Elena és Tom boldogsága határtalan volt, az egészet csupán az árnyékolta be, hogy a Reynolds lánynak egy hatalmas titka volt, s Elena attól félt, hogy ha Tom rájön akkor elhagyja. Azonban a titkolozás egyre nehezebben ment a lánynak és már Ő sem tudta nyomon követni saját terjedelmes hazugság listáját. Tom sejtette, hogy szerelme nem mond neki el valamit, de bízott Elenában és a szeretetében épp ezért nem is kérdezett rá a dologra. A két fiatal utolsó éve úgy repült el mint a madár és egy nap Dumbledore professzor hívatta őket az irodájába.
- Jó napot professzor úr - köszöntek illedelmesen a "gyerekek".
- A fiataloknak is - mosolyogott bajsza alatt az öreg. - Azért hívattam magukat, mert Dippet igazgató úr szeretné, ha maguk továbbra is az iskola közösségébe tartoznának. - mondta miután Tom és Lena is elfoglalt egy-egy széket.
- Ezt kifejtené bővebben? - kérdezte Tom érdeklődve.
- Természetesen - bólintott a professzor. - Nyugdíjba vonul a Sötétvarázslatok kivédése és a Számmisztika professzor is. Az igazgató úr úgy emlékszik, hogy maguk itt szerettek volna tanítani. Elválallják az állásokat? - mosolyogott Dumbledore.
- Megtiszteltetés lenne itt tanítani - bólintott Tom. - Szívesen elvállalom a Sötétvarázslatok kivédését amennyiben Lenát sem zavarja.
- Egyáltalán nem zavar, Tom tehetségesebb és a szívemhez közelebb áll a számmisztika - mosolyogott a professzorra Lena.
- Remek, örülők annak, hogy ezt tisztáztuk - csapta össze tenyereit Dumbledore. - A nyár folyamán kapni fognak egy levelet ami értesíti magukat a tudni valókról. További szép napot! - fejezete be a professzor.
- További szép napot! - mondta kifelé menet Lena és Tom is hasonlóan cselekedet.
- Hát nem csodás Tom, itt maradhatsz ahogy azt elképzelted - vettette magát Lena a fiú karjaiba.
- Te is itt maradhatsz - nevetett Tom és magához szorította a lányt.
- Ez csodás - mosolyogott Lena, majd elkomorult. - El kell valamit mondanom - sütötte le a szemét.
- Baj van? - kérdezte a Denem fiú.
- Igen..nem...nem tudom - sírta el magát Elena.
- Gyere, a Szükség szobájában el mondod - fogta meg szerelme kezét Tom és elindult vele a hetedik emelet felé. - Kérlek mondj valamit kedvesem - szólt Tom miután helyet foglaltak a szoba kényelmes kanapéján.
- Tom én nem ebbe az évszázadba tartozom - motyogta Elena.
- Tessék? - pattant fel a fiú.
- Elmagyarázom, csak kérlek hallgass végig - törölgette a szemét Lena.
- Rendben - bólintott Tom és leült, de tartotta a távolságot a lánytól.
- 2001. Július 21.-én születtem, Gemma és Anthony Reynolds első gyermekeként, mikor eltűntem egy évre akkor vissza mentem 2016-ba és megláthattam az öcsém Marcus Reynolds-t - mesélte Elena. - Mikor kisebb voltam a szüleim sokat utaztak a munkájuk miatt ezért gyakorlatilag a nagyszüleim neveltek - sóhajtott a lány.
- Miért épp ebbe az időbe jöttél? - kérdezte Tom mielőtt a lány folytatta volna.
- Nem tudom, de nem is bánom - bizonygatta Elena. - Kérlek Tom bocsáss meg nekem - zokogott a lány.
- Nem is haragudtam rád - törölte le Tom a lány könnyeit majd ajkait a lány ajkaihoz érintette és Elena boldogan hagyta, hogy Tom ostromolja száját. A csókuk egyre szenvedélyesebbé vált és ott a Szükség Szobájának kanapéján Tom és Elena először lehettek igazán egymáséi. Akkor ott két személy válláról is eltűnt a hazugságok miatti teher, Lena többé nem kellett, hogy hazudjon és Tom nem félt attól, hogy Lena elakarná hagyni.
- Velem maradsz a továbbiakban is? - kérdezte Tom az aktus után miközben a lány csupsz hátát simogatta, míg a lány kis köröket rajzolt Tom mellkasára.
