Madness Jikook ff. Befejezett✔

3.

○Jungkook pov.○

- Bangchan, ő itt a nyomorom.
- Uuu, szép. - Mérte végig a karomban pihenő egyedet. Pihegésemet próbálom vissza fogni, ezért fejemet elfordítom, s lehajtom. Az addig teljesen rendben van, hogy semmi szándékom nem volt a vörössel kapcsolatban, de arról nem tehetek, ha azt gondolja, hogy önfeledten ugrálhat az ölemen, mintha csak át akarná szakítani a nadrágomat, ráadásul még az autójának a kulcsa is irritálja nemesebbik felemet.
- Egyébként, Jimin vagyok, szóval kérlek szépen, kerüljük az egyéb hasonló jelzőket. - Forgatta meg szemeit, én pedig mondandóját teljesen figyelmen kívűl hagytam, hiszen most jöttem rá, hogy egészen eddig, azt sem tudtam, hogy mi a neve.
- Egyébként, hogy-hogy jöttél Chanie ?
- Ja igen, Tae mondta, hogy van egy tüzes túszod, szóval gondoltam eljövök és megnézem őt.
- Nem egy tárgy vagyok, ember.
- Még szép, hogy nem Szépségem. Egy tárgynak nincs olyan feneke, mint neked. - Közelebb lépett a vöröshöz, s negédes szavai után, erősítve azokat, belemarkolt annak fenekébe, ki erre természetesen megugrott, mire hangosan felmordultam.
- Az isten szerelmére, ha mégegyszer megmozdulsz, nadrág nélkül folytathatod az ugrálgatásaidat.
- Nem az én hibám. - Rivallt rám. - Ha nem molesztálna, és te is letennél, plusz kihalásznád a kulcsaimat az alsódból, akkor nem is lenne már semmi gond.
- Te a nadrágodba dobtad, a kulcsait ? - Nézett rám fintorogva Bangchan, én pedig közben elindultam a kanapé felé, hogy leüljek rá.
- Mit tehettem volna !? Menekülni akart.
- Hát jó...ahogy érzed. - Emelte maga elé kezeit. - Szóval mi is történt ?
- Nem tudnátok ezt majd azután megtárgyalni, amint visszahívtam azokat, akik kerestek !? Tudjátok, nekem is van életem.
- Azzal a feltétellel teheted ezt meg, ha nem mondasz el nekik semmit. Ez alatt azt értem, hogy nem árulod el, hogy elloptam a kocsid, ahogy azt sem, hogy elhoztalak magammal, és nem engedlek el. Nem utalsz semmi olyasmi dologra, ami ma történt. Hol laknak a szüleid ? - Kezeimmel a derekát karoltam át, hogy ne tudjon elfutni, s hátradőltem a kanapén, várva válaszát.
- Busanban, de ez miért fontos ?
- Azért, mert akkor azt mondod nekik, hogy elaludtál a kocsidban, ami történetesen igaz, aztán úgy gondoltad, meglátogadtod a szüleidet, és ott maradsz pár napig.
- Mit kapok cserébe ? - Nem hiszem el, hogy még egy ilyen helyzetben is tud velem pimaszkodni. Komolyan, elraboltam, nem félnie kéne tőlem !?
- Talán azt, hogy egyszer elengedlek, hogy nem éheztetlek, adok neked innivalót is, és megfontolom, hogy kielégítem egy, ismétlem csak egyetlen egy szükségletedet, amit te akarsz, akkor, amikor akarod, de ez nem lehet olyasmi, hogy feladom magam, vagy elengedlek, bármi olyan, ami ehhez kapcsolódik, ki van zárva, de például veszek neked ruhát, vagy mit tudom én.
- Hmmm...megegyezhetünk. - Elismerően bólogatni kezdett, majd döbbenetemre, ajkaimra hajolt. Szemeim kitágultak, s a mellettünk ülő Bangchanra néztem, ki szintén olyan állapotban volt, mint én, de mikor feleszmélt, száját összeszorította, hogy visszafogja valamennyire vigyorát, s karjait széttárta, jelezve, hogy ő tehetetlen, így csak tovább nézte az éppen számat marcangoló fiút, míg én csak pislogtam rá, mikor pedig elvállt tőlem, motyogni kezdtem.
- Mi a szar volt ez...?
- Csak megpecsételtem az alkunkat. - Vonta meg vállait, mire rárivalltam.
- Egy kézrázással nem lehetett volna elintézni.
