Madness Jikook ff. Befejezett✔

9.

○Jungkook pov.○

- Pórázt nem akarsz a nyakam köré tekerni véletlenül ? A biztonság kedvéért ugye. - Felelte egy negédes mosoly mellett, de mikor elfordult, megforgatta szemeit. A kis szemtelen piszok. Még a kocsiban kikötöttem neki, hogy nem szólhat hozzá senkihez, és nem szaladhat el, hanem vagy a kezemet, vagy a bevásárlókocsi szélét kell fognia. Természetesen az utóbbit választotta.
- De, nagyon szívesen megtenném, de nem akarom még ezzel is pazarolni az időmet, szóval elégedj meg ezzel, de egyébként, még mindig megfoghatod a kezemet, ha az jobban tetszene.
- Miért is ajánlod ennyire ? Talán te szeretnéd ezt !?
- Persze, hogy nem, csak képes vagy belökni a konzervek közé, és biztonságosabb, ha a kezemet fogod, mert akkor magammal tudlak húzni. - Rántottam meg vállaimat, mintha teljesen egyértelmű lenne, hogy ez így működik. Mielőtt még beléptünk volna a boltba, az alacsonyabb felé fordultam, és hozzátettem, csakhogy táncoljak még az idegein; - Ha idegent, vagy valaki veszélyeset látsz, ugass.
- Humoros. - Felelte unottan, ám ebben a pillanatban morogni kezdett, mire rákaptam tekintetem, s szemem elé került, ahogy egy férfi után vicsorog, majd utána kiáltott.
- Hé, nem lát ? Igen, maga. Kérjen bocsánatot, amiért nekem jött.
- Amilyen kicsi vagy, nem csoda, hogy nem vettem magát észre. - Horkantott fel a férfi, aki nem lehetett több harmincnál. Jimin továbbra is vicsorogva futott volna az ismeretlen felé, de mielőtt még felugorhatott volna, hogy nem is tudom, mit csináljon, elkaptam a derekét, és magamhoz húzta.
- Én kérek elnézést, a párom néha agresszív.
- Viselje jobban a gondját. - Morogta, majd gúnyosan elmosolyodva, még hozzátette, amit nem bírtam már szó nélkül hagyni; - Vagy elégítse ki rendesen, már ha ott eleget tud nyújtani.
- Ohh, higgye el, zsokékat megszégyenítően pattog a farkamon. – Elégedetten felsóhajtottam, majd mély hangon folytattam. - Na és a lábai, amikor a nyakamban vannak, aah, ki ne a hagyjam azt a formás, kerek fenekét. Áhh tényleg, felizgulok, ahogy rágondolok. - Fejemet oldalra döntöttem, nyakamat nyújtva, és szemeimet is lehunytam egy pillanatra, majd egy perverz vigyort villantottam a dühtől fortyogó férfinak, ki fújtatva hátat fordított, és kitrappolt a boltból. - Paraszt. - Fintorogva előre fordultam, majd tovább indultam, de megtorpantam, mikor Jimin nem követett. Még mindig ugyanott állt, ajkait elnyitva, s csak kerek szemekkel nézett rám. - Mi az ?
- Mi...a...fene...Basszus, te tudsz ilyen is lenni !?
- Milyen ? - Ráncoltam össze homlokomat, miközben a kocsiba tettem négy üveg alkoholt. Sosem árt.
- Ilyen...dögös, basszus.
- Szóval...dögösnek tartasz !? - Szemöldökömet vonogatva fordultam felé, egy pajkos mosollyal ajkaimon. Ő már újra a kocsi szélét fogta, s hevesen gesztikulálva magyarázta tovább.
- Ez az előző, a hangod, amiket mondtál. Tocsog a mocsoktól és ahh, még el is tudom képzelni. Miért nem voltál ilyen eddig !? Önszántamból adtam volna oda az autómat, hogy rabolj el.
- Köszi. - Kuncogtam fel. Míg ő tovább élvezkedett a fejében, én szépen bevásároltam. Oké, persze, mikor meglátott valami olyat, ami tetszett neki, azt is levette a polcról, bár szegénykének mindig visszaraktam azt, ami árban nem volt elfogadható számomra.
- Na és...tényleg felizgulsz a fenekemtől ? - Vigyorodott el, rám nézve. Már végeztünk, és a kocsiban ültünk, indulásra készen.
- Kötsd be magad.
- Válaszolj.
- Előbb kötsd be magad. - Utasítottam. Azért egy kicsit még paráztam, hogy ha valami olyat mondok, akkor fejbe vág, a hátsó ülésen lévő serpenyővel, mivel igen, ez természetesen még mindig az ő kocsija. Megmakacsolva magát, fonta keresztbe karjait maga előtt, s hátradőlt az ülésen, közölve velem, hogy addig nem teszi meg, míg nem adok választ a kérdésére. Türelmetlenül felsóhajtva, hajoltam keresztül rajta, s az övet megfogva húztam volna ki, ha egyáltalán megmozdult volna. Másik kezemmel megtámaszkodtam az ülés szélén, s újra megrángattam az övet, ám hirtelen az ülés hátradőlt - ami annak volt köszönhető, hogy figyelmetlenségemben arra tenyereltem rá, amivel állítani lehet a helyzetet - én pedig sikeresen Jiminen landoltam, telibe kapva száját sajátommal. Pazar. Kerek szemekkel néztük egymást, majd hirtelen lelökött magáról, ezzel visszaestem az ülésemre. Egyszer agyrázkódásom lesz, az is biztos.
- Komolyan ennyire izgat, hogy kocsiban smárolj, hát ezért csinálod !? - Kérdezte kissé hisztérikusan száját törölgetve. Megjegyzem, teljesen értelmetlen ez a tette, mivel egyszer ő csókolt meg önszántából, szóval nincs oka fintorogni az ajkaim érintésétől.
- Nyilván, minden nap vágyakozom, hogy autóba üljünk és ledugjam a nyelvem a torkodon, igen, szerintem is.
- Induljunk. - Morogta, mire csak megforgattam szemeimet, s beindítottam az autót.
- Hazaért a házaspár !? - Amint beléptünk az ajtón, már meg is hallottam Bangchan hangját, s Jimin szenvedve nyögött fel mellettem.
- Miért ver engem az Isten !?
- Szépségem, valaki állandóan hívogat téged. - Nyújtotta felé, az éppen pont csörgő telefont.

