A Bátyám Haverjai !BEFEJEZETT!

26.Fejezet

Lisa

Dominikkal még jó sokáig beszélgettünk, és végre azt érzem,hogy mindent tudok róla. Lehet nem normális,hogy már meg is bocsájtottam, és nem hagyom el ez miatt, de teljes szívemből szeretem ezt a srácot aki éppen itt alszik mellettem.
-Bébi miért nem alszol még? -Nyitotta ki a szemét.
-Nem tudok aludni.
-Miatta ugye ? Amit mondtam,és amit tettem. Lisa ugye nem félsz tőlem ? -Nézett rám nagy komolysággal.
-Úristen Dominik, dehogy is....éppen azon agyalok,hogy mi lesz ha valami baj történik és nem lehetünk együtt.
-Bébi nem lesz semmi baj, én soha nem hagylak el, esküszöm bármi történjék is még ha az élet el is sodor egymástól én meg talállak... -Csókolt meg.

Ez valami jel lenne ? Lehet, hogy tényleg el fog sodorni minket az élet? Vagy miért mondott ilyet? Nem szeretem ha ilyeneket hallok a szájából, elképzelni nem tudom, mi lenne velem nélküle. Nem kérdeztem róla, miért mondta ezt, lehet jobb ha nem tudom.

-Szeretlek.
-Én is téged kicsim....de most már aludjunk, és mostmár te is.
Reggel az ébresztő hangjára keltünk. Iszonyúan fáradtak voltunk mivel tegnap este elég későn aludtunk el. Semmi kedvem nem volt suliba menni, és szerintem Dominiknak se.
-Lezuhanyzunk ? Hátha kicsit felkelünk tőle-Nevetett.
-Az jó ötlet. -Ásítottam egy óriásit, és lassan kivánszorogtunk a fürdőbe, gyors zuhany után felöltöztünk. Dominik lement csinálni kávét addig én még feldobtam magamra egy kis sminket. Majd szaladtam le a konyhába.
-Gyönyörű vagy -Ölelte át a derekam és a kezembe adta a kávém.
-Köszönöm -Mosolyogtam rá. -Velünk jössz suliba ?
-Igen.-Bólintott egy aprót és fejét a vállamra tette.
-A motorral mi lesz ?
-Majd tolom melletetek, haza úgy is együtt jövünk.
-Nem nem -Ráztam meg a fejem.
-Mi nem nem ?-Húzta fel a szemöldökét.
-Tegnap meg ígérted, hogy motorozunk....jó sokat,nem csak annyit, hogy haza jövünk.
-Jó jó tényleg...igazad van -Adott puszit az orromra.
-Na de menjünk, mert el fogunk késni miattad.-Bögtem mellkasba.
-Ez igaz.
Gyorsan még össze szedtük a cuccainkat és indultunk a suliba. Summer pont akkor jött amikor kiléptünk az ajtón. Szóval pont jó időzítés volt. Még időbe érkeztünk mert becsengőre már mindegyikünk a termébe volt.

-Na mivan veletek? Nagyon boldognak tűntök így együtt.
-Hát mert őszintén.... azok vagyunk.-Ujjongtam.
-Örülök neki -Mosolyogott a barátnőm.
Beszélgetésünket a tanár zavarta meg, aki nagyon nem volt jó kedvében, mert dogát íratott velünk. A nap hátralévő része gyorsan el telt. Alig vártam, hogy újra Dominikkal legyek. Az utolsó óráról is kicsengettek én pedig már ott se voltam, mentem a parkolóba, ahol Dominik már várt rám.
-Na szia bébi -Emelte fel és csókolt meg.
-Szia.
-Készen állsz? -Nézett rám perverzen.
-Teljesen.-Kacsintottam.
Még soha nem motoroztam, ezért is vártam már, hogy végre elindúljunk. Dominik oda adta a bukósisakot. Felült a motorra majd én is felültem mögé és át öleltem. Beindította a motort és lassan gurúltunk ki a parkolóból. A főúton már nem kímélve húzta a gázt Dominik, azt az érzést pedig egyszerűen nem lehet leírni, hogy akkor mit éreztem csak egy szóba lehetett foglalni és az a SZABADSÁG volt. Ahogy száguldoztunk és csak mi ketten voltunk egyszerűen nem akartam, hogy vége legyen.
Egy tó közelében álltunk meg és kezdtünk sétálgatni kézen fogva, és beszélgetni.
-Na bébi milyen volt ?
-Egyszerűen csodálatos.-Áradoztam.
-Oh szóval olyan mint te -Adott puszit a homlokomra.
-Aha persze, én nem vagyok tökéletes messze vagyok én attól -Nevettem.
-De nekem tökéletes vagy bébi -Húzott magához és szenvedélyesen csókolni kezdett.
-Nem akarom,hogy Liam és James haza jöjjenek.
-Hát őszintén én sem, de majd beszélek James kettőnkről.
-Neee Dominik én szeretnék vele beszélni..... kérlek.
-Biztos ?
-Igen, de viszont Liammal beszélhetnél te
-Ja aha értem, én legyek agyon verve, hogy össze jöttünk meg minden....
-Nem, nem verne meg. Azt mondta nekem, hogy rendes srác vagy bír teged szóval ez már egy jó jel.
-Jah akkor most egy kicsit meg nyugodtam, amúgy is ha nemet mondana sem érdekelne, mert akkor is az enyém lennél. Elszöknénk és élnénk boldogan, ketten aztán később meg majd a gyerekeinkel.
-Oh szóval már ennyire előre haladtál, hogy gyerekek és nem is egy ? -Néztem rá csodálkozva.
-Bizony kettő lesz egy lány és egy fiú.
-Ennyire biztos vagy benne, lehet két lány lesz vagy két fiú.
-Nem baj, nekem az is csodálatos lenne csak te legyél az anyukájuk.
Erre nem válaszoltam csak megcsókoltam jó hosszan.
-Na gyere induljunk mert mingyárt besötétedik. -Nem voltunk messze a háztól csak egy olyan 15-perce ezért elég hamar haza értünk. Be mentünk lepakoltuk a cuccainkat megvacsoráztunk, és lezuhanyoztunk.
-Megnézünk egy filmet ? -Kérdeztem miközben bebújtunk az ágyba.
-Persze, de mit ?
-Hm nem tudom.
-Romantikus legyen vagy akció?.
-Romantikus -Mosolyogtam-Legyen a mielőtt megismertelek.
-Okés.
Ezt a filmet egyszer láttam és akkor is el sírtam rajta magam ami most sem volt más képp.
-Nah bébi ne sírj -Törőlte le a könnyeimet.
-De...de ez olyan szomorú -Szipogtam.
-Na máskor akció filmet nézünk az már egyszer biztos.
Csak nevetni tudtam, de persze Dominikkal együtt.
-Alszunk ? Nagyon fáradt vagyok.
-Persze kicsim.
-Hátat fordítottam Dominiknak és hozzá préselődtem amennyire tudtam, éreztem ahogy véletlenül oda nyomtam a fenekem ferfiasságához. Amit persze egyből szóvá tett.
-Nah bébi nem úgy volt, hogy aludni akarsz ? Mert ha így folytatod ebből nem alvás lesz. -Nyomott puszit a fejemre.
-Akkor befejeztem.
-Hm kár -Nevetett, és erre a nevetésre nyomott el az álom.