A fáról eset ara

17. fejezet

Levendula anyja már harmadjára volt nálunk a héten pedig még csak szerda reggel volt. Dalton igazán kedvelte anyósát, de kicsit sokkalta, hogy a napok nagy részében nálunk tölti az időt. A férfi épp, hogy csak kilépet dolgozószobájából mikor a kert felé tartó nőbe ütközött.

- Jó reggelt Lady Way. - mosolyog Dalton kedvesen anyósára.

- Jó reggelt Lord Dalton. - mosolyog rá az idős hölgy.

- Talán ismét Levendulával kíván reggelizni? - kérdi Dalton az idős asszonyt nézve.

- Igen sok meg beszélni valónk van. Hisz lányom még nem igazán tudja mi a módja a jó háztartásnak és, hogyan kell jó feleségként viselkedni. - mondja Lady Way.

" A lánynál jobb feleséget soha sem találhatott volna. Gyönyörű, okos és talpra eset. Nem olyan mint a kora belli hölgyek akiknek ritkán volt akar csak egy önálló gondolatunk is." 

- Minden rendben Lord Dalton? - kérdi Lady Way. 

- Persze minden a legnagyobb rendben van csak egy kicsit el merengtem. - mosolyodik el Dalton. 

Ekkor kinyílt az ajtó és Levendula lépet ki a könyvtárból. Ahol éppen férje és anyja beszélgettek. Levendula meg sem lepődött, hogy anyját még megint itt találja. Az elmúlt négy hónapban mióta itt férjhez ment az anyja többet volt itt mit a saját házában a férjével és a gyerekeivel. 

- Valamiben segíthettek mama? - kérdi Levendula anyja felé fordulva. 

- Még nem fejeztük be a múltkori beszélgetést. - mondja az anyja. 

- Akkor mennyünk a kertben és beszélgessünk odakint. - mondja Levendula.

Az anyja elindult a kerti ajtó felé és el is tűnt mögötte. Levendula csak egy darabig nézet anyja után majd férje felé fordult. 

- Nagyon sajnálom ezen a héten a harmadik alkalom. - mondja Levendula. 

- Semmi baj. - mosolyodik el Dalton. 

- Ígérem, hogy kárpótolni foglak ezért. - mondja Levendula. 

- Abban biztos is vagyok kedvesem. - mondja Dalton miközben egyre közelebb és közelebb lép feleségéhez. 

Meg ragadja a nő derekát és magához húzza. Majd felesége ajkára hajólt és megcsókolta csodás feleségét. Levendula elhúzódott a férfitól majd kezét a férfi mellkasán pihent. 

- Most mennem kell. Különben biztos vagyok benne, hogy vissza fog jönni. - mondja Levendula. 

- Abban biztos lehetünk. - mondja Dalton majd még egy utolsó csókot lehelt a nő ajkaira. 

Levendula elindult a kert felé, hogy ismét olyanokról beszéljen az anyja amit már régen tudott. Emellett egyre kellemetleneb volt anyjával ilyen dolgokról beszélni. A nap nagy részét Levendula együtt töltötte az anyjával. Az asszony éppen csak vacsora után hagyta el a Wellmann házat. Aminek Levendula nagyon örült. A férje most is mint mindig dolgozószobájában volt és valamin nagyon dolgozott. Mikor Levendula belépet a helyiségbe. 

- Nagyon köszönöm, hogy ilyen türelmes vagy az édesanyámmal. - mondja Levendula miközben bezárja az ajtót. 

- A család mindennél fontosabb. - mondja Dalton fel állva az íróasztal mögül. 

- Igen tudom, hogy a család fontos, de édesanyám az utóbbi időben sokkal többet van itt mint otthon. - mondja Levendula oda lépve a férjéhez. 

- Mi járatban van itt kedves nejem? - kérdi Dalton feleségét magához húzva a nő derekától fogva. 

- Gondoltam be hajtom az ígéretét amit a folyosón tett nekem a kedves férjem. - mosolyog a férfira Levendula miközben közelebb húzódik hozzá. 

- Az utóbbi időben nagyon céltudatos lett kedves asszonyom. - mosolyodik el Dalton majd felesége ajkaira hajol egy csókra. 

Levendula minden alkalommal úgy simult férje karjaiba mint ha nem lenne holnap. 

- Mi lenne ha ezt fent folytatnánk az emeleten? - kérdi Dalton felesége arcát és nyakát simogatta. 

- Ez egy remek ötlet Lord Dalton. - mondja Levendula majd meg fogja a férfi kezét és elindultak az emeletre.