1959. Szeptember 1.
A 16 éves Rose Denem mosolyogva pásztázta az állomás tömegét miközben Elena próbálta utolérni a lányt, amit a három éves kisfia Anthony kissé megnehezített. Öt év telt el mióta Elena és Tom meghozott egy komoly döntést, öt év és már Mr. és Mrs. Denemként büszkén éltek London külvárosában egy nyugodt, csendes környéken.
- Anya, anya - rángatta Elena kezét kisfia.
- Mit szeretnél Tony? - mosolygott a fiúra Lena.
- Ha Rose elment és visszamegyünk a mugli világba akkor kaphatok csokit? - pillantott fel anyjára a gyerek.
- Természetesen - bólintott Elena, a kisfiú pedig anyja kezét elengedve szaladt nővére után.
- Rose, Rose..szállj már fel, csokit akarok - nyaggatta a lányt öccse.
- Tony hagyj már, várok valakit - förmedt a kisfiúra Rose, a kis Tony könnyei pedig potyogni kezdtek.
- Tony kicsim, mi a baj? - guggolt le fia elé Elena, aki időközben odaért.
- Ro..Rose, azt mondta hagyjam békén - sírt a kisfiú, Elena pedig lányára pillantott.
- Rose? - hallatszott egy hang Elena mögül.
- Alex - kerülte ki anyját a lány.
- Rose Denem, ha hozzád beszélek akkor ne merészelj itt hagyni - kiáltott lánya után Elena.
- Ne haragudj anya, de engedd meg, hogy bemutassam a barátom - fogta meg a fiú kezét Rose.
- Elena Denem - nyújtott kezet a nő.
- Alex Price - csókolt kezet a fiatal fiú, majd a duzzogó Tonyra pillantott. - Ha nem tévedek akkor te vagy Anthony.
- Igen, én vagyok - biccentett félszegen a kisfiú, és Tony megkönnyebbülésére megszólalt a mozdony indulást jelzés.
1959. Karácsony
Elena izgatottan készülődött a konyhában, lánya Rose akkor akarta bemutatni a családnak párját vagyis inkább Tomnak. Míg Elena főzött addig Tom és Anthony díszített és Rose a ruhái között kereste a megfelelő darabot, mintha ez lett volna élete első randevúja.
- Kérlek apa legyél kedved Alexxal - pillantott apjára Rose mikor úgy vélte, hogy megjelenése tökéletses és csatlakozott a nappaliban ülő családjához.
- Rose, én mindig kedves vagyok - mosolygott a Denem gyerekek apja.
- Nem úgy mint Rose - engedett meg magának egy teátrális sóhajt Anthony.
- Öcsi, már rengetegszer kértem bocsánatot - ült a fiú mellé Rose.
- Vettél már neki csokit? - vonta fel szemöldökét Elena.
- Nem - rázta a fejét Rose.
- Szerintem tégy vele egy próbát - kacsintott Elena és a kandallóval szemben lévő fotel karfájára ült, amiben Tom épp egy könyvet olvasott, a nő pedig némán ült mellete és vállára hajtotta a fejét.
- Szeretlek Tom - búgta férje fülébe Elena.
- Szeretlek Lena - ölelte át a nő derekát Tom, majd mindketten gyermekeikre pillantottak és mosolyogva figyelték őket.
Ez lett volna a Denem család egyáltalán nem szokványos, de annál izgalmasabb élete.
Soha, de tényleg soha nem gondoltam volna, hogy én valaha Tom Denem f.f-et fogok írni, azt meg pláne nem, hogy lesznek hozzá ötleteim. Viszont egyáltalán nem bántam meg, hogy elkezdtem, mert úgy gondolom, hogy elég egyedi lett(javítsatok ki ha tévedek).
Szóval a lényeg, hogy minden szavazatot nagyon szépen köszönök és remélem, hogy tetszett a könyv!
