Madness Jikook ff. Befejezett✔

13.

○Jungkook pov.○

- H-hát te ? - Ráncoltam össze szemöldökömet, egyik barátomat nézve, ki csak kerek szemeivel még mindig minket bámulva, felemelte kezét, és meglengette az abban lévő kulcsot.
- Én szomjas vagyok, szóval nem veszek részt a magyarázkodásban. - Sóhajtott fel a mellettem álló, és kikászálódott karjaim közül, majd a konyhába indult, mire én megrántva vállaimat, utána indultam, ott hagyva Taehyungot, aki csak pár pillanat után jött utánunk.
- Mondjon már valaki valamit.
- Mit sejtesz egyáltalán ? - Kérdezte Jimin, s nyújtózkodni kezdett, hogy elérje a kiszemelt poharat, azonban pólója is felfele mozdult, láttatni engedve tetoválása alját, ami azonnal odavonzotta barátom tekintetét. Talán most sokkossabb lett, mint volt, s természetesen egyből tudtam, hogy ez miért van, főleg, hogy nem sokkal később felpattant székéről, majd Jiminhez sietve, megfordította, a pultnak nyomta és felrántotta pólóját.
- Héé, mit képzelsz ?
- Basszus, Tae, miért most !? - Morogtam, ahogy őket néztem. Jimin sem ellenkezett, mikor barátom a szemeibe nézett, s hangja eléggé rekedt volt, mikor megszólalt.
- Te...te vagy az...ugye !?
- Felemás haj, ,,Nevermind" tetkó és részeg éjszaka. - Sóhajtott fel, s lehúzta a felsőjét. Taehyung hátrált két lépést, és csak pislogott az alacsonyabbra. - Közlöm veled, hogy most hogy tudom, veled voltam legelsőnek olyan értelemben, simán felpofoználak jelen pillanatban. Főleg, hogy pénzt is hagytál nekem, nem vagyok ribanc, te idióta.
- Basszus, tényleg te vagy az. Veled vesztettem el. - Kurjantott fel elvigyorodva. - Még mindig emlékszem rá, csak rád nem, de most már összeállt. Remélem tudod, hogy azóta is te voltál a legjobb, akivel valaha voltam.
- Kössz a dicséretet. - Horkantott fel, s ő már le is zárta a beszélgetést, azzal a céllal, hogy végre igyon valamit, míg Taehyung felém fordult, vigyorral az arcán.
- Na és te ? Hogy viseled ?
- Fogd be. - Morogtam. - Már úgyis lemostam róla az emléked.
- Szóval jól hallottam...Egyáltalán akarta, vagy megerőszakoltad ?
- Mi a francért erőszakolnék meg bárkit is !? Főleg nem őt...- Morogtam, szinte vicsorítva, ám következő kérdése hallattán, ajkaim elnyíltak egymástól, kis döbbenetem miatt.
- Miért, beleegyezett ? Megkérdezted, hogy szeretné-e ? Nem !? Szóval lényegében igazam van ?
- Ami azt illeti, csak részben. Az elején tényleg elleneztem, hiszen mégis miért élveztem volna, hogy szinte behurcol magához, és levetkőztet, de meg kell hagyni, ráadásul tagadni se fogom, de Jungkook jól végzi a dolgát, így nem volt nehéz élveznem a közepére, az előzmények ellenére. Szóval nem, rohadtul de nem erőszakolt meg engem. - Jimin is már fújtatott, viszont nem jobban, mint én. Azonban eléggé meglepett, hogy kiállt értem. - Most pedig, ha megkérhetlek, távozz innen. - Szerencsére, Jimin ellentmondást nem tűrő hangja, Taehyungra is hatott, így szinte azonnak távozott a házamból. Amint ez megtörtént, már majdnem hogy könyörgő arccal fordultam a vörös hajú felé.
- Én tudom, hogy mit mondtál Taehyungnak, de tényleg sajnálom ezt az egészet, hogy akaratod ellenére vittelek bele ebbe, de annyira elkapott a düh, hogy nem bírtam el a féltékenységgel és én csak tenni akartam az ellen, hogy eltűntessek rólad mindent, ami Taehyunghoz köthető. - Azt hiszem, most már értelmetlen titkolnom, hiszen teljesen egyértelművé vált azokból, amiket én itt produkáltam.
- És ha én nem tudok mit tenni ? Ha nem tudom neked azt nyújtani, amit te most adsz nekem !?
