Madness Jikook ff. Befejezett✔

14.

○Jimin pov.○

- Mi a szar ? - Még a szemem is tikkelt egyet, értelmes kérdésem mellé. Reggel mikor felkeltem, Jungkook már nem volt mellettem, ami meglepett, mert sosem kelt fel eddig hamarabb, mint én, mert lusta, mint a fasz, most pedig itt áll előttem a konyhában, s szemem láttára rázza magát, sütögetve a tűzhelynél. Hangom hallatán vigyorogva fordult felém, majd letette a serpenyőt, és hozzám sietve felkapott, mire ijedtemben vállaira szorítottam, majd megpörgetett a levegőben nevetve, s mikor lerakott, szorosan ölelte körbe derekamat mellkasomba fúrva fejét.
- Jó reggelt.
- Neked is...Jungjook !? - Köszönésem kérdésnek hangzott, hisz már azt se hittem el, hogy Jungkook áll előttem.
- Készítettem reggelit, szóval ülj le és már viszem is. - Ettől a túlcsorduló boldogsága miatt ellenkezni sem mertem, szóval tettem amit kért. Ő velem szemben ült le, majd elém és maga elé is letett egy-egy tányért. Míg azt elfogyasztottuk, nem is beszélgettünk, hiszen míg én még mindig a döbbenet hatása alatt álltam, az ő szemei ezerrel csillogtak, mint egy autó fényszórója, és oda sem nézve lapátolta magába, amit készített.
- Van valami baj a...fejedben ? - Biccentettem oldalra fejemet, miután megköszörültem torkomat. Tekintete hirtelen lett értetlen, s egy pillanatra ki el is tűntek a villódzó autók a szeméből.
- Mire gondolsz ?
- Hát...valami trauma, vagy zavar, esetleg kattant vagy !? - Újabb meglepetést okozva, ahelyett, hogy megsértődött volna, csak elnevette magát, és legyintett egyet.
- Olyan butus vagy, Jiminie.
- Aha...oké...- Motyogtam, majd felálltam a tányérommal a kezemben, hogy elmosogassak, de ő is felpattant, és kivette a kezemből, majd ringatva magát a fejében szóló zenére, a konyhába vonult. Én inkább a nappaliba mentem, hogy a kanapéra leülve, elmélkedhessek az életem további folytatásán, de az asztalon lévő telefonomra pillantottam, mikor felvillant a képernyő. Mivel úgyis jó kedvében van és alapból én vagyok az idősebb, így neki kéne szót fogadnia nekem, nem fordítva, így kezembe vettem készülékemet, s olvasgatni kezdtem Hoseok által írt panaszkodást, ami lényegében arról szólt, hogy már mennyi ideje nem látott engem és követeli, hogy találkozzunk, vagy elad a neten. Annyit írtam vissza neki, hogy már eladtak és éppen az öreg pasas ágyában fekszem, de majd összehozhatunk egy találkozót. Szóval miután ezzel megvoltam, hasamra fordulva elfeküdtem a kanapén, hogy így nézzem tovább a nem tudom melyik sorozatot, mikoris súly nehezedett a derekamra. Felnyikkanva fogadtam Jungkook érkezését - ha csak nem idéztem meg az öreg bácsit - s hátranézve akartam számon kérni, de belém fojtotta a szót, mikor kezei a hátamra simultak, pontosabban pólóm alatt.
- Vedd le. - Jelentette ki, s egy fentebb rángatta a felsőmet, alám nyúlva.
- Jungkook, nincs kedvem a második menethez.
- Csak vedd le, a nadrágod maradhat.
- Bíztató. - Motyogtam, majd feltoltam magam, hogy végleg lehúzhassa rólam felsőmet. Amint ez megtörtént, visszanyomott a kanapéra, s hallottam, hogy valami kattan. - Remélem ez nem a síkosító kupakjának a hangja volt.
- Persze, mert azt a hátadra kell kenni.
- Honnan tudjam, hogy mit tervezel ? - Nem válaszolt, csak újból bőrömre simította kezét, de ezúttal valami nedves is volt tenyerén. Szét kente rajtam, majd masszírozni kezdett. Felnyögtem az érzésre, lehunytam szemeimet, s belesüppedtem a kanapéba. - Ahh Jungkook, nagyon jól csinálod. - Kuncogott egyet, s hátrébb ült rajtam, hogy derekamat is kényelmesen nyomkodhassa.
- Halo, halo, remélem, nem történik semmi olyan, amit ne láthatnék. - A házban tartózkodó harmadik személy, biztosan nem Taehyung, hisz ő szerintem nem is merne visszajönni ide, szóval ez Bangchan lesz, Jungkook másik haverja.
- Channie, mi járatban ? - Hamarosan az én szemeim előtt is megjelent a fiú, mivel az előttem lévő fotelben foglalt helyet, így tökéletesen ráláttam. Egy vigyort villantott felém, mikor észrevette, hogy őt figyelem, majd ajkait megnyalva, szemeit végig vezette fedetlen hátamon és oldalamon.
- Gondoltam benézek. Taehyungot is hívtam, de azt mondta, hogy jobban jár, ha egy kis ideig nem jön ide. Történt valami köztetek ?
- Veszekedtünk. Óriási egybeesésként, Jimin és Taehyung egymással vesztették el az ártatlanságukat. - Amíg ezt végig mondta, erősebben nyomkodta hátamat, így szorosan összezártam szemeimet. Úgy látszik, most is rajtam fogja levezetni a feszültségét.
- Mi !?
- Jól hallottad. Szóval elküldtem őt, vagyis Jimin. Nem akarom, hogy ránézzen Jiminre, kitudja miket tenne. - Horkantott fel. Barátja megértően bólintott párat, majd felsóhajtott. Nem kérdezett többet, gondolom ismerte a részleteket Taehyung jóvoltából.
- Akkor is meg kell majd beszélnetek ezt, régóta vagytok barátok, egy veszekedés miatt ne dobjátok ezt el. Szóval holnap elmentek inni ketten és megbeszélitek.
- De hát...
- Nincs de, Jimin nem megy sehova, ha meg igen, úgyis tudod, hogy hol lakik.
- Ez igaz, és rám is rám férne a pihenés. - Helyeseltem, mire Jungkook megadóan felsóhajtott.
- Legyen, akkor majd beszélek vele.

