A lusta tengerész (One Piece x Naruto crossover)

5. Fejezet

Helló! Lassan a végére is érünk ennek a rövid történetnek, ezután még két fejezet lesz. Nagyon köszönöm az eddig kapott csillagokat, örülök, hogy tetszik a könyv. Ha valakinek van kedve, írhatna kommentet is, érdekel, hogy mit gondoltok. Jó olvasást!

Lassan már egy hét telt el a végül befejezetlen sógi játék óta, de Kuzan még mindig kitért a válasz elől, hogy csatlakozik - e a legénységhez, bár többen reménykedtek, mivel a hajón maradt. 

Az említett legénység épp a fedélzeten rohangált, mivel egy rövid, de nagyon erős vihar közeledett. Sajnos legtöbben elfelejtették, hogy Kuzan is a fedélzeten van, bár alszik, így nem tud a viharról. Mikor fél órával később a szél elcsendesült, a nap pedig kisütött, rájöttek a hibájukra. 

- Marco meg fog ölni minket... Hogy lehet, hogy nem találjuk? - kérdezte Thatch kétségbeesve.

- Nem volt a fedélzeten... ugye? Biztos valahol alszik... vagy eszik... vagy harcol...

- Végig felügyeltem azokat, akik lementek, de őt nem láttam, Ace! És ne magadból indulj ki!

- Mi történt, yoi? - Marco összehúzott szemöldökkel meredt a párosra.

- Marco... ne ölj meg minket...

- Thatch... mit csináltatok, yoi? - sóhajtott a főnix, már előre fáradtan.

- Hát... izé... elfelejtettünk szólni Kuzannak a viharról, most pedig sehol nem találjuk!

Ha szemmel ölni lehetne, mindketten meghaltak volna a gyilkos tekintetektől, amit Marcotól kaptak.

- Ace... Thatch... Megkértelek titeket, hogy ébresszétek fel, yoi! Démongyümölcsöt evett, yoi! Ha beleesett a tengerbe...

Nem tudta befejezni a mondatot, mert a hajó végéből érkező kiáltások elnyomták a hangját, így mindhárman odarohantak, nem tudva, hogy mi történt.

- Mi folyik itt, yoi?

- Marco parancsnok... Izé... Kuzan... a vizen erre fut...!

- Mi...? - Marco a korláthoz lépett, majd meglátta az erre tartó alakot, aki... a vizen futott. Ördöggyümölcs használata nélkül. - Mi a...?

Pár perccel később, mikor a volt admirális a hajóhoz ért, Marco épp ki akarta adni a parancsot, hogy eresszenek le neki egy létrát, de Kuzan a gravitációt figyelmen kívül hagyva a hajó oldalán sétált fel, majd átugrotta a korlátot.

- Arara... Úgy tűnik, hogy a vihar alatt leestem a hajóról. Szerencsére felébredtem, mielőtt a tengerbe estem volna.

- Mi... mi volt ez? - kérdezte Thatch. - Te... jártál a vizen...? Vagy a jeged használtad...?

- Ah... milyen zavaró. Egyszerűbb, ha az egész történetet elmondom, de... Össze tudnátok gyűjteni a parancsnokokat? Úgy egyszerűbb. Utána rátok bízom, hogy kinek mondjátok el.

- Rendben, yoi. Thatch, te vidd Kuzant a tárgyalóba, yoi. Ace, szólj a parancsnokoknak és Oyajinak, én eloszlatom a tömeget, yoi.

- Aye!

Fél óra múlva Kuzan a tizenhat parancsnokkal és a kapitánnyal szemben ült egy megbeszélésekre használt teremben.

- Miért vagyunk itt? - kérdezte meg Haruta, megtörve a csendet.

- Kuzan leesett a hajórol a viharban, yoi, aztán a vizen futva jött vissza, de ördöggyümölcs erők nélkül. Azt mondta, hogy magyarázat helyett inkább elmondja az egész történetet, és megkért, hogy szóljunk a parancsnokoknak, yoi.

- Értem... Akkor fiam, kérlek mondd el, amit akartál. - örömmel hallotta, hogy Kuzan nem tiltakozik a megszólítás ellen.

- Nos... Bármilyen furcsa, vagy hihetetlen, rendelkezem az előző életem emlékeivel. Ne vágjatok közbe, kérlek, így is zavaró erről beszélni. - nézett Kuzan Vistára, aki már beszédre nyitotta a száját, majd becsukta. - Előző életemben egy másik... világban éltem, ahol nem volt Grand Line, vagy ennyi sziget, hanem egy kontinensen éltem. Ördöggyümölcsök sem voltak, helyette egy chakra nevű energia... valamennyire hasonlít a hakihoz. A chakra... nos, egy belső energia, amit egész életünkben edzettünk, majd kiképzést kaptunk egy akadémián is, hat éves korunktól. Ha végeztünk, geninek lettünk, ami a három közül a legalacsonyabb szint. Abban a világban öt nemzet van, én Konoha rejtett falujában éltem, a Hokage irányítása alatt. Igen, ninja voltam, igen, tudok klónt csinálni, shurikent dobni, hasonlók. Volt egy háború is, én ott haltam meg tizenöt éves koromban. Már azóta megvannak ezek az emlékeim, illetve képességeim, mióta megszülettem, anélkül szerintem túl sem éltem volna. Az ördöggyümölcs képességeim kombináltam a chakrával, így tényleg sokkal erősebb vagyok Sakazukinál. Dióhéjban ennyi.

A szobában mintha bomba robbant volna, mindenki egyszerre kezdett el beszélni.

- ELÉG! - mennydörögte Fehérbajusz. - Egyszerre egy kérdezzen.

- Az első... Miért voltál háborúban tizenöt évesen? Másodszor. Miért mondtad, hogy nem élted volna túl a ninja képességeid nélkül? - kezdte végül a sort Izo.

- Ah, hogy az... - sóhajtott Kuzan. Tudnia kellett volna, hogy Izo észreveszi azokat a dolgokat, amit igyekezett elrejteni mondandójában. Izonak kísérteties érzéke volt az ilyenekhez. A férfi most épp felemelt szemöldökkel nézett rá, figyelmeztetéssel, hogy ne bújjon ki a válasz alól. Szóval a volt ninja elmesélte. A háborút, a rengeteg veszteséget, a barátokat, apja halálát... Majd sajátját  is.

Utána elmondta, új élete milyen volt az elején, szülei halálát, a kalózokat, a barlangot, Garpot, Akainut.

Végül elmesélte találkozását Monkey D. Luffyval, és a Legjobbak Háborújával fejezte be.

- Így az életem fontosabb eseményeit tudjátok. Nem állt szándékomban titkolni, de eddig nem találtam senkit, akinek érdes lett volna elmondani. Mit akartok ezzel kezdeni?