még nincs kedd, de egyszerűen nem bírtam ki, hogy legalább ezt ne osszam meg veletek. Ráadásul így talán kicsit bizonyítani tudom, hogy érdemes olvasni a könyvet.☺