A Bátyám Haverjai !BEFEJEZETT!

35.Fejezet

Lisa

-Kómába esett, és nem tudjuk, hogy fel-e
fog ébredni.
Kómába esett....Kómába esett....csengett újra és újra a fülembe.
-Mennyi az esélye annak, hogy nem fog?-Kezdtem el remegni és rám tört a sírás.
-70%, hogy nem fog, de van remény kicsim, mert volt akinek 99% volt arra hogy, nem ébred fel és elveszítjük, de mégis felébredt. Hidd el ő egy erős fiú és megtudja csinálni. -Bíztatott anya, ami ebben a helyzetben nagyon jól esett.
-Bemehetek hozzá?
-Igen 328-as szoba.

Megkerestem a szobát,és ahogy beléptem úgy eredtek meg újra a könnyeim. Annyira rossz volt így látni. Az a sok cső ami kilógott belőle, a mozdulatlansága minden annyira ilyesztő volt. Leültem mellé és megfogtam a kezét. Beszéltem hozzá amennyit csak tudtam. Mindig beszéltem hozzá. Tudom, hogy hallja éreztem és érzem. Szüksége van rám és én mindig itt leszek neki. Ha kell a végsőkig kitartok mellette.

1 hónappal később

Már egy hónapja, hogy kómába esett Dominik és én azóta is minden nap bejövök hozzá, minden napom abból állt, hogy elmegyek suliba suli után pedig egyből ide. Szerencsére márcsak 1 hét van és nyári szünet. Az egész nyaram itt fogom tölteni, mellette amég fel nem ébred.
-Kicsim mostmár haza kellene menned, pihenj egy kicsit. -Jött be anyukám a szobába.
-Rendben -Fújtam ki a levegőt. Néztem rá a fiúra akit teljes szívemből szeretek.
-Itt van Liam majd haza visz téged.
-Okés.... SZERETLEK -Súgóm még oda Dominik fülébe ezt az egy szót.

Liam

Ez így nem mehet tovább a húgom teljesen kivan. Minden egyes napot a kórházban tölt. Még soványabb lett mert 1 hónapja nem eszik rendesen, és szinte olyan mint egy zombi mert alig aliszik valamit. Remélem mostmár fel fog ébredni Dominik, mert anya mondta, hogy márcsak 1 hónapot kap és ha akkor sem fog változni az állapota lekapcsolják a gépekről. Lisa ezt nem tudja,mert abba bele őrűlne. Szóval neki még nem mondunk erről semmit.
-Lisa mehetünk? -Léptem be én is a kórházi szobába.
-Igen - Biccentett egy aprót.
-Holnap vissza jövünk, de haza kell menned pihenni.
-Okés, csak nincs erőm menni se Liam.
-Gyere ide, akkor majd én viszlek -Mentem oda hozzá, kezembe vettem, de szinte mintha a toll pihét tartottam volna.
-Köszönöm -Mondta és elaludt. 
Lementem a parkolóba beraktam a kocsiba és indultam is haza. Nagyon kimerült szóval nem kelt fel ezért a házba is én vittem. Levettem a cipőjét és az ágyra fektettem betakartam és hagytam had pihenjen. Az ébresztőjét pedig kikapcsoltam, hogy holnap ne menjen suliba. Úgyis márcsak egy hét van. Utána pedig lefürödtem és mentem én is aludni. Már én nem bírom, nem tudom Lisa ezt, hogy csinálja.

Lisa

Reggel kicsit kipihentebben keltem, de viszont a fejem iszonyatosan fájt. Megnyomtam a telefonom hogy megnézzem az időt és 11-órát mutatott. Azt meg, hogy emlékszem, hogy állítottam ébresztőt. Suliból pedig már biztos, hogy elkéstem. Nagynehezen kikeltem az ágyból és lebattyogtam a lépcsőn.
-Jó reggelt -Szólt ki Liam a konyhából.
-Neked is -Mentem hozzá oda.
-Ki tudtad magad pihenni ?
-Igen egy kicsit most kipihentebb vagyok, csak fáj a fejem.
-Akkor jó, tessék itt a gyógyszer -Adta a kezembe.
-Köszi. Amúgy te kapcsoltad ki az ébresztőm?
-Igen, azt akartam hogy, pihenj valamennyit.
-Köszönöm, ez most jól jött. Viszont öltözök, és megyek is.
-Rendben menjél csak.
Gyorsan meg reggeliztem és már úton is voltam a kórház felé. Egyenesen a szobába mentem, de amikor oda értem teljesen sokkot kaptam.