2017.június 20.
Elena boldogan pillantott szét a szobájában és örömmel vette tudomásul, hogy semmi se változott ott. A lány lerakta ládáját, majd elindult megkeresni családját. Lena a lépcső közepén járt, mikor gyerek sírást halott az egyik szalonból és lépteit megszaporázva rontott be a helyiségbe.
- Lena - kiáltott a lány anyja Gemma.
- Anya - mosolygott Elena.
- Kicsikém, azt hittem soha többé nem látlak - ölelte meg a lányt Gemma. - Annyira sajnálom, hogy rossz szülők voltunk.
- Még lehetsz jó szülő és apa is - szorongatta Elena a nőt.
- Ha jobban figyeltünk volna akkor nem tűnsz el - sírt a nő.
- Semmi baj anya, már itt vagyok és én szöktem meg, ez nem a ti hibátok.
- Lena? - halott a háta mögött egy férfi hangot a lány.
- Apa - fordult meg mosolyogva a lány.
- Hiányoztál kincsem - lépett lányához Anthony.
1942.június 20.
Tom Denem rossz kedvűen ment a Roxfort expressz felé, s készült vissza menni a mugli árvaházba. Tom év közben azt hitte, hogy a nyarat Elenával töltheti, de helyette megbántotta sőt összetörte a lányt, s most senki sem találja, mintha a Föld nyelte volna el. Tom ezen a napon fogadta meg, hogy bármi áron, s a Sötét Nagyúr célja nem a világ uralom volt, hanem az, hogy visszakapja szerelmét.
Bocsi, tudom, hogy lehetett volna hosszabb de nem tudtam, hogy mit írhatnék abba az idő síkba amiben Tom maradt.