A fáról eset ara

5. fejezet

Levendula belépet a legközelebb álló dolgozószobába, hogy kitérjen húga újabb kérdése elő. De talán nem is húga kérdései zavarták igazán hanem, hogy nem volt biztos benne, hogy ez jó ötlet volt. Igent, mondani egy olyan férfinak akiről a nevén kívül semmit nem tudott. Nem ismerte, hogy milyen ember is lehet. Lehet, hogy igazán jó ember, de az is megeshet, hogy egy nárcisztikus személy. 

- Minden rendben van? - kérdi Levendula apja.

Levendula észre se vette, hogy nem üres a dolgozószoba ahova belépet bár számíthatott volna rá, hisz apja a napjai nagy részét ebben a helyiségben töltötte. 

- Minden rendben van Levendula? - kérdi újra az apja most már fel állt az asztaltól. 

- Minden rendben van papa. - mondja Levendula. 

- Valami baj csak van, ha itt vagy. - mondja az apja. 

- Papa miért nem mondtad előbb. - mondja Levendula. 

- Levendula szívem ez nem olyan egyszerű az ember nem büszke arra ha ilyen helyzetbe kerül. Évekig próbáltam kilábalni ebből és a legrosszabb az egészben, hogy emiatt elvesztettem az egyik lányomat. - mondja az apja majd a lánya elé lép. 

- Semmi baj papa egyszer úgyis férjhez kellett volna mennem. - mondja Levendula majd megölette apját. 

- Igen, tudom, de ennek nem így kellet volna történnie. - mondja az apja és megsimogatta lánya hátát. ' A férfi mindig is tudta, hogy legidősebb lánya bármire képes lenne, hogy megvédje a testvéreit. Már csak abban reménykedett, hogy magát is képes lesz megvédeni. Még akkor is ha ebbe a helyzetbe ő maga sodorta a lányát.'

- Ami megtörtént az ellen már nem lehet mit tenni. - mondj Levendula majd el húzódik az apjától és az ajtóhoz lép. 

'Egy darabig nem volt biztos benne, hogy el hagyja-e a helyiséget, de most mégis egyedül létre vágyót a legjobban azért is akart elvonulni egy kissé a többiektől. De annyian voltak ebben a házban, hogy soha nem lehetett egyedül. Minden helyiségben volt valaki és ezzel már évek óta tisztában volt.' Mikor kilépet az apja dolgozószobájából úja szembe találta magát az anyjával. Aki már több féle anyag darabot szorongatott a kezében és a jövendő belli férjével társalgás valami. 

Mikor a férfi meglátta a szobából kilép lányt segély kérően nézet rá amit Levendula abban a pillanatban észre is vett. De azt nem tudta eldönteni, hogy segíteni akar-e a férfinak vagy egyszerűen sarkon fordul és amilyen gyorsan csak lehet távozik a helyiségből még azelőtt, hogy az anyja észre venné és ezernyi kérdést tenne fel neki az anyagok színéről és mintájáról. De még mielőtt el mehetett volna a férfi utána szól. 

- Magát kerestem kedvesem. - mondja Dalton és a lányra mosolyog. 

- Óóó... Jó, hogy itt vagy Levendula. - mondja anyja és a lány felé lépet aki éppen háttal állt neki. 

Levendula nagy levegőt vett majd mielőtt meg fordult volna ki fújta az eddig bent tartott levegőt. 

- Mi a baj? - kérdi Levendula majd a férfi és anyja felé fordult. 

- Segítened kell kiválasztanod a ruhádnak való anyagod valamit a dekorációt a szombati bálra amit a pénteki esküvőd után tartunk, hogy bevezessünk téged mint Lady Wellmann. - mondja az anyja majd a lánya kezébe nyomott egy tucat anyag mintát.

Levendula elképzelni se, hogy az anyja alig húsz perc alatt honnan szerzet ennyi anyagot és mintát. ' Levendula a kezében tartott anyag mintákat bámulta, de fogalma se volt, hogy melyik is lenne a helyes válasz amit az anyja vár tőle. Hisz bármit is mond az anyja ellenezni fogja és úgyis ő fogja eldönteni melyik szín, anyag és minta lesz a megfelelő.' Ezrét a férfira nézet anyja válla felett.

