A fáról eset ara

7. fejezet

Miközben jövendő belli férje felé sétált a sorok között. Valahogy már nem érezte magát idegesnek. Mintha természetes és helyesnek tűnt volna az amit csinált. Hisz a szülei is érdekből házasodtak és oly sokan a környezetében, de egy valami biztos ő maga nem fogja megadni magát olyan könnyen. Nem lesz a férje bábja a játékszere nem fogja minden esetben az csinálni amit a férje mondani fog neki. Gondolataiból apja zökkentette ki mikor megállt jövendő belli férje és a pap előtt. Apja arcon csókolta majd Levendula a mellette álló férfi felé fordult. Majd a pap bele kezdet a ceremóniába. 

- Kedves egybegyűltek csodálatos látni mikor két ilyen fiatal lélek egymásra talál. - mondja a pap. 

Levendula meg csak elmosolyodott egy külső szemlélő szerint azt gondolhatná, hogy azért mosolyog mert boldog.  De a helyzet abszurditásán mosolygott. Amit Dalton is észre vett. Majd a lány felé fordult egy kissé és meg próbált úgy beszélni a lányhoz, hogy azt a többiek ne vegyék észre.  

- Nem illik ilyen neveletlenük viselkedni. - mondja Dalton. 

- Én nem vagyok neveletlen csak el mosolyodtam. - mondja Levendula. 

- Ha maga mondja akkor biztos így van. - mondja Dalton. 

- Jelen pillanatban maga nem tiszteli a helyzetet. - mondja Levendula.

Majd a pap mondandója szakította meg a beszélgetésüket. 

- Lady Levendula Way kisasszony hozzá meg az itt meg jelent Lord Dalton Wellmann-hoz? - kérdi a pap a lányra nézve. 

"Mi mást is tehetnék. - merengett el Levendula."

- Igen, hozzá megyek. - mondja Levendula, de a szíve már régen nemet kiáltott volna. 

- És ön Lord Dalton Wellmann elveszi az itt meg jelent Lady Levendula Way? - fordul a pap most Dalton felé. 

- Igen. - mondja Dalton. 

- Akkor az egyház által rám ruházott hatalmammal házastársaknak nyilvánítom önöket. Lord Dalton most már megcsókolhatja a feleségét. - mondja a pap. 

Mikor az utolsó mondat el hagyta a pap száját Levendula kissé pánikba eset ez a rész teljesen ki is ment a fejéből. Valahogy át siklott a tény felett. A férfi eddig még a kezét se fogta meg most meg azt várja tőle, hogy csókolja meg. De Dalton észre vette a lány hezitálását és a pánikot az arcán. Mi mosolyt csalt a férfi arcára. Majd a most már felesége felé fordult és a lány füléhez hajolt. 

- Nem fogom megenni vagyis még most nem. - hangzott el a férfi szájából a két értelmű mondat amitől Levendula teljesen el vörösödött.  

Majd a lány ajkaira hajolt és megcsókolta ez volt az első csókjuk, de Dalton jól tudta, hogy nem az utolsó. Mikor a férfi el vált tőle Levendula zavarában még a fejét is lehajtotta. Kissé zavarban érezte magát, hogy első csókja ennyi ember előtt történt meg. Nem voltak lopott csókol mint amilyenről sokszor hallott egy - egy hölgytől. Ezért most nagyon zavarba érezte magát és zavart volt. 

Ezek után a násznép köréjük gyűlt és kedvesen gratuláltak az ifjú párnak. Majd a gratulációk után hintóba ültek és elindultak a Wellmann birtokra. Ami bár nem volt messze, de anyja azt mondta, hogy nem illik az ifjú párnak gyalog menni. Ahogy beszálltak a hintóba és rájuk zárulta az ajtó Levendula még kényelmetlenebből érezte magát. Talán azért mert a férfi nagyon, de nagyon közel ült hozzá. 

- Ne legyen ideges Lady Wellmann nem harapok. - mosolyodik el Dalton a lány zavarán. 

- De én igen Lord Wellmann. - mondja Levendula majd át ül a férfival szembeni helyre. 

