A fáról eset ara

1. fejezet

Levendula Way-nek mindig is nagy családja volt ő volt a Way család negyedik gyermeke és egyben a legidősebb lány is a nagy családnak sok pénzre volt szüksége és ezt az apja az utóbbi időkben kölcsönökből tudta csak fenntartani. Az elmúlt tíz évben már csak a rangja martat meg a Way családnak, de vagyona már rég nem volt. A régen szép napokat meg élt ház amiben eddig éltek most csak árnyéka önmagának. De még az épület minden éveben egyre csak romlik addig az apja és anya még mindig meg követeli az kisasszonyokhoz és úriemberekhez méltó viselkedést.

- Ne mássz fel arra a fára Levendula nem illik egy kisasszonyhoz. - morgolódik Levendula éppen egy fa alatt állva mellette pedig legkisebb húga ácsorog.

- Ne sírj már Ava. Hópehely egy macska majd lejön. - vigasztalja Levendula legkisebb húgát.

- De nem tud lejönni. - sír tovább Ava nővére ruháját rángatva.

- Na jó lehozom, de menny vissza a házába. - mondja Levendula.

' Ha az anyja meglátná úgy lehordaná, hogy abban biztos nem lenne köszönet minden alkalommal mikor felmászott egy fára szinte hallott anyja magas hangját miközben kiabál, hogy egy úri hölgy ilyet nem csinál és ha leesik és összetöri magát még jól ki is fog kapni. Bár leesés nélkül is sokszor kikapott, hogy ha fára mászott. Főleg mikor gyerek volt most már nem hisz felnőtt.'

De nem sokat gondolkodott ezen meg emelte ruháját és fel mászott a fára. Már a fán volt és a fehér kismacska után nyúlt mikor az leugrott a fáról.

- Mondtam én, hogy magától is lemászik. - mondja Levendula.

De mikor le akart mászni a fáról ruhája bele akadt egy kiálló fadarabba és nagyot zuhant. Csukott szemmel várta a becsapódást, de mikor kinyitotta a szemét egy zöld szempárral találta szembe magát.

- Nagyon sajnálom nem volt szándékos. Csak a húgom macs...-, de mikor arra nézet ahol a macska kellett volna lennie az nem volt sehol.

- Ritkán potyognak csinos hölgyek a fámról. - mosolyodik el a férfi aki még mindig Levendula alatt feküdt.

- Ooo... Még egyszer nagyon sajnálom. - mondja Levendula és sietve próbál fel állni a férfiról.

Mikor már mind a ketten talpon voltak. Levendula a ruháját le seperte. Csak most tűnt fel neki, hogy pont ott ahol felakadt a ruhája el is szakadt. 'Ezért, hogy ő mit fognak kapni otthon ha észre veszi az anyja.'

- Még egyszer nagyon sajnálom, de meg kell keresnem a macskát. - mondja Levendula majd elindult vissza a birtokra mivel a macska biztos már vissza szaladt mivel meg ijedt mikor ő lezuhant a fáról.

- Meg a nevét se tudom?- kiált a lány után Dalton.

- Levendula Way-nek hívnak. - szól vissza Levendula a válla fölött és már rég messze járt.

Ott hagyta a férfi a fa alatt. Dalton csak nézet a lány után. ' Way miért is volt ilyen ismerős a lány vezetékneve. Tudta, hogy a szomszéd birtok tulajdonosa és apja régi barátja Bruno Way volt aki iszonyú sok pénzzel tartozik neki. A pénz helyét pedig felajánlotta neki lánya kezét amire ő maga gondolkodás nélkül mondott igent. Mivel már ideje lett volna meg házasodnia. Hisz huszonöt éves volt. Ááá... Tényleg a birtok átnézése után oda indult.'

Majd elindul vissza a házhoz, hogy lecseréljem poros ruháit. Majd alig húsz perccel később már az ütött kopott épület előtt. Majd a szintén ütött kopott ajtóhoz emelete a kezét és bekopogott. Az ajtót a ház ura nyitotta ki már évek óta minden szolgáló itt hagyta a családot.