Girls und Panzer fanfiction

13.rész: Stílusos nap

2020.10.25 Vasárnap 18:00

"És a szezon első fordulójának a második meccsének a győztese nem más mint a Bibó István Gimnázium!"

-Mi van?! -mondtuk meglepődve.

Mikor ránéztünk a kijelzőre, láttuk hogy a Bibónak a zászlós tankját csak súrolta a Progetto lövedéke, miközben a Bibó egyik tankja telibe találta a P 40-es hátulját amin fel is pattant a fehér zászló.

-Azta! Ez érdekes volt! -mondta a Bálint, miközben megette az utolsó pizza szeletét.

-Ne már! Pedig könnyen győzhettek volna! -mondta méltatlankodva a Boti.

-Hát, nem is volt meglepő, hogy veszítettek, mert a Júlcsi egyből lerohanta őket és a csapattársai csak a meneküléssel foglalkoztak, így nem tudtak foglalkozni annyira az ellenféllel. -mondta nekünk Miho.

-Már ott elvesztették a meccset amikor a parancsnokuk otthagyta őket és kiesett. -tette hozzá Maho.

-Akkor hát már tudjuk, hogy kik ellen leszünk a következő meccsünkön. -mondtam a lányoknak.

-Hát, igen. Kemény meccsünk lesz. -mondta Miho.

-Ezért fogjuk már holnap elkezdeni az edzést veled, hogy megtaníthassuk neked a stílust és a saját igényeidre formálhasd azt. Amúgy holnap az Asbóth-nak a pályáján fogunk edzeni a tankjainkkal meg a legénységeinkkel. -mondta nekem Maho komoly arccal.

-Mi? De hogyan, hogyha az igazgatót még, meg sem kérdeztük. -mondtam neki értetlenül.

-Hát úgy, hogy már tegnap megkérdeztem és beleegyezett. -mondta nekem mosolyogva.

-Óh, értem. -mondtam neki meglepődve azon, hogy milyen felkészült.

-Hé, visszaértek! -mondta nekünk a Bálint.

Mikor észre vettük, hogy tényleg visszaértek-e, egyből mentünk is oda hozzájuk.

-Szia, jól vagy? -kérdeztem tőle kíváncsian.

-Igen, csak egy kicsit ki kell ezt hevernem. -mondta nekem mosolyogva.

-Hé! Ne magadat hibáztasd amiatt, hogy vesztettetek. Oké? Mindenki a maximumot tudta kihozni magából ami most csak ennyire tellett. Majd legközelebb megpróbáljátok újra. -mondtam neki miközben a vállára raktam a kezem.

-Köszi, Isti. Ez jól esett. -mondta nekem halvány mosollyal.

Miközben beszélgettünk, aközben odajött hozzánk a SÉF -nek a csapatparancsnoka, akinek nem volt jó a kedve.

-Te kis rohadék! Te miattad vesztettem! Ezért most megfizetsz! -mondta kiabálva miközben a Júlcsira emelte a kezét, de egyszercsak valaki visszafogta mielőtt egy nagy pofont adhatott volna neki. Az a valaki nem más volt mint Shihonak a komornyikja, Hans.

-Fiacskám, nem így kéne bánnia egy ifjú hölggyel, aki a tőle minden telhetőt megtett, hogy nyerjen. Megtanulhatná, hogy nem csak ön van ebben a csapatban, hanem mások is. Amit meg láttam, az csakis az ön butasága miatt volt. Egy csapat parancsnoknak mindig a csapatával kell lennie és nem otthagynia őket. -oktatta ki Hans a srácot, akinek már vörös volt a feje az idegességtől.

-Ide figyeljen! Magának ehhez miköze van!? Hmm!? -mondta neki miközben lendítette a karját Hans felé, aki nem tudott volna kitérni az ütés elől ezért én gyorsan félrelöktem és elkaptam a karját a csuklójánál fogva. -Na most válaszoljon! Mi a!? -mondta meglepődve miközben csavartam ki a csuklóját és ellöktem.