- Azzal...azzal nincs semmi baj. - Megköszörültem torkomat, hogy hangom megremegése ne hallatszódjon, de mit tehetnék, még csak most jut el a tudatomig ez az egész. - Ez teljesen érthető lenne, hogy te nem viszonzol semmit se, miért is lenne így, mikor fogva tartalak, és még meg is erőszakollak, értelme nem lenne, ha egy fikarcnyi érzésed is lenne felém, az utálaton kívül, nem !?
- Jungkook, hallod, hallgass el. Csak azt kérdeztem, hogy mi van ha !?
- Mi ? - Szemöldökeim összeráncoltam, s már kicsorduló könnyeimnek nyoma sem volt, helyét átvette a döbbenet és az értetlenség.
- Én csak annyit kérdeztem, hogy mi van ha nem viszonzom az érzéseidet, de egy szóval sem említettem, hogy ez ne lenne így.
- Szóval akkor te...te is szeretsz engem ? - Elnevette magát, gondolom zavart ábrázatom láttán, s vonallá préselve ajkait, fogta vissza mosolyát, fejét pedig kissé megingatta.
- Nem tagadom, hogy érzéseket indítottál el bennem, és valóban elkezdtelek kedvelni, de szerelmet jelenleg még nem érzek, sajnálom.
- Tetszem neked, jézusom, bejövök Park Jiminnek, hát ezt nem hiszem el. - Mellkasomra tettem tenyerem, így éreztem heves szívdobogásomat, s még csak figyelembe sem vettem azt a tény, hogy azt mondta, még nem érez szerelmet, de ettől függetlenül, kedvel, és nem úgy, mint egy barátot. Szóval van esélyem nála, a kurva életbe. Örömöm kimutatása érdekében, először csak körbe-körbe kezdtem ugrálgatni, arcomon egy hatalmas vigyorral, majd mikor megálltam, s ránéztem, egyszerűen csak kikerültem a pultot, felkaptam, s vele együtt kezdtem el forogni, amit ő nevetve fogadott, majd ellenkezésként, karomat ütögette meg.
- Elég Jungkook, tegyél le.
- Bocsánat, csak annyira boldog vagyok most.
- Szóval...lényegében az elrabló szeretett bele, a foglyába. Pedig hogy bizonygattad az elején, hogy bejössz nekem. - Felelte felhorkantva. Még mindig karjaim között állt, hiszen annak ellenére, hogy már a padlón állt, derekát még mindig ugyanúgy öleltem körbe, míg ő kezeit felkaromon tartotta. Egészen közel volt hozzám, már mondhatni összesimultunk, de ez egyikünket sem zavarta, sőt, nekem a legkevésbé sem volt ellenemre ez a pozíció.
- Milyen kis szemtelen vagy. Lehet, hogy most is csak hazudsz nekem, és már réges-régen halálosan szerelmes vagy a csodálatos és tökéletes valómba.
- Ja, persze. Akkor tetszettél a legjobban, mikor a fejedhez vágtam a serpenyőt, az autóban. Szegényke, még be is van horpadva a fejed miatta. - Ingatta meg fejét szórakozottan, mire lentebb vezetve tenyerem, megütögettem fenekét.
- Álltasd csak magad ezzel, tudom, hogy akkor is eszméletlenül helyesen festettem. Főleg, mikor a cipődet a hátamba fúrtad.
- Ezek csak engesztelések számomra, miután benyelted a kocsimat, és engem is, nem gondolod !? - Közelebb hajolt hozzám, fejét kicsit oldalra döntötte, s szemtelen mosoly virított ajkain, amitől még a lélegzetem is elállt. Túl csábító számomra a közelsége, és ezt ő is pontosan jól tudja, éppen ezért veszi fogai közé alsó ajkamat, majd húzza meg kicsit, s enged el. Innentől szemeim az ő íriszei és a szája között cikázik, de hamar elkap a vágy még jobban, s megszüntetem a köztünk lévő távolságot. Megfordítom őt, miközben ajkait ostromlom, és neki tolom a pultnak. Ő már nyakam kör kulcsolta kezeit, néha hajamba túrva, s ezekkel a tettekkel, morgásokat csal ki belőlem. Az, hogy ajkait érinthetem, melegséget áraszt szét bennem, s annyira jó érzéssel tölt el, hogy legszívesebben, sosem szakadnék el tőle, és nagyon remélem, hogy ő is így van ezzel. 

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is. Tényleg sajnálom ezt a nagyobb csúszást, de most végre sikerült megírnom💜
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