- Ez nagyon érdekes. - mondja Dalton majd oldalra dönti a fejét miközben a lányt nézi. 

- Micsoda? - kérdi Levendula miközben a férfi gesztusát utánozza. 

- Az, hogy nem olyan régen még egy apró csóktól is iszonyú zavarba jött most pedig meg szeretne harapni. - mondja Dalton. 

- Ha nincs más megoldás arra, hogy távol tartsam magamtól bármire képes vagyok. - mondja Levendula majd amilyen távol csak tudott el húzódott a férfi közeléből.

De Dalton a nő mellé ült és addig araszoltak még a hintófalához nem préselte. 

- Kedves hölgyem egy valamit most el kell mondja kegyednek. - mondja Dalton és a lány felé hajol. 

- Mi lenne az? - kérdi Levendula, de próbált minél jobban elhúzódni a felé tornyosulót férfitől. 

- Azt, hogy mától fogva minden egyes testrészre az enyém. - mondja Dalton.

Levendulának fel se tűnt mikor csúszott a férfi keze a derekára majd onnan egyre feljebb egészen a melle alá. Ahol még a ruhán keresztül is érezte a férfi meleg és hatalmas tenyerét. Majd Dalton egyre közelebb hajolt a lányhoz. De még mielőtt megcsókolta volna a hintó megállt és az ajtó kinyílt. Ekkor Dalton elhúzódott feleségétől és kiszállt a hintóból.

Dalton mosolyogva szállt ki a hintóból. Tetszett neki felesége zavara főleg mikor olyan közel hajolt hozzá, hogy magába tudta szívni a nő levendula illatát ami kissé meg bódította el mélyét. Olyan felesége van aki egyszerre volt gyönyörű, intelligens és bájos. De egy valamiben biztos volt, hogy a nő zavara nagyon tetszett neki és minden alkalmat meg fog ragadni, hogy ezt minél többször láthassa a lány arcán. 

Levendula még mindig ott ült a hintóba és nem érettet miért is ver ilyen gyorsan a szíve, hisz a férfi nem csinált semmit. Éppen, hogy csak hozzá ért és még meg se csókolta. Neki még is melege lett már csak attól, hogy a férje közel hajolt hozzá. Ettől a helyzettől pedig iszonyú végtelennek érezte magát amit nem igazán szerettet. Többet nem fogja hagyni a férfinak, hogy irányítson bármibe is fog ez kerülni. Majd ő maga is kiszállt a hintóból és elindult a ház felé. Alig, hogy belépet egy kedves hölgy fogadta. 

- Üdvözlöm Lady Wellmann. - mosolyodik el az idős nő. 

- Üdvözlöm..., de meg kérhetném, hogy ne szólítson Lady Wellmann-nak a nevem Levendula kérem hívjon csak így. - mondja Levendula majd kedvesen a nőre mosolyog. 

- Nem tehetem asszonyom. - mondja az idős nő. 

- Akkor legalább a nevét meg tudhatom? - kérdi kedvesen Levendula. 

- A nevem Mel. Meg mutatom a szobáját. - mondja az idős nő.

- Nagyon köszönöm. - mondja Levendula. 

Majd az idős nő után megy az emelet felé. Mikor belépet a szobába egyből feltűnt neki, hogy ezt a szobát még sose lakta nő. Abba viszont biztos volt, hogy férje már évek óta birtokolja. Hisz az öltöző paraván és a fésülködőasztal is a legújabb modellek voltak amit csak kapni lehetett és egyiket se fedte por.

- Mel ezt Lord Dalton hálója? - kérdi Levendula. 

- Igen, asszonyom. Segítsek átöltözni?- kérdi  Mel. 

- Most még nem először ki szeretnék pakolni. - mondja Levendula. 

- Akkor én távozom és mihelyst szeretne át öltözni csak szóljon. - mondja Mel majd el hagyja a szobát.

Levendula egyedül maradt a csendes és most már üres szobába. Majd a ládájához lépet amit még tegnap küldtek át ide és el kezdet ki pakolni belőle és el rendezni a teljesen új életét. Amire egyáltalán nem vágyott.