Madness Jikook ff. Befejezett✔

6.

○Jimin pov.○

- Miért jársz ilyen furán ? - Ráncolta össze szemöldökét végig nézve rajtam. Miután ő átöltözött, és engem is eloldozott, elindultunk a nappali fele. Vagyis ő teljesen normálisan haladt - meglepetésemre pedig, fel se tűnt neki, hogy az alsójában nincs semmi a farkán kívül - míg én szinte botladozva mentem utána, közben pedig a combjaimat dörzsölgettem össze, mert rohadtul irritált a kulcsom, amit biztosan le fogok cserélni, amint hazajutottam.
- Nem is...vagyok...fura.
- Nem te, ahogy mész. Olyan mintha irritálna vagy fájna valamid...ott lent. Na várj, ezért lett olyan a nadrágom !? - Kiáltott fel, elnyílt ajkakkal felém fordulva. Először nem értettem, mit forgat már megint a fejében, de mikor arcon csapott a felismerés a mondandója közti összefüggésben, rárivalltam;
- Jesszusom, dehogy. Nem lovagoltalak meg, vagy nem tettem bármi ehhez hasonló dolgot miközben aludtál. Nem gondolod, hogy felkeltél volna rá ? Egyáltalán miért és hogyan tehettem volna ilyet, mikor ki voltam bilincselve !? Ennyire hajlékony azért nem vagyok.
- Nézzenek oda, mennyire tagadja. - Ingatta meg fejét rosszallóan. A konyhába értünk közben, s intett a konyha pult előtti szék felé. - Ülj le, csinálok kávét.
- I-inkább állva maradnék.
- Miért ? - Fordult velem szembe. Őszintén, egyáltalán nem merek leülni, mert mi van ha véletlenül felcsusszan a kocsim kulcsa. Nem akarok kockáztatni, így egy igencsak jelentőségteljes és tartalom dús válasszal ajándékoztam meg. 
- Csak...
- Jimin. Ülj le, így félő, hogy elfutsz. 
- Nem ülök le, nem akarok. - Ellenkezésem ellenére - ami természetesen egyáltalán nem érdekelte, esküszöm a legborzalmasabb vendéglátó - idegesen közeledett felém, s vállaimnál fogva próbált lenyomni a székre. Ujjaimmal igyekeztem lyukat fúrni a pultba, hogy megtarthassam magam, s mikor belefáradt, fújtatva engedett el.
- Mi bajod van, csak ülj le. - Morogta, majd a bilincset, ami még mindig a kezemen lógott, rárakta a másik csuklómra is. Egyik kezével rászorított a bilincs láncára, majd közel rántott magához. Átkarolta derekam, a másik kezével pedig fenekemnél kezdett tapogatni, mire megugrottam.
- Mi a jó édes faszomat csinálsz ? Eressz el, ne fogdoss.
- Először is, honnan tudod, hogy édes ? Másodszor pedig, a válaszom egy határozott nem. Van valami bajod, ami miatt nem ülsz le, tudni akarom, hogy hol fáj.
- Nem fáj semmim, ne tapogass. - Csípőmet mozgattam ide-oda, de egyrészt az, hogy ezzel csak tenyerébe bújtam, ráadásul magahoz is szorított, szóval előről is ingereltem őt és magamat.

