2017. szeptember 1.
- Lena kincsem, gyere ide kérlek - hívta unokáját Abigail Reynolds.
- Mit szeretnél? - ült le Lena a nő mellé.
- Beszélgetni veled Tom Denemről - mondta komoran a nő.
- Rendben - vont vállat Elena
- Tudsz róla bátmit is? - kérdezte az idős asszony.
- Csak annyit amennyit régen meséltetek róla - hazudta szemrebbenés nélkül a lány.
- Érdekes, mert Tom Denem évekig keresett egy Elena Reynolds nevű lányt - folytatta Abigail
- Miért mondod ezt el nekem ? - "értetlenkedett" Lena.
- Mert az akit Ő leírt, pont olyan mint te - felelte az asszony.
- Érdekes - bólintott Elena.
- Igen szerintem is - adott igazat unokájának Abigail.
- Mire szeretnél kilyukadni? - sóhajtott Lena.
- Használtad az időnyerőm? - kérdezett vissza a nő.
- Igen - felelte a lány.
- Szerintem vissza kéne menned Tom idejébe - mondta hosszas hallgatás után Lena nagyanyja.
- Talán igazad van, de mi lesz ha nem akar látni? - esett kétségbe Elena.
- Most mondtam, hogy téged keresett évekig, egész pontosan a haláláig - legyintett a felháborodott nő.
- Szeretem Őt mama - súgta a lány.
- Még egy ok arra, hogy visszamenj - mosolygott a nő.
- Mi lesz az itteni életemmel mama? - kérdezte a lány.
- Mi várunk, arra az esetre ha ismét haza jönnél - felelte Abigail, s ott hagyta a gondolkodó unokáját. - Ohh..mellesleg ha lehet hamar dönts, mert ma kéne vissza menned a Roxfortba - fordult még vissza a nő és után valóban ott hagyta Lenát a gondolataival.
Miután Elena hallotta, hogy mit változtatott a múltban úgy gondolta, hogy talán elérheti azt is, hogy Tom egyáltalán ne kezdjen pusztításba. Szóval ezuttal elbúcsúzott családjától, majd időnyerőjét használva vissza ment, Tom Denem utolsó évére.
1943. szeptember 1.
Tom Denem egy üres fülkében ült, mióta Elena elhagyta,-ami az ő időszámítása szerint több mint egy éve történt-azóta senkit sem engedett a környezetébe, Lena helye mindig üresen állt Tom helye mellett. Lynx Brookwood mosolyogva kisérte Elenát Tom tartózkodási helye felé, Lynx örült annak, hogy Lena visszajött, mert tudta, hogy Lena az egyetlen akit Tom valaha is igazán szeretett, hiszen Elena felbukkanásáig Tom csak egyetlen érzelmet ismert és az a gyűlölet volt. Elena kissé feszengve követte Lynxt, félt attól, hogy Tom nem akarja látni és félt attól, hogy nagymamája tévedett és Tom nem szereti viszont.
- Itt vagyunk - mutatott az ajtóra Lynx és miután Elena bement ő vissza is ment a barátaihoz.
- Tom - súgta Elena.
- Elena? - pillanatot fel a könyvéből Tom.
- Igen, én vagyok az Tom - bólogatott mosolyogva a lány.
- Hiányoztál - vallotta be Tom.
- Te is hiányoztál Tom - ült le a fiú mellé Elena.
- Sajnálom, hogy használtam rajtad azt a szörnyű átkot - sütötte le a tekintetét a Denem fiú.
- Sajnálom, hogy megszegtem az ígéretem - súgta Lena.
- A helyedben én is megszegtem volna - nevetett keserűen Tom.
- Felejtsük el azt az éjszakát - emelte meg Tom fejét a lány, így a fiú kénytelen volt rá nézni.
- Felejtsük - bólintott Tom, s Lena nem bírta tovább, ajkait Tom ajkaira illesztette. Tomot váratlanul érte ez a közeledés és idegen érzés volt, így nem viszonozta a csókot amit Elena annak tudott be, hogy a fiú nem szeretné.
- Ne haragudj - húzódott el a lány és távolabb ült a Denem fiútól. - Olyan buta vagyok - súgta maga elé Lena.
- Lena - szólította meg Tom a lányt.
- Igen? - kérdezte Lena, de tekintetét még véletlenül sem vezette a fiúra.
- Én..én - kereste a szavakat Tom.
- Nem kell magyarázkodnod Tom - rázta a fejét Elena és szorosan lecsukta a szemét.
- Akkor nem magyarázkodok - térdelt a lány elé Tom és ezúttal ő hívta csókba Lenát, és a lány úgy kapott a fiú ajkai után, mintha azon múlna az élete. - Szeretlek - pihegte Tom miután levegő hiány miatt elváltak, s az volt az első mikor Tom kimondta az érzéseit.
- Szeretlek - válaszolta fülig érő vigyorral a lány, s az út további részében hallgatta amit Tom olvasott neki, míg Lena fejét Tom vállán pihentette.
Hili hali halihó!
Itt az új fejezet☺ remélem mindenkinek tetszik majd.
