Girls und Panzer fanfiction

5.rész: Az álom és egy régi ismerős

Ami az álomban volt az nagyon furcsa és zavaros volt. Egy kórházban játszódott. Ami pedig a legfurcsább volt benne az az volt, hogy én egy babaágyban voltam bent. Aztán az álmom további részében hallottam egy fiatal nőt és férfit veszekedni. Az egyiket felismertem. Az apám volt az.
De a másik személyt nem ismertem fel.
Pedig nagyon ismerős hangja volt. Valamin nagyon veszekedtek.

-Nem hagyhatsz itt engem meg a fiamat! -mondta kiabálva apám.

-Nem érted, hogy nekem férjem van?! Meg ott van neked is a feleséged meg a két lányod! -mondta kiabálva a nő.

-Értem, de... -mondta apám, de a hang tulajdonosa félbeszakította.

-Nincs semmi de. Nekem vissza kell mennem Japánba. Már így is túl sokat voltam távol és a férjem már így is gyanakszik. -mondta és odament ahhoz a babaágyhoz amelyikben én voltam. Az arcát nem tudtam megnézni mert a villany pont ki világította a szememet. Aztán megszólalt. -Drága egyetlen fiam. Megszakad a szívem, hogy most látlak utoljára. Vigyázz magadra és légy jó gyerek. Mindig gondolni fogok rád. És hogy tudd szeretlek! -mondta és azzal az álmom véget ért. Izzadva és zihálva keltem fel. Bekapcsoltam a telefonom és meglepődve láttam hogy még csak hajnali három óra volt. Kikapcsoltam a telefonom és vissza is aludtam.

KÉSŐBB
2020.10.04 Vasárnap reggel

Reggel amikor fel keltem még mindig az álmon járt az eszem. Miközben reggeliztem apám megszólalt.

-Isti. Ma jön egy régi ismerősöm hozzánk egy pár órára. Ha gondolod itt maradhatsz, de ha van valami terved mára akkor semmi baj, nyugodtan elmehetsz. -mondta mosolyogva.

-Én mára nem terveztem semmit se. -mondtam és folytattam tovább az evést.

Mikor befejeztem az evést bementem a szobámba és world of tanks videókat néztem. Mikor meguntam a videók nézését kimentem az udvarra és csak ültem a fűben és játszottam a macskával. Egyszer csak azt hallom, hogy valaki megszólal a kapu felől.

-Hé! Isti! Ki jössz biciklizni? - kérdezte tőlem. Amikor odanéztem láttam, hogy a falubéli barátom a Máté szólt nekem.

-ó, heló Máté! Igen mindjárt, addig is gyere be! -mondtam neki és már jött is be a kapun.

-Milyen heted volt? -kérdezte tőlem kíváncsian a Máté.

-Hát...ugyanolyan mint a többi. -mondtam neki miközben vettem föl egy pulcsit.

-Akkor nagyon unalmas heted lehetett. -mondta és azzal elkezdett fütyülni egy ismerős dallamot.

Mikor végeztem, kimentünk biciklizni a bányaútra és az erdei utakra. Mikor megálltunk a bányatónál megpihenni egyszer csak a Máté megszólalt.

-Amúgy hallottam, hogy az Asbóth Sensha-do csapatában játszol. Kik ellen fogtok először játszani? -kérdezte a Máté kíváncsi tekintettel.

-Igen, én vagyok a csapat parancsnoka.
Amúgy a kérdésedre a válaszom az, hogy a Kisfaludy Sándor gimnázium ellen fogunk játszani. Eljöttök a meccsre a szüleiddel meg a dáviddal? -kérdeztem tőle.

-Igen. Biztos, hogy ott leszünk. Már alig várom, hogy láthassam a tankjaitokat.
Amúgy te milyen tankkal vagy? -kérdezte izgatottan.

-IS 2 tankkal vagyok. Amúgy ha úgy nézzük akkor az Asbóth orosz tankokkal rendelkezik. A VSZK-nak pedig német tankjaik vannak. A többi iskola tankjairól nem tudunk semmit.
Ha legalább tudnám, hogy milyen tankjai van a Kisfaludynak akkor legalább össze tudnék állítani egy stratégiát ellenük. -mondtam neki szomorúan.