Elena közel egy éve a Roxfort egyik lakosztályában tengette mindennapjait és hasa már nem gömbölyödőt hiszen életet adott a legifjabb Reynolds lánynak, a kis Rosenak. Rose apja fekete haját és anyja barna szemét örökölte. Az egy év nem kevés megpróbáltatást tartogatott Lenának. Kezdve azzal, hogy Dumbledore halála után is a Roxfortban kellett maradnia, és folytatva azzal, hogy Rose nem igazán szeretett volna egy ilyen világba születni ennek következében pedig Elena 18 órán át vajúdott. Majd elérkezett a nap, a nap amitől Elena rettegett mégis várta.
Május 2.
A Roxfort ostroma.
A meglepetések napja.
Egy új esély a varázs világnak.
Egy új esély Tom és Elena kapcsolatának.
S mindent egy kis szerkezet, egy időnyerő változtatott meg.
A nap ugyanúgy kezdődött mint a többi, legalábbis Elena számára, hiszen a nő szokás szerint Rose sírására kelt és bár Lena nem örült annak, hogy a kislány sír mégis az egyik legszebb hangnak tartotta a világon. Elena hosszú idő után először találkozott az arany trióval és az Ő tanácsukra vitte Roset az egyetlen normális Black nőhöz, Andromeda Tonkshoz. Miután Elena vissza ért már mindenki ment a helyére, azonban Elena nemes egyszerűséggel elhagyta a roxforti birtokot és az iskolához közeli dombon várta a halálfalókat. Tom Denem mit sem sejtve ment ugyanarra a dombra, nem számított rá, hogy ott lesz a nő, a nő akit kétszer is elüldözött maga mellől.
- Tom - döbbent le Elena azon, hogy mi lett abból a férfiből akit Ő 1948-ban hagyott.
- Elena - lepődött meg a férfi, akivel nem volt túl kegyes a sors. - Mit keresel itt?
- Itt romlott el az időnyerőm - felelte a nő. - Te miért vagy itt Tom?
- Nem látszik kedvesem? - kérdezte Tom, s a kedvesem szót a lehető legtöbb gúnnyal mondta.
- Látszik, csak szerettem volna, ha én látok rosszul - nézett a piros szemekbe Elena és a nő rájött, hogy Tom kék szeme sokkal csábítóbb volt számára, de Ő még így is szerette a férfit.
- Pedig kiváló látásod van - nevetett Tom.
- Voldemort Nagyúr - kacagót Elena. - Szánalmas egy név, épp mint aki viseli.
- Ne provokálj Elena! - csattant Tom hangja akár az ostor.
- Régen nem zavart, ha pimasz voltam - sétált Tom felé a nő.
- Régen minden más volt - vetette oda hanyagul Tom.
- Valóban, hisz régen a menyasszonyod voltam - villantott egy mosolyt Elena. - De van ami nem változott - emelte fel mutató ujját Lena.
- Avass be engem is Reynolds - mormogta a férfi.
- Az érzéseim olyanok mint akkor mikor elhagytalak - felelte kézségesen a nő.
- Remek - kacagót Tom. - De nem megyek vele semmire. Mindazon által megkérlek arra, hogy avass be engem abba, hova lett a kis fattyú ami miatt elhagytál?
- Biztonságos helyre vittem, de ne feledd Tom, hogy Rose a te gyereked is - pillantott félre egy pillanatra Elena.
- Rose, mesés név - súgta maga elé Tom.
- Szeretsz még Tom? - kérdezte hirtelen Lena.
- Mindennél jobban, de nézz rám kedvesem - mutatott magára Tom. - Ki tudna így szeretni?
- Én tudnálak és tudlak is szeretni Tom - fogta meg a férfi kezét Lena. - Nem számít, hogy hogy nézel ki, mert belül ha nagyon mélyen is de ott van az a Tom Denem akit évekkel ezelőtt megszerettem.
- Nem éremellek meg azután amit tettem veled - vette el a kezét Tom. - Veled kellett volna lennem a terhesség alatt és az után is.
- Tom Rowle Denem - fogta két keze közé Tom arcát a nő. - Kérlek hagyd ezt abba és segíts megcsinálni az időnyerőm, azért, hogy vissza mehessek 1949-be hozzád Rose-al.