-Van valami baj a fejében ? - Hajolt felém Bangchan. Miután Jungkook végzett a hátam kényeztetésével, visszavettem a pólómat, ő pedig elvonult pár percre, viszont már Bangchannal mindketten a kanapén ültünk egymás mellett, s néztük, ahogy Jungkook énekelve takarítgat, hiszen az ehhez szükséges eszközöket kereste elő. Nem csak én, de a mellettem ülő is furcsa szemekkel méregette a fiút, s én már azt hittem ez előtt, hogy jobban nem is lephetne meg a nap folyamán.
- Pont ugyanezt kérdeztem tőle. Reggel óta ilyen, reggeli készítéssel kezdte, aztán jött a masszázs, és most ez. Nem tudom, hogy mi ütött belé, de szerintem éjszaka a fejére esett.
- Nem történt tegnap semmi ? - Kérdezte egy kuncogás után. Haboztam a válasz adással, ami miatt rögtön levágta, hogy igennel kell felelnem neki. - Na bökd csak ki.
- Megeshet, hogy szerelmet vallott nekem és azt mondtam neki, hogy én is kedvelem őt, de még nem annyira, mint ő engem.
- És komolyan nem érted, hogy mi miatt boldog ennyire !? Hát nekem már minden világos. Az agyába ment a szerelem, és semmit nem lát rajtad kívül. Ez de aranyos. - Visított fel, mire fülemhez kaptam a kezemet. - Bocsi, csak Jungkook még sosem volt szerelmes. Azt hittem, hogy nem is képes, erre az érzelemre. De basszus, csoda történt.
- Nem gondolod, hogy szemtelen dolog csodának hívnod ? - Vontam fel szemöldökömet, egy fél mosolyra húzva ajkaimat. Ajkai elnyíltak egymástól, s hitetlenül megrázta fejét.
- Ne flörtölj velem, Jiminie. Jungkook nem örülne neki.
- Te kezdted, és különben is, én nem is flörtöltem veled. - Ellenkeztem, mire csak hümmögve bólintott párat.
- Értem én, kiélvezed a még szingli életet, mielőtt elköteleződnél. Én benned, vagyis benne vagyok.
- Fogd be. - Nevettem el magam, mire ő is ezt tette, majd tekintetem Jungkookra vezettem. Talán tényleg nem vagyok már sokáig szingli. 

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is. Most nem késtem olyan sokat a résszel🥺💜
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