○Jungkook pov.○

- Állj le, ezzel csak rontasz a helyzeten...Mi a franc !? - Kiáltottam fel, majd kezemmel tovább keresgéltem, s egészen lába között nyúltam át, majdnem farkához érve, ami miatt nyöszörögni kezdett, de ekkor kezem beleütközött valami keménybe, és ekkor rájöttem, hogy a kocsi kulcs az. Istenem, fel se tűnt, hogy nincs nálam. De akkor...ő belenyúlt a nadrágomba, és kihalászta...az alsómban tapogatott...miközben aludtam... - Te barom, azt hitted, hogy nem jövök rá !?
- Hát nagyon reméltem, mert akkor nem kellett volna ezt az iszonyúan kínos pillanatot átélnem. - Nyögte ki megrökönyödve, miközben megsemmisülten leült a székre, hiszen már nem fenyegette veszély a déli tájakon.
- Én sem vagyok valami jóba a gondolattal, hogy miközben aludtam, te elvetted ezt, és még ki is verted nekem utána.
- Héé, ne kend rám. Igaz, hogy elvettem, de te elégítetted ki magad, az én kezemmel. Az nem az én hibám, hogy pár érintéstől bekanulsz. Minden ártatlanságom odaveszett éjjel, sőt, még a pótlék is az előző helyzetben. - Kezeimet keresztbe emelte maga előtt - mivel már leszedtem a bilincset, ezt meg tudta tenni - vállait fogva tenyerével, azzal a céllal, - gondolom - hogy eltakarja magát előlem, mintha bármi szándékom lenne a testével. De nyílván, inkább ráhagyom a drámázás lehetőségét, ha már bérbe vettem - fizetés nélkül - az autóját, és őt magát is.
- Na jó, szabályokat kell felállítanunk, mert úgy látom, ez nem működik köztünk. - Mutogattam kettőnk között. - Nincs pucérkodás egymás előtt...- Szinte még bele sem kezdtem, ő már csípőre vágta kezét, és kérdő hangneme mellette, felvonta szemöldökét.
- És ha én meztelenkedni akarok !?
- Akkor elviszlek a strandra, garantálom, hogy nem te leszel az egyetlen meztelen ember. Szóval, továbbá, nincs semmi erotikus megmozdulás egymás felé, mint a csók, vagy egyéb dolgok. Nem lépsz ki a házból nélkülem, ezáltal a szökési próbáidat felejtsd el, nem akarok arra kelni, hogy az egyik feled, az ablakon lóg ki. A kulcsodat elteszem valahova, és a lehetőségként kizárom bármelyikünk, bármelyik ruhadarabját. A szabály szegés, büntetéssel jár, amit nem fogsz megköszönni, szóval tartsd be mindet.
- Mi ez !? Egy apáca képző !? - Motyogta szemeit megforgatva. - Na és mi van, ha te szegsz meg valamit ? Akkor én is megbüntethetlek téged !
-...Legyen.
- Nos, akkor reggelizzünk. Ülj le, majd én befejezem a kávékat, és a reggelit is megcsinálom.
- SZÉPSÉGES JÓ REGGELTET MINDENKINEK.
- Jajj, anyám... - Nyüszített fel Jimjn ahogy meghallotta kicsapódni a bejárati ajtót, - igen, a barátaimnak van kulcsa a házamhoz - és egy szinkronban lévő üvöltést, a tulajdonosaik pedig hamarosan be is léptek a konyhába.
- Aww, de szép látvány, a tüzes hercegnő sütöget.
- Ráadásul az öltözéke sem semmi. - Füttyentett Taehyung, majd Jimin fenekére csapott, ki eddig próbálta őket figyelmen kívül hagyni, de most akkorát ugrott, hogy végre olyan magas lett, mint alapból én, de persze ez az öröm sem tarthat neki sokáig. Jiminen egyébként csak egy alsó volt és a pólóm, ami leért a combja közepéig, a nadrágját azért vette le, mert elmondása szerint melege volt, és amúgy sem kéne takargatnia magát, mert tökéletes lábai vannak. Hát nem ellenkezem, de azért remélem nem akar többet vetkőzni.
- YAA, miért csináljátok ezt velem !? - Nyafogta, s még lábait is megrogyasztotta egy kicsit. Én csak könyökömön támaszkodva vigyorogva figyeltem a történéseket, Bangchan a pultnak döntötte hátát, s Eperkét méregette, Taehyung peidg ugyanezt tette, csak közelebbről, sőt.
- Mert olyan feneked van, amit mindenki a kezébe akar venni. - Közelebb is lépett hozzá, egészen Jimin mögötti szekrényig hátráltak, ott az idősebb megintcsak maga elé emelte a kezeit, de drága barátom mögé nyúlt, és a fenekénél fogva magához húzta, majd azt kezdte el markolgatni, míg Jimin csapkodta, és próbálta ellökni magától. Mikor feladta, felém fordult, s ki nem találjátok, ismét velem kezdett el veszekedni.
- Miért kanosak a barátaid !? Tőled tanulták, hmh ? Kikupáltátok egymást, vagy mi ? Kitanította nektek ezt ?
- Héé, én most semmit nem tettem, miért bántasz !?
- Mert ráélveztél a kezemre, és benyúltál az alsómba, te perverz barom. - Lábával is dobbantott egyet kirohanása mellé, és meg fütyörészve elfordítottam fejemet, hogy ne kelljen kettő féltékeny mégis értetlenkedő, és egy mérgesen csillogó szempárba néznem. Fő a biztonság.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is. Mint ahogy említettem, a Madness-ből nincs több rész megírva eddig. Egy új történetre, és az A drop of tears befejezésére koncentráltam, de ígérem, ide is fogok írni, csak össze kell szednem a hülyeségeimet, hogy szórakoztató legyen számotokra.
Az új történettel kapcsolatban, amivel már kicsit előre haladtam, hisz nagyjából negy napja dolgozom rajta, és hét részt már megírtam. Gondoltam hozok egy kis ízelítőt, mivel mindig kíváncsi vagyok a véleményetekre.

A címe; Escape: Love
Borító;

A borító még változhat

Részeltek;

- Nem tudom, mit tehetnénk még, de nem hagyhatjuk, hogy ennél jobban elsüllyedjen a szomorúságban. - A mély, általában nyugodt, és vidám orgánum, most idegesnek s egyben bánatosnak hangzott. Szinte suttogva beszélt, ügyelt arra, hogy hangja ne hallatszódjon be a szobába, - ami előtt állva beszélgettek. - főleg ne annak tulajdonosának fülébe.
~~~~~~~~~~
- Amennyire lehet, egy ilyen helyzetben. Anyáék olyan élettelenek...segíteni szeretnék nekik, de...én sem vagyok jobb állapotban. Tudod...mikor hallod a híreket, hogy milyen családtagjukat, vagy számukra fontos embert, embereket veszítettek el, sajnálod őket, de azt gondolod, hogy veled ez úgy sem fog megtörténni ilyen váratlanul, aztán mikor csak belekerülsz ebbe a helyzetbe, nem tudod, hogy mit tegyél, mitől fogod jobban érezni magad, szinte arra vársz, hogy még azt is megmondják neked, hogy mit érezz, mert olyan tehetetlen vagy ebben a helyzetben, hogy csak létezni tudsz, élet nélkül. Érzed, hogy dobog a szíved, a gondolatok a fejedben tolonganak, lélegzel és mozogsz, de még sincs benned élet, csak a tested van itt, a lelked helyét meg átvette az üresség, és csak vagy.
~~~~~~~~~~~~
- Hisztis. Keresd meg, és mond meg, hogy vállalja a gyereknevelést.
- Nincs gyerek. - Csattant fel. - Amit bennem hagyott, az már a lefolyóban van.
- Fúj, ember, részleteket nem kértem.
~~~~~~~~~
- És ha nem érdekli ? Egyáltalán, hogy találjam meg, mikor nem tudok róla semmit !? Ez reménytelen.
- Öcséém...mint egy szappanopera. - Jungkook fejbe csapta magát, majd a párnájába nyomta arcát, s anélkül, hogy odanézett volna, kinyomta a hívást. 

További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