- Ahogy szeretnéd kedvesem - nyomott egy csókot Lena ajkaira a férfi, majd ujjaikat összekulcsolva indultak a Roxfort felé, ahol Elena nehezen elmagyarázta a dolgokat és amíg Tom Elena segítségével csinálta az időnyerőt addig Nympadora Tonks elment Rosért.
- Hamarosan ismét találkozunk - pillantott Tomra a nő.
- Siess kedvesem - mosolyogott Tom és egy csókot adott szerelmének, míg Rose egy homlok puszit kapott az apjától.
1949. Október 4.
Elena és Rose Reynolds a Roxfort egyik lakosztályában ült, míg Tom az utolsó óráját tartotta. Amint Tom belépett a szobába szemei elkerekedtek és elejtette jegyzeteit.
- Elena, Szent Merlin - kiáltott Tom ami nem nyerte el Rose tetszését, és a kislány sírni kezdett.
- Téged is jó látni Tom - kuncogót a nő és ringatni kezdte Roset. - Engedd meg, hogy bemutassam neked, Rose Reynolds-Denemet - állt fel a nő és oda sétált a még mindig sokkban lévő Denem férfihez.
- Mese szép - súgta a férfi, majd meglepve pillantott Elenára mivel a nő kezébe adta a kislányt.
- Mit mondasz Tom? Rose-al együtt is el tudsz viselni? Így is velem leszel? - kérdezte könnyes szemekkel a nő.
- Igen, életem legnagyobb hibája volt mikor elengedtelek - pillanatot a karjaiban lévő lányára Tom.
1950.
Tom és Elena remekül megvoltak a kis Rose-al együtt. A kislány megfelelően fejlődött és semmi gond nem volt vele. Sőt, Tom nagy örömére a lány első szava a papa volt és Rose azóta is papának hívta Tomot, majd nem sokkal később jött a mama és Rose szókincse nagyon gyorsan bővült.
1951.
Denemék továbbra is boldogan éltek és végre megköttetett Elena és Tom házassága. A pár ugyan nászútra nem tudott elmenni azért kaptak egy éjszakát amikor ketten lehettek, hisz Rose keresztanyja Melodi gondjaira lett bízva. Apropó Melodi, a nőt Elena a Szent Mangóban ismerte meg, mikor Rose és Elena Tomot látogatta meg. Pontosan Tom Denem beteg volt és a Szent Mungó gyógyítóira szorult. A lényeg, hogy egy este csak nekik volt, aminek kilenc hónappal később következménye is lett, Anthony Denen személyében.
2003.
Rose Reynolds egy sír előtt ült, ami számára két fontos személyt foglalt magába.
Tom Rowle Denem
1926-2002
Elena Reynolds-Denem
1927-2002
Boldogan együtt az életben, s a síron túl is.
Rose határozottan úgy érezte, hogy ez a megfelelő idézet szülei nyughelyére hiszen mikor a lány apja meghalt 2002. május végén akkor Elena 2002. június elején férje után halt. Rose mellett ott ült egy zöld szemű, szőke hajú kisfiú. Tom és Elena legkisebb unokája aki 5 éves volt, Tom Price aki nagyapja után kapta a nevét, hiszen 1998-ban Tom Denen már igencsak beteges volt. Elena és Tom végül megkapta a happy endet hiszen, maguk mögött hagytak két gyermeket és öt kisunokát. S mindenki tudja, hogy Elena Reynolds volt aki mindent megváltoztatott csupán a szeretetével. Mindenki példa értékűnek tartotta a kapcsolatukat és Elena kitartását.
A "Gyermeki csoda" című könyvem, csak augusztus 15.-én kerül publikálásra, de ne aggódjatok nem sokára vissza tér Ruby☺Mellesleg a könyv, az utolsó két fejezettől eltekintve fog íródni☺
Tudom, már a pokolra kívántok az oneshotsos könyvvel, de csak annyi a kérdésem, hogy melyik Riverdale karakterről olvasnátok? Azért a Riverdale-t kérdezem, mert a könyv témái közül csak onnan nem írtam még senkiről.