- Mit gondol Lord Dalton. Melyik lenne a megfelelő? - kérdi Levendula a férfi felé nyújtva az anyag mintákat. 

- Kegyednek minden jó áll. - mondja Dalton és a lányra mosolyog. 

- Ezt csak azért mondja, hogy ne keljen segíteni igaz. - mondja Levendula. 

 - De, hogy is teljes mértékben komolyan gondolom, hogy magának minden jó áll. - mondja Dalton.

- Akkor melyik legyen? - kérdi Levendula és a férfi felé nyújtott két teljesen véletlenszerűen kiválasztott anyagot.

- Legyen a virág mintás. - mondja Dalton. 

- Ez meg felel. - mondja Levendula és az anyja kezébe nyomja a kiválasztott anyagot.  

- Biztos? - kérdi az anyja. 

- Igen teljes mértében. Azt mondta Lord Dalton, hogy neki tetszik. Akkor nekem meg felel. - mondja Levendula. 

- Akkor meg van a ruhád anyag. Mi legyen a dekorációval? - kérdi az anyja.

- Mit szól a bézs színhez, a virágok legyenek kamillák. Ha önnek is megfelel. - néz Levendula a férfira és az anyjára. 

- Nekem megfelel. - mondja Dalton.

- Remek minden meglett alig pár perc alatt és még a viták is elmaradtak. - mondja Levendula.

- Milyen vita maradt el? - kérdi Dalton a lányra nézet. 

- Megyek és elintézem ezeket, hogy minden rendben legyen a pénteki és szombati napra. - mondja Levendula anyja majd magunkra hagyja a fiatalokat. 

- Sajnálom, hogy bele rángattam ebbe az egészbe, de ez tűnt a legjobb megoldásnak így hamarabb is túl lettünk rajta. - mondja Levendula. 

- Semmi baj. Az anyja minden képen engem is be akart vonni ebbe az egészbe. De szerencsére éppen időben érkezte. - mondja Dalton.

- Az anyám néha igen akaratos tud lenni ezt is tudnia kell ha be akar házasodni ebbe a családba. - mondja Levendula. 

- Itt lenne az ideje, hogy távozzak. - mondja Dalton. 

Levendula nem mondott semmit nem akadályozta meg a férfi a távozásba. Dalton meg fordult, de még mielőtt el hagyta volna a Way házat vissza fordult a lányhoz. 

- Pénteken találkozunk Lady Levendula Way kisasszony. - mondja Dalton majd kilép az ajtón. 

- Ne szólítson így. - kiabál a lány Dalton után. 

Dalton távozott, de haza menni nem volt kedve. Otthon senki nem várta vagyis péntekig hisz utána ott lesz a felesége aki a háta közepére sem kívánta. A lány nem csak szép hanem okos is gyors döntés képességgel még akkor is ha ezeket a döntéseket nem a saját kedvéért hozta meg. Egy darabig még körbe járta a birtokát, de nem is igazán tudta, hogy miért is nem akar foglalkozni a papír munkával. Most nem hisz a papír munka amúgy is mindig a napjai nagy részét vették el, de most jobbnak látta, ha szét néz a birtokon. Az istállóknál járt mikor az egyik fialt fiú kilépet onnan.

- Valami baj van uram? - kérdi megszeppenve a fiú.

- Semmi Kevin. - mondja Dalton a fiút már kisgyerek kora óta ismerte látta szinte felnőni a fiú apja vezeti már több évtizede a birtokon álló összes istállót és a család látja el a lovakat és az állatokat. 

 Majd Dalton tovább ment a napnak mindenképpen folytatódnia kell legyen bármilyen zavaros is a mai napja. Semmit nem változik attól, hogy alig két nap múlva meg fog nősülni. Az élete nem fog megállni. Minden olyan lesz mint amilyen eddig volt.