A fáról eset ara

18. fejezet

Levendula reggel arra ébredt, hogy iszonyúan hányingere van. Óvatosan el vette hálóköntöség az ágy végéből, hogy még véletlenül se ébressze fel a mellette alvó férfi. Majd amilyen halkan csak tudott át vonult a mellékhelyiségbe. 

Dalton arra ébred, hogy nincs mellette felesége és, hogy a mellékhelyiségből igazán furcsa zajok szűrődnek ki. Fel állt az ágyból magára kapta a hálóköntösét és az őket el választó tölgyfa ajtóhoz lépet. Bekopogott rajta, de nem jött válasz. 

- Minden rendben van Levendula? - kérdi Dalton. 

- Igen minden a legnagyobb rendben van. - mondja Levendula elfolytot hangon, de az ajtót nem nyitotta ki. 

- Biztos vagy benne? - kérdi Dalton, de nem mozdul el az ajtó mellől. 

- Minden a legnagyobb rendben van. Menny csak le reggelizni mindjárt megyek én is. - mondja Levendula. 

- Ne hívjam fel az orvost? - kérdi Dalton.

- Nincs rá szükség minden a legnagyobb rendben van. Lent találkozunk. - mondja Levendula. 

Dalton nem mondott semmit hallgatott feleségére és ott hagyta a nőt felöltözött és le ment az étkezőbe. Alig húsz perccel később Levendula is lement az étkezőben. Mikor belépet a helyiségben a szobát körbe lengő frissen sült kenyér illata úgy hatott Levendulára mintha valami romlottat szagolt volna amilyen gyorsan be nyitott a helységbe olyan gyorsan fordult ki onnan és indult meg az emellett felé. 

Dalton egyből a lány után sietett, de még mielőtt fel ért volna az emeletre oda szólt az egyik szolgálónak, hogy amilyen hamar csak tudja értesítse az orvos. Hisz felesége nagyon rosszul érzi magát és ez egyáltalán nem normális. 

"Kétségek gyötörték miközben az ajtó előtt sétált fel alá. Az orvos már több mint egy órája volt bent a szobába feleségével, de egy árva szót se hallott. Nagy csönd honolt nem csak a szobában, de a folyosón is. Amitől egyre idegesebb lett. Nagyon reméli, hogy a nőnek semmi komoly baja nincs."

Majd egyszer csak kinyílt az ajtó és kilépet rajta az orvos, de az idősödő férfi nem mond semmit csak elmosolyodik mikor meg latja az Lord-ot. Aki abban a pillanatban el fehéredik amit meg latja a férfit. 

- Minden rendben van a feleségemmel? - kérdi Dalton idegeségében egyik lábáról a másikra billegve. 

- Minden a legnagyobb rendben a hölgy magával szeretne beszélni. - mondja az orvos. 

- Biztos, hogy minden a legnagyobb rendben? - kérdi Dalton egyre idegessebben. 

- Persze semmi gond a hölgy teljesen egészséges. Most pedig mennyen be hozzá. - mondja az orvos és miközben el halad mellett még azért meg veregeti a férfi hátát majd el hagyja a helyiséget. 

Dalton még egy darabig csak állt a szoba előtt. Majd nagyot sóhajtott és belépet a helyisége ahol Levendula ágyuk közepén ült mellkasáig betakarva. 

- Minden a legnagyobb rendben van ne légy már ilyen sápadt. - mosolyog férjére Levendula. 

- Nem is értem, hogy te, hogy tudsz mosolyogni mikor nem érzed jól magad? - kérdi aggódva Dalton miközben leült a nő mellé. 

- Nem vagyok beteg. - mondja Levendula. 

- Akkor mi volt ez a reggeli rosszullét? - kérdi Dalton magához húzva feleségét. 

- Ne aggódj semmi baj, de ... - , de a mondatott nem fejezte be Levendula. 

- Mi az, de? - kérdi Dalton egyre feszültebb lesz, hogy a felesége nem fejezte be a mondatott. 

- Terhes vagyok. - mosolyog továbbra is Levendula az ideges férfira. 

- Mi csoda? - kérdi Dalton mint ha nem hinne annak amit a nő mondott neki. 

- Terhes vagyok. - ismétli meg a mondatott Levendula. 

- Ter...terhes. - mondja Dalton és most, hogy el jutott az agyáig mit is mondott neki a felesége egyszerűen csak maga elé nézet. 

Levendula csak nézte a sokkos férjét, de arcáról nem hervadt le a mosoly. Csak nézte a maga elé bámuló férfit. Aki kb. húsz percig meg sem szólat majd mikor végre visszatért a valóságba magához ölelte feleségét és megcsókolta. Boldog volt olyan boldog mint még soha. Ekkor kezét felesége még lapos hasára simult és így ölelte még tovább a nőt.