Madness Jikook ff. Befejezett✔

Prológus

○Jimin pov.○

- Lee Taemin, hagyj egy kicsit nyugodni.
- De Minnie...
- Nem, nem megyek haza, old meg egyedül. - Fújtattam egyet, majd kinyomtam a hívást. Drága lakótársam azzal hívott fel, hogy nem tudja beindítani a mosógépet, ezáltal, nincs mit felvennie, ami persze egyáltalán nem igaz. Van egy külön szobája, csak, és kizárólag a ruháinak, de miután elhatározza magát, hogy mit akar felvenni, nem tágít mellőle, viszont most valami olyat választott, ami nem túlzottan tiszta, így ki kéne mosni. De az biztos, hogy én haza nem megyek most. Az egyetem parkolójában vagyok, és a kocsimban ülök. Pár itt felejtett cuccomért kellett visszajönnöm, amiket nem lett volna szerencsés itt hagyni, így év végén. Még a takarítók benyelik mindet. Az én autómon kívűl, nagyjából még tíz van itt elszórva, mivel pár tanár, és egy-két takarítónak meg itt kell lennie. Én pedig azért nem indultam még el, mert a tegnapi buli, amire elráncigáltak, túl sokáig tartott, ahhoz, hogy én most kipihent legyek. Így hát úgy döntök, hogy lerugdosom magamról cipőmet, majd hátra mászok az ülésekre, s elfekszem azokon, hogy aludhassak, kicsit sem érdekelve, hogy egy autóban akarom ezt tenni.

○Jungkook pov.○

- AZONNAL ÁLLJON MEG. - Kiáltott utánam az eladó, mikor kifutottam a boltból, kezemben két szatyornyi árúval. Szögezzük le, nem védik a legjobban a helyiséget, ez pedig nem az én gondom. Tanuljanak a hibáikból. Még mindig hallom magam mögött a férfi kiabálást, így gyorsabbra veszem a tempót. Egyenesen az itteni egyik egyetem pakolójába rohanok, majd találomra kiválasztok egy autót, amit gondosan kifejlesztett ügyességgel kinyitok, és csodálom, hogy nem indult be a riasztó. A tulajdonosa sem lehet valami eszes. Beülök, a zsákmányomat a melletem lévő ülésre dobom, majd önfeledten felnevetek, ahogy meglátom, hogy még a kulcs is benne van, így azt elfordítva, beindítom az autót, és elhajtok vele.
- Ez könnyen ment. - Kifújom a benn tartott levegőt, majd leveszem magamról a maszkomat és a kapucnit a fejemről. Megyek egy kis ideig, majd letérek egy mellék utcába, kitérve arra a szakaszra, ahol már sokkal kevesebb az jármű, mikoris valaki felsikít a hátsó ülésen.

○Jimin pov.○

Amilyen lassan ébredezem, olyan gyorsan realizálom, hogy az autóm mozgásban van, és egyáltalán, fogalmam sincs, hogy ki vezet éppen. Hozzám méltóan felsikítok, hogy tudassam vele; van egy utastársa. Amint meglát, követi tettem, és immár egyszerre kezdünk sikoltozni. Kezembe kapom az első tárgyat amit megfogtam, majd ütlegelni kezdem az autómat kölcsön vevő személyt.
- Hé, hé...hagyd már abba, azt se tudom, ki vagy. - Kiált fel, egyik karjával védve magát, miközben próbálja egyeneseben tartani a kocsit. Ajánlom, hogy ne legyen baja, vagy kifizetetem vele. Lecserélem az eddigi fegyveremet, azaz a légycsapót, amit még Hoseok tett az autómba, ha esetleg találkozna valami lénnyel, ami ellene van. Akkor ezt elleneztem, de ha egyszer hazajutok, majd megköszönöm neki. Kezembe most egy serpenyő kerül, amit a bátyám vett a párjának, viszont nálam rejtette el, mégis én fogom használni előbb. - Na, na, na, tedd azt le...A kurva életbe, ha megmersz ütni...Faszomat beléd...Auuu...- Heves ellenkezése ellenére, fejbe kólintom, így feljajdul, és az autó is kitér egy kicsit a sávból. - Balesetet fogunk okozni, ha továbbra is zaklatsz. - Fordult hátra, így végre láthattam az arcát, amit próbáltam a helyzet ellenére, jól az emlékezetembe vésni, hogy a rendőröknek majd leírhassam a kinézetéz.
- Hogy én zaklatlak ? Te ülsz az én kocsimban, és azt se tudom, hogy hova viszel.
- Aish, én is áldozat vagyok. - Biggyesztette le ajkait, fejét oldalra billentetve. Egy pillanatra oldalra nézek, így látom, hogy a lámpa előttük pirosra váltott, így ismét kiabálni kezdek.
- ÁLLJ MEG, AZONNAL ÁLLJ MEG. NEKI FOGUNK MENNI. - Még mutogatok is abba az irányba, hogy véletlenül se tévessze el, ő pedig ijedten fordul vissza, és fékez egy hatalmasat az utolsó pillanatban. Az óriási fékezés lendülete miatt, előre repülök, egyik kezemmel elkapom az vezető ülését, mégis az autóm ellopója elé kerülök, így mikor az autó megáll, visszább esek, s ekkor szám találkozik az övével.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek a prológus. Ezt a storyt a humorra alapozom, szóval remélem tetszeni fog nektek. Sajnos, nem bírtam várni azzal, hogy kitegyem, szóval itt is van.💜
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