Madness Jikook ff. Befejezett✔

5.

○Jimin pov.○

- Na és !? Hol fogok aludni ? - Kérdeztem, miközben elpakoltam a piszkos tányérokat. Na nem mintha az én dolgom lenne ez.
- Uhm, hát...azt nem engedhetem, hogy itt lent aludj a kanapén, mert simán megszöknél, és pontosan ezért nem foglak egyedül hagyni. Velem alszol, bilincsben.
- Miért ? Ha amúgy is megbilincselsz, akkor miért ne aludhatnék itt lent ?
- Mert ha mellettem vagy, akkor felkelnék arra, hogy szökni akarsz. Ha meg lent lennél, simán kiugrasz az ablakon, mint a szerető, mikor hazaér a férj. Már eldöntöttem, ne ellenkezz. - Hasonlatára pislogtam egy párat, majd megrázva fejemet, mentem utána.
- És hova kötsz ki ? Mert ha például egy szekrényhez, akkor én azt viszem magammal. Aztán mikor felkelsz, abból fog rájönni, hogy eltűntem, hogy lesz egy nagy és hosszú felkarcolt csík a padlón.
- Ja, véletlenül sem abból, hogy nem vagy ott. - Vonta fel szemöldökét, mire legyintettem egyet.
- Részlet kérdése.
- Persze. Na, feküdj az ágyra.
- Ez az előjáték !? - Kérdeztem szórakozottan, majd utasítasának eleget téve, az ágyára feküdtem. Megforgatta szemeit, majd az ágya rácsához bilincselte a csuklómat, utána megpaskolta combjaimat, s felkelt, az ajtó felé haladva.
- Most pedig elmegyek fürdeni. - Miután elhagyta a szobát, eszembe jutott, hogy a kulcsom még nála van, a telefonom pedig lent az asztalon. Szóval ahhoz, hogy eltudjak innen menni, ezt a két dolgot kell visszaszereznem. Nos, mivel a kulcsomat a nadrágjába dobta, és most fürdik, és muszáj lesz kiszednie onnan, ami azt jelenti, hogy meg tudom szerezni, persze csak ha visszajött. Unalmamban, és mert annyi időm van, körbe járattam szemeimet a szobájában. Az asztalán lapok, és minden féle eszközök voltak a rajzoláshoz, a tankönyvek és füzetek mellett. Akkor még is csak tanul, csak tudnom kell, hogy hol. A szekrényén képek voltak, a két ezüst hajú szerepelt rajta, majd volt amin - gondolom - a nagyszülei voltak. A fentebb lévő polcon viszont, a nagyszüleiről ismét volt egy-egy kép, fekete képkeretben, egy fekete szalaggal. Lebiggyesztettem ajkaimat, ahogy rájöttem, hogy ez miért is van, de eldöntöttem, hogy nem teszem neki szóvá, nehogy szomorú legyen. Furcsáltam, hogy szüleiről nincs kép, de biztosan van rá oka, szóval ezt sem fogom felhozni.
- Végeztél ? Hol vannak a kulcsaim ? - Kérdeztem azonnal, mikor visszáért. Ledobta a törölközőt, amivel haját dörzsölgette, majd befeküdt mellém.
- Nem árulom el, nem kell tudnod.
- Idegesítő vagy. - Morogtam.

