Madness Jikook ff. Befejezett✔

4.

○Jimin pov.○

- Most, hogy bemutattál az haverjaidnak, mint egy trófeát, és sorra vették, miben lennék hasznukra, szerintem igazán megérdemelnék már valami jutalmat. - Fontam keresztbe magam előtt karjaimat. Várakozóan tekintettem rá, ő csak megdörzsölte arcát, s felsóhajtott.
- Miért ezen jár az eszed állandóan !? Fiatalabb vagyok, mint te, ez már zaklatás.
- Ez általában nem így megy. - Ráncoltam össze homlokomat, a zaklatásra utalva. - De egyébként is, inkább neked jár folyton ez a fejedben. Én csak arra gondoltam, hogy esetleg lefürödhetnék, vagy vacsorázhatnánk.
-...Rendben. Akkor ebben a sorrendben. Gyere, megmutatom, hol van a fürdő. - Intett, hogy kövessem, s az emeletre sétáltunk fel, majd a folyosó végén az utolsó ajtón benyitott, s betolt rajta. - Törölközőt találsz, ahogy minden mást is. Bezárom az ajtót, a lefolyón keresztül ne próbálkozz megszökni, én most megyek. - S ezzel be is csukta maga után az ajtót, nem foglalkozva hitetlen nézésemmel. A francba, pedig próbáltam hatni rá.
- Nos, fogalmam sincs, hogy nem-e hazudtál eddig a kilétedről, és nem vagy-e valami negyvenes pasas, elmaszkírozva persze, aki iszonyúan perverz, és szándékosan raboltál el, a mondandóddal ellentétben. Azért jártatom a számat éppen, mert honnan tudjam, hogy nincs-e bekamerázva a helyiség, és esetlegesen a másik szobából figyelsz engem, hogy mikor kezdek vetkőzni. - Magam mögött összekulcsoltam kezeimet, s úgy járkáltam a fürdőszobában oda-vissza, gyanúsan méregetve mindent. - Megfontolom, hogy elvetem a korod megkérdőjelezését, mivel a haverjaid nem néztek ki időseknek. Szóval végül annyit mondanék még, ha hallod, ha nem, hogy nem fogok valami vetkőzős showt lenyomni, de büdös sem szeretnék maradni, így mindenképpen lekerül rólam a ruha. - Miután konzultációmat befejezetem önmagammal, meg egy - vagy több - esetleges kamerával, ténylegesen elkezdtem levenni a ruháimat, s beálltam a zuhany alá, hogy minél előbb végezhessek.

Szerencsére, továbbra is egyedül fejeztem be a tusolást, és senki nem rontott be hozzám, mondván, neki szükségletei vannak. Miután megtörölköztem, s azt a derekamra tekertem, rájöttem, hogy rohadtul nincs ruhám, amit felvehetnék, csak ami rajtam volt, de akkor mégis mit ért a fürdés, ha visszaveszem, így hát megköszörültem torkomat, majd emelt fővel, az ajtóhoz sétáltam, s úriember módjára - természetesen diszkréten - dörömbölni kezdtem az ajtón.
- DRÁGA ÁFONYÁM, ERESSZ KI A SÖTÉT BARLANGBÓL, MIELŐTT A LEFOLYÓN LEHÚZ VALAKI. - A figyelem felkeltő módszereimnek hála, hamar lépteket hallottam, így vigyort készítve arcomra, vártam, hogy szembe találjam magam az én kék hajú, elvetemült ember rabló, megmentőmmel. Hamarosan ki is nyitotta az ajtót, s meglepetten nézett végig rajtam.
- R-rajtad miért n-nincs ruha ?
- Gondoltam életmódot váltok, és takarékosabb, ha egy töröközőt hordok csak magamon, mint régen, mikor pár levéllel megoldottak mindent. - Feleltem kérdésére, egy igazán komoly válasszal, szintén hasonló ábrázattal.
- O-ohh...
- El ne hidd fanyarka, szimplán nincs ruhám, mert nem adtál, én pedig nem csomagoltam erre az izgi és meglepően váratlan kiruccanásra, szóval megköszönném ha megszánnál valamivel. - Bólintva egyet elindult valamerre, én pedig követtem őt. Látszólag nem vette az szarkazmusomat, de tekintete elidőzőtt felsőtestemen, szóval gondolom elvontam a figyelmét. Mélységesen sajnálom e tettemet.
- Ez bizonyára jó lesz neked, nagyjából egy a méretünk.
- Köszönöm. - Átvettem tőle a ruhákat, s anélkül, hogy levettem volna az engem takaró anyagot, felhúztam magamra az alsót.
- Nem akarsz esetleg...khm...máshol felöltözni ?
- Miért ? Nem mutatok semmi olyat, ami neked ne lenne, gondolom. - Lerántottam a törölközőt derekamról, majd belebújtam a fehér melegítőbe, s a fekete, bő pólóba. - Most pedig, csináljunk vacsorát.
- De én...nem tudok főzni.
- Ki mondta, hogy neked kell ? - Kérdeztem, rá sem nézve, csak haladtam a konyha fele. Körbe néztem, és ahhoz képest, hogy nem tud főzni, elég sok minden van itt. - Ülj le, majd én készítek valamit.

