Girls und Panzer fanfiction

6.rész: A titkos akció

5 nappal később
2020.10.09 Péntek

MÁTÉ SZEMSZÖGE

Már pár napja, hogy megbeszéltem Istivel, hogy megnézzem milyen tankjai van a Kisfaludynak. Már korán felkeltem és készültem a kis akciómra. A táskámba bepakoltam egy videókamerát és egy fényképezőgépet meg egy kis nassolni valót. Mikor anya és apa felkelt, meglepődve néztek rám, hogy én már készen állok az indulásra.
Mikor már mentem vissza a szobámba az Isti pont akkor hívott fel.

-Heló Isti! Miért hívsz? -kérdeztem  tőle kíváncsian.

-Szia. Azért hívlak, mert azt elfelejtettem mondani, hogy az unokatesóm (tudod a Csilla) a Kisfaludynak a csapat kapitánya. Úgyhogy nagyon vigyázz, hogy ne találkozz össze vele. -mondta az információt az Isti.

-Oké, köszi! Szólj ha van még valami. Szia! -köszöntem el tőle.

-Jól van, szia! -viszonozta vissza a köszönést.

Mikor leraktam a telefonom, anya és apa épp akkor készült el az útra.
Kimentünk a házból és beültünk a kocsiba. Apa beindította a motort és már indulhattunk is sümegre a célpontunk felé. Sümeg csak 10 percre van a falutól ahol én meg az Isti lakunk. Mikor odaértünk az iskolához már nagyon sokan ott voltak a környező településekről ahonnét ide akarnak jelentkezni. Mondtam anyának és apának, hogy innentől már egyedül is el boldogulok. Így hát ők hazamentek. Miközben beálltam a tömegbe az igazgatója az intézménynek el kezdte a mondókáját.

20 Perccel később:

Mikor az igazgató befejezte a beszédét mindenkit az útjára küldött. Én egyből arra a helyre mentem ahol a tankjaikat tárolják, hiszen ezért jöttem én ide, hogy lefényképezzem, hogy milyen tankjaik vannak. Miközben mentem a célom felé közben összetalálkoztam egy szőke hajú, kék szemű lánnyal akit még nem is láttam a tömegben. Meg is ijedtem, hogy már most lebuktam, de amikor megszólított megkönnyebbültem.

-Hé! Látom te is új vagy errefelé. Megkérdezhetem a neved? -kérdezte tőlem nagy energiával a lány.

-Igen. A nevem Máté. A tiéd?

-Kay. A nevem Kay. -mondta a nevét a lány egy kis akcentussal

-Ha szabad kérdeznem. Te nem Magyarországról származol ugye? Mert van egy kis akcentusod. -kérdeztem tőle kíváncsian.

- Igen. Japánból származom. A Saundersnek a diákja vagyok. Az egy Amerikai stílusú iskola aminek van egy Sensha-do csapata mint a Kisfaludynak. -Mondta válaszul Kay.

-Hűha! Amúgy, hogy-hogy itt vagy? És miért nem Japánban? -kérdeztem tőle meglepődve.

-Azért mert az összes iskola ami Japánban képviseli a Sensha-dot eljött ide, hogy megnézze ezt a szezont. -Mondta válaszul.

-Hmm... érdekes. Ha szabad kérdeznem hol találom a tankokat? -kérdeztem tőle kíváncsian.

-Gyere, oda vezetlek. -mondta és azzal a lendülettel megragadta a karomat.

Miközben arra a helyre mentünk ahol a tankokat tárolják a közben jól elbeszélgettünk mindenféléről. Hétköznapi dolgoktól elkezdve a leglényegtelenebb dolgokig. Amikor odaértünk a tankokhoz lenyűgözött a látvány. Láttam, hogy csak pár ember lézeng ott, így hát elővettem a fényképezőgépemet és elkezdtem fényképezni. Kay meg csak állt mellettem mosolyogva. Tágra nyílt szemekkel néztem, hogy milyen jó tankjaik vannak.