Miután elaludt, és biztosra is mentem, hogy ez így van, felültem, s mégegyszer körbe néztem a kulcsok után. Mikor visszajött a kezében nem voltak, de nem hiszem, hogy a fürdőben hagyta volna, mert ott bármikor megtudnám keresni, ha bejutok oda. Máshova nem mehetett, mert a léptein hallottam, hogy merre járkál, vagyis, azért feltűnt volna, ha több ajtót nyitogat, mint kellene, ha csak nem legyezni akarja magát vele. Szóval ez azt jelenti, hogy a kocsim nyitója még mindig a nadrágjában van. Mondjuk tehette még egy jó pár helyre, de nem probléma, belőle azt nézem ki, hogy nem is jutott eszébe. A mellettem alvól halkan szuszogott, a hátan feküdt, fejét a fal felé fordította. Közelebb kúsztam hozzá, már amennyire engedte a bilincs. Óvatosan fentebb húztam pólóját, s összeszorítva ajkaimat, benyúltam nadrágjába. Igyekeztem nem hozzáérni ahhoz, amihez nem akarok, így csak lába körül tapogattam végig, ám nem találtam, aztán rájöttem. Majdnem fejbe csaptam magam, mikor eszembe jutott, hogy az alsójában van, hiszen amilyen nadrágot most visel, az sokkal lengébb, mint ami rajta volt, így simán kicsúszna belőle a keresett tárgy.
- Amint kijutok innen, elintézek egy amnéziát magamnak. - Dünnyögtem. Abból ítélve, hogy még mindig nem ébredt fel, nem is fog, szóval benyúltam az alsójába is. Magamban átkoztam magam és őt is, de csak egy szót kántáltam, míg keresgéltem; fúj, fúj, fúj, fúj. Itt már bőven fent állt az esélye, hogy olyanhoz érek, ami után levágnám kezemet, ezért igyekeztem, kinyújtani az alsóját, de csak nem találtam meg. - Basszus, ha ez feldugta magának...
- Mhm~ - Hümmögött egy sort, mikor véletlen hozzáértem, s kezét ledobta oda középtájra. Gyorsabban kezdtem kutatni, és már nem is érdekelt, hogy hozzáérek-e kényes helyeken, csak keresgéltem, míg ő néha fel-fel nyögött, de még mindig aludt, így nem foglalkoztam vele, ám mikor végre előkutattam a kulcsot - ami hátul volt, és félig rajta feküdt, így nem csodálom, hogy nem találtam - megéreztem egy másik kezet az enyém mellett. Káromkodáshoz folyamodtam, mikor ő magát kezdte kényesztetni, s halkan nyögdécselni.
- Nem lehet igaz, hogy aludhatsz ilyen mélyen !? Esküszöm meg foglak verni. Oh, ne, ne, ne. Hagyd abba, és engedd el a kezem, hogy tehetsz ilyet !? - Nyüszítettem fel. Csuklómat szorongatta, markomból pedig kulcsom kiesett. Kezemmel, és sajátjával elégítette ki magát, majd felnyögött, mikor elélvezett. Pontosan. Rá a kezemre. Nyammogva húzta ki a kezét, majd az oldalára fordult. Vele ellentétben pedig én kirántottam onnan, miután újra felkaptam a kulcsot, amit ledobtam az ágyra és nedves kezemet néztem fintorogva.
- Csak ébredj fel, és lenyalatom veled. - Morogtam, majd mivel nem találtam jobb megoldást nadrágjába töröltem. Úgy is oda élvezett, nem fog neki megártani még egy kicsi nedv, főleg, hogy az övé. Az ágy szélére másztam, a kocsi kulcsokat hozzá hasonlóan rejtettem el, kizárólag csakis reggelig, mert eléggé kellemetlen. Piszkos kezemet lelógattam és hátamon fekve aludtam el.

○Jungkook pov.○

Reggel, mikor még félálomban voltam, próbáltam visszaaludni, de a fejem alatti szikla, ezt nem engedte. Nem tudtam eldönteni, hogy a földön alszom-e, vagy nem, de mikor megmozdult a párnám, fejemet felkaptam, és meglepődve néztem rá, majd végig magunkon. Míg fejem, Eperke mellkasán pihent, addig egyik lábamat átdobtam csípőjén, ahogy kezemet is a hasán, és szinte hozzásimultam.
- Csak nem feltűnt, hogy az ágyad helyett engem használsz !?
- Akkor már lehetsz az ágyasom. - Vigyorodtam el, s legurultam róla, de ahogy hátamon feküdtem, valami nedveset éreztem. Összeráncoltam szemöldökömet, s megráztam csípőmet, hogy jól éreztem-e, de nem tévedtem. Pár folt ékeskedett nadrágomon, s ahogy benéztem ruházatom alá, észrevettem, hogy alsómon is. - Mi a fene történt ? 
- Beindult a locsoló ? - Vonta fel szemöldökét, mire frusztráltan felfújtam arcomat. - Honnan tudhatnám !? Biztos kiverted magadnak álmodban. Tudod, eléggé veszélyes számomra így melletted aludni, ráadásul kikötözve, abban a tudatban, hogy bármikor megerőszakolhatsz álmodban, és én még csak tenni se tudok ellene. Jobban belegondolva, már kezdek félni. Innentől kezdve, nem tudok majd nyugodtan aludni, mert kitudja miket tennél velem. - Unott arccal hallgattam végig kétségbeesettnek tűnő elméletét, amit lelkesen magyarázott, majd mikor elhallgatott és ajkait lebiggyesztve nézett rám, megszólaltam;
- Befejezted ?
- Be.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is. Madness-el érkeztem, hogy legyen időm írni a Drop of tears következő részét, remélem nem gond, legközelebb abból lesz új fejezet.💜💜
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