○Jungkook pov.○

- Ülj le, majd én készítek valamit. - Sokkolt állapotomban, inkább megfogadtam tanácsát, s leültem a pulthoz. Csak néztem, ahogy készíti az ebédet nekünk, és...ilyet még soha senki nem tett értem. Annyira megszoknám ezt a látványt, ahogy rajtam kívűl valaki más is van a házamban, ráadásul gondoskodik is rólam. Valóban...meg tudnám szokni, hogy ő itt van. Ha örökre mellettem maradna. Gondolataim kissé megrémísztettek, így inkább mondandómmal eltereltem azokat.
- Tudod, attól függetlenül, hogy ez már egy párszor szóba jött, gondoltam, miért ne vethetném fel újra, már csak azért is mert van egy elképzelésem, ami eléggé valóságosnak tűnik. - Közöltem vele, s lábaimat keresztbe tettem. Érdeklődve fordult felém, s biccentett egyet.
- Mi lenne az ? Mesélj csak.
- Szóval, remekül megállapítottam, hogy nem félsz tőlem, pedig elraboltalak, és még csak a szökéssel sem próbálkozol annyira. Teljesen nyugodtan viselkedsz, és nem aggódsz azon, hogy mi lesz veled. Még csak tőlem sem írtózól. Nem rezzensz össze, ha megérintelek, úgy viselkedsz velem, mintha évek óta ismernénk egymást, és kétszer megcsókoltál, vagyis...az egyik véletlen volt, de akkor is érvényes. Perverz megjegyzéseket teszel felém, ami valljuk be, egy ilyen helyzetben nem szokott ilyesmi történni. Most pedig még főzől is nekem, amire nem is kényszerítettelek. Szóval megállapítható a tény, ezekből az igencsak árulkodó, valósághű jelekből és történésekből, hogy te határozottan stockholm-szindrómában szenvedsz. Vagyis nem szenvedsz, mert bizonyára ellep a rózsaszín köd, de...
- Várj, mit gondolt ki már megint az, az okos kis kék fejed ?
- Stockholm-szindórma. Minden jel, arra utal, hogy belémszerettél. - Csaptam térdeimre, az ő hitetlen tekintetét figyelmen kívűl hagyva, s folytattam a felsorolást. - Nem félsz tőlem, kifejezetten a közelemben vagy, megcsókoltál, gondoskodsz rólam. Mind arra utal, hogy te megkedvéltél engem. Most mond, hogy nem igaz.
- Nem igaz.
- Kimondta, hogy ezt válaszold, mi ? Nem kell tagadnod, átlátom a dolgokat.
- Nem látsz te semmit. - Nevetett fel feszülten. Bizonyára ideges, mert rájöttem a titkára. Vagy csak fárasztom őt a hülyeségeimmel. De szerintem határozottan az első lesz a nyerő.
- Ne mond már. Tök megnyerő vagyok.
- Hát nem nekem. Drágám, mint már ezerszer mondtam, azért nem félek tőled, mert nem tudnál bántani, ezt teljesen látom, hisz még nem tetted. Félelemből tartasz itt, nem hagynád, hogy több bűn száradjon a kezeden. Az a két csók...nos az első végülis a te hibád volt, mert nem figyeltél az útra, a másodiknál pedig csak szórakoztam. Perverz vagyok, nem tagadom, ahogy azt sem, hogy voltak egy éjszakás kalandjaim, és az, hogy veled is vállalnék egy-két alkalmat, nem azt jelenti, hogy halálosan beléd szerettem, azt pedig pláne nem, hogy ribanc vagyok, mert nem fekszem le mindenkivel. Gondolom az, hogy főzök neked, egyáltalán nem zavar, mert mint mondtad, te nem tudsz, szóval gondoltam jól esne. - Beharaptam ajkaimat, s bólintottam egyet, mire elmosolyodott, s visszafordult a dolgához. Fogalmam sincs, hogy miért esett rosszul amit mondott.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