-...Mostmár teljesen mindegy, na, kérem a telefonom. - Csapta össze tenyereit, majd nemes egyszerűséggel elfeküdt az ölemben, hogy elérje a telefont, ami a mögötte lévő asztalon helyezkedett el. Élesen szívtam be a levegőt, majd mikor újra kiegyenesedett, nyöszörögve toltam le magam mellé, lábaimat pedig átdobtam rajta, hogy lefogjam ezzel, majd egy párnát kértem ezüst hajú barátom mellől.
- Minek az neked ? - Vonta fel szemöldökét.
- Csak add ide. - Morogtam, mire végre kezembe adta, s az ölemre helyezetem, mire felhorkantott, s elkuncogta magát.
- Minnie, sziaaa. - Szólalt meg a piros hajú mire mutattam Channak, hogy maradjon csendben, Jiminnek meg nagy nehezen, de elmutogattam, hogy hangosítsa ki. - Bocsi, hogy nem vettem fel a telefont, csak túlfáradt voltam miattad, szóval elaludtam a kocsimban.
- Nem baj, Pici, csak aggódtam, hogy még nem értél haza. Nem mellesleg, nem is az én hibám, hogy fáradt vagy. - Nevette el magát, én pedig a becenév hallatán megforgattam szemeimet, de a következők hallatán, sokkoltan néztem rá.
- Persze, persze. Én voltam az, aki engedett a kísértésnek, és úgy döntött, hogy lefekszik a lakótársával. Már elnézést, de ti itattatok le.
- Hé, én csak jót tettem neked. És amúgy is, Hobi ötlete volt, mert az egyik haverja ki akart kezdeni veled, és úgy gondolta rád férne a szórakozás, de úgy látszik, megnyerőbb voltam, és elhappoltalak előle. - Nevetett fel ismét, bennem pedig valamiért felerősödött egy olyan érzés, hogy jobb akarok lenni mindenkinél, aki valaha is bármiféle kapcsolatot létesített Jiminnel.
- Igazán nagy lelkű vagy, mit ne mondjak. Na de, annyir akartam még mondani, hogy pár napra lejöttem a szüleimhez, most hogy véget ért az iskola. - Közölte vele azt, amit én mondtam neki. Amiért teljesítette kérésemet, így a feltételeim közül kiszedtem azt a ,,megfontolom,, szócskát.
- De hát Minnie, ki fog így nekem mosni, és enni adniii !?
- Nem fog meghalni, majd áthívod Namjoont, hogy segítsen. - Ingatta meg fejét. Közben Bangchan elfeküdt a kanapén, s úgy hallgatta a beszélgetést, én pedig fejemet a kanapé támlájának döntve figyeltem a vörösre.
- Biztos, hogy pont őt kéne ? Aki a kezébe vesz valami, és eltöri ? Ráadásul úgy néz rám, mint aki meg akar ölni.
- Oké, beismerem, hogy talán nem Namjoon hyung, a legbiztonságosabb ember, de ez valami adottság nála, vagy fogalmam sincs. Ami pedig a második felét illeti, csak azért olyan veled, mert állandóan velem viccelődsz, és nem tetszik neki, mikor nyíltan fel akarsz kenni a falra, hogy megfogdoshass, még ha csak viccből is. - Forgatta meg szemeit, én pedig egyre jobban ideges lettem.
- Jól van Jiminie, igérem, majd változtatok ezen, és nem előtte szórakozom. Majd hívom Hobit, ha szükségem lenne valamire, neked pedig jó pihenést, Pici.
- Legyen úgy. Neked is, szia Minnie. - Mosolyodott el, s kinyomta a hívást.
- Te komolyan hemperegtél a lakótársaddal ?
- Kikérem magamnak ezt a hangnemet. Részegek voltunk, és igazából semmit nem befolyásol a kapcsolatunkban. Csak szórakozás volt, egyszeri alkalom. - Rántotta meg vállat, BangChan kérdésére, majd újra hívni kezdett valakit. - Szia Joonieee.
- Jiminiee, aggódtam érted.
- Sajnálom, hogy nem hívtalak vissza. Elaldutam a kocsimban, és nem hallottam, hogy hívtál, és szólni szerettem volna, hogy lemegyek pár napra a szüleimhez.
- Semmi baj, édes, akkor nem is zavarlak, örülök, hogy jól vagy. Jó pihenést. Szia, Min. - A becenév hallatán csak megforgattam szemeimet, s miután elköszönt, letette a telefont.
- Mik ezek a becenevek ? Pici, Minnie, Édes...mond, ismernek téged ?
- Ne aggódj, Pazar áfonya, tudom, hogy a te fanyarságodhoz ez messze áll. - Paskolta meg lábamat, együttérzőn mosolyogva.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