- Szeretnék, - pillantott a fiú szemébe Elena - te szeretnéd?
- Szeretném - bólintott Tom és felhúzta magához szerelmét egy rövidke csókra.
- Ez így olyan nyugodt - hajtotta vissza Lena a fejét Tom mellkasára.
- Valóban - értett egyet barátnőjével Tom, és még jobban magukra húzta a szoba által adott pokrócot.
- Itt töltőjük az éjszakát? - kérdezte a lány.
- Remek ötlet, szóval igen - mosolygott Tom, majd egy egyszerű de mégis szép szobára gondolt.
A helyiségben megjelent egy francia ágy ami természetesen zöld-ezüst ágyneművel rendelkezett, egy kandalló amiben csak a hangulat miatt lobogót a tűz, két fotel egy könyvespolc mellett és egy egyszerű fekete komód ami rejtett a fiatalok számára egy-egy Mardekáros egyenruhát és a lány számára egy selyem hálóinget míg Tom egy-szintén selyem-haló ruhát kapott.
- Megfelel kedvesem? - vigyorgott Tom Lenára.
- Nem rossz - biccentett mosolyogva Lena, mire Tom felnevetett. - Képzelj el nekem egy szép fürdőszobát is - nézett boci szemekkel szerelmére Lena.
- Kérésed számomra parancs - simított a lány hajára Tom-bár keze tovább ment és a lány fenekén állapodott meg-és elképzeld egy fürdőszobát a lány számára.
Nem túl giccses, de nem túl egyszerű. Egy nagy kád, egy mosdókagyló, egy kis polc amin a különböző illatszerek sorakoztak, egy fogas amin több zöld törölköző foglalt helyet és egy hatalmas egész alakos tükör, mindezt pedig csak egy paraván választotta el a másik helyiségtől.
- Köszönöm Mr. Denem - mosolyogott Tomra a lány.
- Önért bármit Ms. Reynolds - viszonozta a gesztust Tom.
- Kipróbálom a kádat és az illstszereket - nyomott egy csókot szerelme ajkaira a lány, majd kimászott a fiú karjai közül, felkapta a hálóinget és eltűnt Tom szeme elől. - Folyik a nyálad Tommy - mondta Lena és Tom tudta, hogy a lány mosolyog.
- Talán azért, mert láttam egy nagyon formás testet és az csak az enyém - kiáltotta vissza Tom, mire csak Lena nevetése volt a válasz. Tom nagyjából tíz percet várt mire Lena hajlandó volt visszatérni hozzá.
- Ideje, hogy te is kiprobáld azt amit elképzeltél - simított végig Tom arcán a lány.
- Szóval szerinted én büdös vagyok? - "háborítódót" fel Tom.
- Nem drágám, én csak arra céloztam, hogy így nem fekszel mellém - nevetett Lena majd az ágyra ugrott. - Gyorsan dönts Tommy, mert ha elalszom utána senki sem szerezz tőlem takarót.
- Ez fenyegetés kedvesem? - vonta fel a szemöldökét Tom.
- Nem, én csak közöltem a tény állást veled - felelte Lena.
- Légy jó amíg nem vagyok itt - sóhajtott drámaian Tom és elindult a fürdőszobába, Lena pedig nyugodtan megbámulta. - Kinek is folyik a nyála? - nevetett a Denem fiú.
- Nekem, de csak azért, mert eszembe jutott egy nagyon jóképű fiú aki csodás élményt nyújtott nekem - válaszolta a lány.
- Ismerem? - ment bele a "játékba" a fiú.
- Nem tudom, lehet - gondolkodott a lány. - Fekete haja van és lélegzet elállító kék szeme, nagyon kedves, szeretni való és nem utolsó szempont, hogy csak az enyém - vigyorgott maga elé Lena.
- Ez nagyon érdekes - bólintott Tom mikor visszament a lányhoz és befeküdt melé.
- Szerintem is - fordult a fiú felé Elena. - Szeretlek Tom.
- Szeretlek Lena - mosolyogott Tom és magához húzta a lányt. - Jó éjszakát! - nyomott egy csókot szerelme homlokára Tom.
- Jó éjszakát Tom! - súgta Elena és még jobban bele simult a fiú ölelésébe, pillanatokkal később pedig mindketten boldogan aludtak el és az álmok magukkal ragadták őket.
Bocsánatot kérek mindenkitől ha Tom Denem szeme nem kék volt, de sehol sem találtam meg ezt az információt.
Bye:Regi
