A Bátyám Haverjai !BEFEJEZETT!

42.Fejezet

Dominik

Éjjel egy óra és én még mindig nem aludtam semmit. Csak forgolódok össze vissza, és gondolkozom.
-Neeeee kérlek, neeee -Kezdett el sírni Lisa.
-Hé hé kicsim......-Keltegettem.
-Neeeee, neeee hagyj -Kiabált.
-Nyugi Lisa csak én vagyok rosszat álmodtál. Bébi kelj fel.
-Mi.....mitörtént ?-Törölte le könnyeit.
-Nem tudom, de hirtelen kiabálni kezdtél.
-Az álomban.....meghaltál -Kezdett megint sírni.
-Nyugodj meg kérlek -Simogattam.....-Itt vagyok és nem lesz semmi baj, ez csak egy álom volt.
-Tudom, de akkor is minden olyan élethűen történt.....és nem akarlak elveszíteni -Ölelt meg.
-Nem fogsz elveszíteni. Ígérem -Öleletem vissza.
Még legalább 1 órát fent voltam mire Lisa hajlandó volt vissza aludni.

Lisa

Elfáradtam. Testileg és lelkileg is. Elegem van abból,hogy folyton félnem kell attól, hogy vagy nekem, vagy Dominiknak valami baja essen, mert James miatt rettegésben kell élnem, élnünk. Tegnap este döntöttem. Nem folytatom ezt tovább. Megpróbálok tovább lépni mindenen. Nem félve fogok ki menni az utcára. Ha olyan történik annak úgy kell történnie. Beszéltem be magamnak.
-Jó reggelt. -Nyomott puszit az arcomra Dominik miközben a konyhába készítettem a reggelit
-Jó reggelt.
-Mikor keltél fel ? -Támaszkodott a konyha pultnak.
-Kb 20 perce.
-És miért nem keltettél fel ? Tudod, hogy nem szeretek úgy kelni, hogy nem vagy mellettem.
-Mert tudom hogy egész este nem aludtál, vagy alig 1-2 órát.
-Ahhhj szívem -Húzott közel magához.
-Mi az ? -Néztem rá.
-Akarsz beszélni az álmodról ?
-Inkább nem -Csókoltam meg, és csináltam tovább a reggelit.
-Jó reggelt. Mikor eszünk ?
-Ohhh még le sem jön az emeletről, már egyből az az első kérdése, hogy mikor ehet.
-Hát ez alap hugi -Nevetett, és nyomott egy puszit az arcomra.
-Nah üljetek asztalhoz fiúk.
-Szívem nem mondtuk még, de kaja után Liammel el kell mennünk, van egy kis elintézni valónk. El leszel egyedül ?
-Igen persze. -Mosolyogtam.
-Sietünk majd.
-Okés. Ha azon aggódtok, hogy valami baj lesz, nem lesz nyugi.
-Okés kicsim, csak tudod, hogy féltünk.-Fogta meg a kezem.
-Igen tudom, de nem kell.
Gyors reggeli után a fiúk már el is mentek. Remélem nem a hétvégi szülinapomra terveznek valamit, mert akkor már most elfelejthetik, hogy én azt megünneplem. Próbáltam elfoglalni magam amennyire lehetett, de már kezdtem kifogyni az ötletekből. Olvastam, kifestettem a körmöm stb. Most éppen sorozatot nézek, de abból is márcsak egy rész van. Nem tudom mi tarthat már ennyi ideig, de már este 6-óra, és ahhoz képest, hogy azt mondták sietnek nem nagyon megy nekik, ezért gondoltam felhívom őket, hogy hol vannak már.
-Szia kicsim.-Szólt bele Dominik a telefonba.
-Szia szívem. Hol vagytok már ?
-Mingyárt otthon.
-Okés, azért siethetnétek már.
-Rendben szívem sietünk. Szia.
-Szia.
Fél óra telt el azóta amióta hívtam Dominikot  aztán végre megszólalt a csengő.
-Nah végre már, ideje volt, hogy meg jöjjetek -Nyitottam ajtót, de abban a pillanatban megbántam amit tettem. 
-De még mennyire, hogy ideje volt.....-Nézett rám James.