A Bátyám Haverjai !BEFEJEZETT!

11.Fejezet

Dominik

Szóval a nevemet és az életkoromat már tudjátok, és azt is, hogy drogozok és iszok, de azt nem, hogy miért szóval asszem kicsit mesélek, hogy kezdődött ez az egész. Akkor lettem egy hülye kis dorogos amikor apánk lelépett és magára hagyta a családot Jamest, anyánkat és engem, de ezt kicsit sem bántam mert bántalmazott minket. Addig amíg nem lettem 17 és én vertem agyon őt. Ezután lépett le. Anya kicsit magába roskadt elveszítette a munkahelyét és nem volt semmi pénzük napról napra éltünk. Soha nem voltam otthon mert nem volt kedvem anyámat nézni, ahogy minden nap sír reggeltől estig. Az öcsém James 15 éves volt és ő gondoskodott róla. Folyton bajban voltam és rossz társaságba keveredtem ekkor lépett be az életembe a drog és a pia. Szinte mindig bevoltam állva, sosem voltam józan. Sok volt a verekedés, lopás és rendőrökkel is volt dolgom. Ezután anya és az öcsém látni sem akart. Nekik ezután jóra fordult minden. James újra elkezdett suliba járni anya talált munkát és el is költöztek engem pedig Londonba hagytak, mondjuk nem is csodálom, sok baj volt velem a testvérem próbált rajtam segíteni, de neki sem sikerült. Ezután jött nálam csak a neheze, a drogot soha nem tudtam kifizetni és mindig halogattam, ezután elfajult a dolog és agyon vertek párszor, még olyan is volt, hogy meg akartak ölni mert nem fizettem, de nem volt miből. Mindig menekültem és igaza volt Jamesnek, menekülök a problémák elő, de mást nem tudtam csinálni. Aztán mostanra 21 éves lettem megpróbáltam változtatni az életemen ezért jöttem New Yorkba. Suliba tényleg azért kell járnom mert anyám így engedte meg, hogy oda költözzek hozzájuk. James nem fogadta valami jól, hogy megint itt vagyok a nyakukon, félnek, hogy megint felhalmozom a tartozásokat és nekik kell kifizetni. Ami mindig megnyugtat az a motorozás a drogon kívül, de drogozni se drogozok annyit mint régen. Az első nap a suliba hát nem volt valami jó. A büntetést azért kaptam, mert meg vertem egy srácot aki a semmiért elkezdett engem provokálni. De megérte bemenni abba a terembe, ahol egy gyönyörű lány ült. Nem tudom de a szívem akkorát dobbant, rég nem éreztem már ilyet. Ő nem vett észre amikor beléptem, de amikor becsaptam az ajtót egyből rám emelte szemeit, szinte azonnal elvesztem benne. Csak hát igen, ahogy kiderült az öcsém csaja. De csak megfektetem aztán ennyi. Tiszta uncsi lenne a suli ha nem fűzhetnék senkit. Jó lenne tudni a nevét. Majd holnap suliba ha össze futok vele meg kérdezem. Na de ennyit magamról.