Mielőtt olvasni engedlek titeket elárulom, (bár valószínűleg tudjátok) hogy a oneshotos könyvbe még mindig/megint várom a kéréseket☺☺
Miután a jegyesek visszatértek a roxforti lakosztályukba, Elena rögtön a kis konyha felé vette az irányt és nyugtató bájitalt kezdett keresni. Amint megtalálta a kis fiólát rögtön ki is itta tartalmát, majd egy pohárba lángnyelv whiskyt töltött ami az asztalnál várakozó Tom elé került. Tom várt, csendbe és türelmesen várt, majd mikor a nő is helyet foglalt felhúzott szemöldökkel pillantott menyasszonyára.
- Ne nézz így rám Tom, hidd el, szükséged lesz arra a whiskyre - mondta Lena kissé paprikás hangulatban, talán korán jött ki rajta a hangulatingadozás.
- Elhiszem - bólintott a férfi.
- Oké, akkor készen állsz az igazságra? - kérdezte kevesebb magabiztossággal Elena.
- Gondolom - felelte Tom.
- Remek, - bólintott a nő - az igazat megvallva nem hittem, hogy ezt ilyen hamar kimondhatóm neked, de Merlin így akarta - magyarázkodott Lena. - Tom bővülni fog a Denem család.
- Tessék? - kérdezte Tom kikerekedett szemekkel.
- Úton van a Denem örökös? -kérdezett vissza cérna vékony hangon Elena.
- Elena Reynolds, nagyon remélem, hogy ez csak egy nagyon rossz vicc - itta ki a pohár tartalmát Tom, úgy érezte, hogy ez az amire muszáj innia, hogy lehet Elena csak a reakciójára kíváncsi és várta, hogy Elena elnevesse magát, de az nem történt meg.
- Nem vicc Tom, a gyógyító szerint öt hetes vagyok - fixírozta a padlót Lena.
- Most higgadtan elmondom amit szeretnék, te pedig meghalgatsz! Rendben? - vette magához a whiskys üveget Tom, Lena pedig bólintott. - Amennyiben hajlandó vagy elvenni azt a kis életet továbbra is veled maradok - pillantót a nőre Tom.
- Mi lesz ha megtartom? - kérdezte Elena néhány néma perccel később.
- Mi? Semmi ami engem érintene, mert engem nem érdekel az az átkozott kölyök - kiabálta magából kikelve a férfi.
- Valóban? Nem szeretnél minket? - súgta Elena, mire Tom hamar válaszolt is.
- Téged, csak téged akarlak, mást nem.
- Értem - állt fel az asztaltól Elena, majd a lépcső felé vette az irányt, azon kettesével szedte a fokokat és Tom már csak az ajtó csapódását hallotta.
Elena zokogva szedte össze a cuccait, sejtett sőt tudta, hogy Tom hasonló választ fog adni, de a szíve mélyén volt egy apró remény szikra. Miután a nő mindent összeszedett és megkereste az időnyerőjét, lemásolta gyűrűjét a másolatot az éjjeli szekrényen hagyta, majd a kis szerkezet segítségével visszatért a saját idejébe. Tomban addig nem tudatosult, hogy mit tett míg meg nem találta a gyűrűt a szobában és mikor meglátta, hogy Elena ruhái nincsenek a szekrényben akkor jött rá, hogy elrontotta a dolgot...ismét.
*************************
2025.
Négy év telt el mióta Elena visszatért a saját idejébe, négy év és a nő még mindig hordta az eljegyzési gyűrűjét. Az évek nem teltek felhőtlen boldogságban, de Lena öröme családjában rejlett, Rose egy édes kislány lett Tom és Elena kapcsolatának gyümölcse. Elenát Rose nagyon emlékeztette Tomra, és úgy gondolta, hogy ez a sors fintora, esetleg bosszúja amiért bele kavart az eseményekbe.
Elena Reynolds egy csokor fekete rózsával ment a temetőbe, kislánya Rose pedig Gemmával és Anthonyval valamint a Rose-nál négy évvel idősebb Greggel maradt a Reynolds birtokon. Elena miután elhelyezte a csokrot a síron megnézte a felíratot és szomorú mosolyra húzta ajkait:
Tom Rowle Denem
1926-2002
A nő helyet foglalt a sír előtti padon és mesélni kezdett a márvány darabnak:
- Szia Tom, tudom, hogy rég voltam itt, de Rose nagyon eleven. Rose a mi kislányunk és egyre jobban hasonlít rád, tőlem csak a szemem örökölte - nevetett kissé Elena. - Tudod van aki örültnek tart amiért kijövök ide, de ők nem tudják azt amit én. Rájöttem, hogy nekünk nem "happy end" lett megírva, mindkettőnknek saját története van és csak fejezetek voltunk egymás életében. Ha az én életem vesszük akkor, te voltál az első szerelmem és a jegyesem, na meg persze Rose apja. Ha a te életed nézzük akkor én vagyok az aki megtanított szeretni, aki megakadályozta, hogy pusztításba kezdj és életem legjobb döntése volt, hogy vissza mentem a te idődbe, úgy gondolom, hogy sikert értem el vele, remélem, hogy nem felejtettél el soha, de szerettél más nőt is - mondta a magáét Elena miközben könnyi patakokban folytak. - Talán ha máskor, más körülmények közt találkozunk akkor mi is megkaptuk volna a "happy endet" és bármennyire is fáj ezt mondanom, de el kell, hogy engedjelek az emlékkel együtt, annak érdekében, hogy Rose egy mosolygós anyuka mellett nőjön fel és ne egy lelki roncs mellett. De ne feledd Tom Denem, a szívem mélyén mindig szeretni foglak - törölte meg szemeit a nő, majd egy utolsó pillantást vetett Tom Denem nyughelyére és elhagyta a temetőt, hogy aztán soha többé ne térjen oda vissza, s a Tom Denemmel kapcsolatos emlékei lassan elhalványulnak...
Gyermeki csoda:
A Mi lett volna ha? folytatása.
A tízenegy éves Rose Reynolds (Denem) mindent tud arról, hogy miként változtatta meg anyja a múltat és azt is, hogy ki az apja. A kis Rose úgy dönt, hogy igénybe veszi Elena időnyerőjét és vissza megy a múltba mikor apja már egy Roxforti tanár. S később Elena is kénytelen lesz vissza menni.
De vajon mi lesz ha Lena szembe találja magát Tommal? Feltörőnek a régi érzelmek? Hátra hagyja életét és ezúttal Tommal marad? Milyen kapcsolata lesz Tomnak Rose-al? Egyesül a Denem család?
Tudom, hogy senki se kérte, de muszáj volt mielőtt valaki megöli Tomot vagy én leszek az áldozat.
Ha szeretnétek akkor írok egy alternatív befejezést aminek boldog befejezése van. Az elképzelésem szerint + két fejezet. Szeretnétek? Ha nem akkor pedig le is zárom ezt a könyvet☺
