Girls und Panzer fanfiction

3.rész: Az első edzés

2020.09.14 Hétfő

Ma jön az oktatónk aki megtanít bennünket rendesen Sensha-dozni. Alig várom, hogy eljöjjön az edzés ideje. Miután felöltöztem és meg reggeliztem kimentem a buszra ahol a Csenge már izgatottan várt engem.

-Jó reggelt! -köszöntöttem a legjobb barátomat.

-Jó reggelt! Mondanom kell valami nagyon jó hírt! -mondta izgatottan a Csenge.

-Na és mi az a jó hír? -kérdeztem kíváncsian.

-Az, hogy felvettek a VSZK Sensha-do csapatába! -mondta szinte visítva. Meglepődtem mert így még nagyobb lesz az Asbóth és a VSZK közötti rivalizálás. Így hát csak mosolyogni tudtam. És csak ennyit tudtam mondani.

-Na az jó! Sok sikert kívánok! -mondtam neki.

-Köszi! Majd megnézed az első meccsünket? -kérdezte izgatottan.

-"Csak nehogy ellenetek legyen a mi első meccsünk." -mondtam magamban. Ezért csak ennyit tudtam mondani.

-P-persze hogyne! -mondtam neki zavartan.

Úgy elment az idő, hogy végre megérkezett a busz. Egy fél óra út után végre megérkezett a busz Keszthelyre.
Mikor leszálltam a buszról Valaki megkopogtatta a vállam. Az unokatesóm az Anikó volt az. Mosolyogva néztünk egymásra és üdvözöltük egymást.

-Jó reggelt. -mondta álmosan és majdnem orra esett. kinevettem, de cserébe egy középső ujjat kaptam és egy öklöt a vállamba.

-Jó reggelt! -mondtam fájlalva a bal vállamat.

-Alig várom, hogy eljöjjön az edzés ideje! Te nem? -kérdezte tőlem az Anikó.

-Ja, de! Csak van egy kis dolog amiért aggódok. -mondtam neki.

-Miért aggódsz? Tán történt valami? -kérdezte már ő is nyugtalankodva.

-Jajj semmi rossz nem történt. Csak aggódok amiatt, hogy kik ellen fogunk játszani első körben. -mondtam el neki ami zavart.

-Miért? Van valaki egy másik iskolai csapatban? Ami miatt aggódsz, hogy a barátságotok romba fog dőlni? -kérdezte az Anikó.

-Fején találtad a szöget. -mondtam neki.

-Hova jár? -kérdezte az Anikó.

-VSZK-ba. -Mondtam a választ.

-A Csenge az, ugye? -kérdezte az Anikó.
Én csak bólintani tudtam. Nem tudtam egy árva szót sem mondani mert úgy éreztem mintha valaki leragasztotta volna a nyelvemet. -Nyugi nem lesz baj abból, ha az első versenyünkön ellenük játszunk. Jó, talán egy kicsit duzzogni fog, de rá fog jönni, hogy annak nincsen semmi értelme, ha mérgesek vagyunk egymásra. -mondta nyugtatólag a kedvenc unokatesóm.

-Köszi Anikó. Ezért vagy te a kedvenc unokatesóm. -mondtam neki mosolyogva.

-Szívesen. Na menjünk mert lekéssük a becsengetést. -mondta miközben a telefonját nézte.

-Oké! Na induljunk! -mondtam és már indultunk is.

Az első óránk osztályfőnöki volt ahol megbeszéltük az egész heti tervet meg még sok minden mást. A többi óra ugyanúgy ment mintha mi sem történne. Az utolsó órán már alig vártam, hogy ki csöngessenek mert így már csak egy fél órát kell várni az első edzésünkre. De addig is "élvezhettük" a tanár úr óráját. Mikor a csengő megszólalt mindenki elpakolta a holmiját és már ment is a szabadságot jelentő ajtó felé. Csak hárman pakoltunk el ráérősen mert tudtuk, hogy nekünk ma edzésünk lesz.
Egyszercsak a Dani megszólalt.