Jimin pov.

A telefonom kijelzője bátyám nevét jelezte ki, éppenséggel ,,Morcos,, néven.
- Ő ki ?
- A bátyám. - Vontam meg vállaimat, s mielőtt felvettem volna, hozzátette, hogy neki sem mondhatom el, hogy hol vagyok, plusz ismét hangosítsam ki. Hogy mennyire szeret a magánéletemben vájkálni, hát nem igaz.
- Jimin, hányszor kell hívnom téged, hogy felvedd végre !? Minek van egyáltalán telefonod ? Nem lehet igaz, hogy erre kell pazarolnom az időm. Aggódtam, azt hittem bajod esett.
- Hyung, minden rendben van velem. Csak nem volt nálam telefon...mert...- Mielőtt folytathattam volna, a mellettem áll kikapta a kezemből a telefont, s távolabb ugrott tőlem, mikor utána kaptam, majd vigyorogva biccentett barátjának, ki lefogott, majd beleszólt a telefonba.
- Haló !? Jimin pasija vagyok, nálam volt a napokban, most pedig azért nem volt nála telefon, mert elvoltunk foglalva a konyhapult bemocskolásával.
- PARK JIMIN. Neked van valakid és még csak el sem mondtad !? - A bátyám valósággal kiabált a telefonba, míg én Jungkookot méregettem, várva, hogy mikor robban fel a feje.
- Hyung, de...
- Semmi de, két óra múlva várlak téged a pasiddal. - Az utolsó szót gúnyosan ejtette ki, majd már le is rakta a telefont. Mérgesen néztem az előttem állóra, majd fújtatva kedves kívánsággal illettem. A barátja közben elengedett, s vállai rázkódtak a nevetéstől. Ő a nappaliba vonult, s mint általában eddig mindig, a kanapén elterült.
- Baszódj meg.
- Én csak bebiztosítom magam. Egyszer úgyis találkozni akart volna veled, nem ? Akkor pedig muszáj veled mennem, mert még a végén elárulsz engem, ha pedig azt mondom, hogy a pasid vagyok, akkor máris van egy alibid arra, hogy hol tengeted az idődet, az pedig, hogy én téged döngetlek, csak egy plusz dolog arra, hogy elhiggyék. - Megrántotta vállait, majd arcomra simított, ajkain egy mosollyal. - Készülődj, Édes, jelenésünk van. 

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is.
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