Madness Jikook ff. Befejezett✔

12.

○Jimin pov.○

- Basszus, Jungkook, nem teheted ezt, hagyj békén.
- Neki engedted, mi !? - Horkantott fel, s levette magáról az utolsó ruhadarabokat is, mire megjobban mocorogni kezdtem, hogy kiszabadulhassak az öv szorításából, de persze sehogy se jött össze. Ajkait felsőtestemre illesztette, néhol megszívva bőrömet, haladt lefele testemen. Ujjaival tetoválásomat cirógatta, amitől a helyzet ellenére is, kirázott hideg. Fejemet felemeltem a matracról, úgy néztem le rá, kissé lihegve, mikor férfiasságomhoz ért. Megállt egy pillanatra, s csak egy gúnyos vigyort villantott, mikor hevesen ráztam meg fejemet, majd végig nyalt rajtam, ami egy sóhajt csalogatott elő belőlem, de amint feleszméltem, rákiáltottam.
- Jungkook, fúj, köpd ki, köpd ki, Jungkook, ne mondjamh még...egyszerh...ahh, Jungkookh.
- Ezt akarom hallani. - Morogta, miután kiengedett szájából. Felettem térdelve mászott egészen fejemhez, s már tudtam, hogy mit akar, így ajkaimat szorosan összezártam, mikor már teljesen előttem volt. - Gyerünk, Jimin, nyisd ki szépen, azokat az ajkakat. - Heves fejrázásba kezdtem, míg ő még előrébb mászott, így már teljesen felettem volt. Államra tette kezét, s megpróbálta lentebb húzni azt, de nem engedtem neki, így hátra nyúlt, s rám markolt, ami miatt ajkaim elnyíltak egymástól, s kicsúszott egy nyögés, ő ezt kihasználva lökte be magát, s támaszkodott meg felettem, majd mozgatni kezdte csípőjét fel-le. Nyöszörögve próbáltam elfordítani fejemet, s lábaimmal is kapálóztam, míg ő csak nyögdécselt, s élvezte a kínzásomat. Azonban meglendítettem a lábamat, és hajlékonyságomnak köszönhetően hátba rúgtam, amitől előre rogyott, s így tövig elmerült ajkaim között, amitől fuldoklás szerű hangot adtam ki. Kihúzódott számból, majd hátrébb mászott, s lihegve nézett szemeimbe felettem támaszkodva, míg én köhögtem az előbb ért fojtogatástól.
- Észnélh vagyh ? - Förmedt rám lihegve, mire mérgesen összeráncoltam szemöldökömet.
- Na és te !? Az ágyhoz kötsz, ledugod a torkomon a farkad, csak azért, mert lefeküdtem Taehyunggal !?
- Ne emlegesd. - Morrant fel ismét, s nyakamhoz hajolt, amit csókolgatni és harapdálni kezdett. Kissé fájdalmasan nyöszörögve, szorítottam össze szemeimet. Mikor ellenkezni, s szinte kiabálni kezdtem, mindig ajkaimra tapadt, erőszakosan marcangolva azokat, jelezve, hogy fogjam be. Az ágya melletti szekrényhez nyúlt, kihúzta a középső fiókot, s egy tubus síkosítót vett elő, amiből nyomott is három ujjára.
- Jungkook. Ne merj bármit is csinálni, hallod !? - Teljesen figyelmen kívül hagyva engem, húzta fel lábaimat, majd szét is nyitotta azokat, de én ugyanezzel a gyorsasággal zártam össze, mire már erősebben tolta szét lábaimat, az ágyon tartva őket, majd semmi finomkodás nélkül, feltolta első ujját, mire felnyikkantam, és szinte már visítva ordítottam rá. - Húzd ki, te kurva.
- Majd ha végeztem veled teljesen, kihúzom. - Morogta, s még egy ujját társította, mire egy vonallá préseltem ajkaimat. Nem akartam kiadni semmiféle hangot, és azért valljuk be, Jungkook eléggé jól néz ki, ezért nem tagadom, hogy felizgultam rá, sőt, más körülmények között simán lefeküdtem volna vele, de így azért nem szándékoztam megtenni. Szóval miután megdugott, hisz nagy eséllyel ez fog történni, nem fogom hívni a rendőrséget, hogy megerőszakoltak, mivel attól még, hogy dühös rám, és az egyik legjobb barátjára, mégis óvatosan bánik velem. Kiszabadulni pedig valóban nem tudok, mivel nem vagyok én olyan erős, hogy övet ketté szakítsak. Amint feltolta harmadik ujját, testemet csókokkal halmozta el, gondolom, hogy elterelje a gondolataimat, viszont egyébként sem fájt, hisz már egy ideje előkészít, hogy azért még se legyen az, hogy ne tudjak majd felkelni. Ajkaimat harapdálom, amik szerintem már sebesek is, de még így is kicsúszik pár nyögés, vagy sóhaj, főleg akkor, mikor szinte teljesen rám fekszik, s alkarjain támaszkodik meg fejem mellett, ezzel igencsak közel kerülve hozzám, s érzem, ahogy hozzám illeszti férfiasságát - miután felgörgette magára az óvszert -, majd mikor ajkaimra helyezi sajátját, elkezdi betolni magát, számba morogva, míg én felnyögök. Nem csókolok vissza, hiszen még mindig tartom, hogy jó lenne, ha elengedne, de mindenki tudja, hogy ez nem fog elérkezni, hisz már mindennek a közepén vagyunk. Mikor elszakad számtól, lihegve lehajtja fejét, míg én hátra vetem azt, s mozogni kezd, először lassan, s folyamatosan gyorsítva a tempón.
- Jungh-Junghkookh....
- Nyögdh a nhevem hangosabbanh, Kicsimh. - Morrant fel, s az eddigieknél egy erősebbet lökött rajtam, ami egy jóval hangosabb reakciót váltott ki belőlem. Látszólag ez nagyon is tetszett neki, hiszen megtartotta az erősséget, s a tempón is gyorsított, mire hangomat már nem tudtam visszatartani, hátravetett fejjel élveztem az általa nyújtott élvezeteket, még ha az elején igencsak elleneztem ezt az egészet. Az ő oldaláról számomra viszont érthetetlen e tette, mivel attól még, hogy nem tetszik neki, hogy lefeküdtem a legjobb barátjával - mivel ez mindenkinek kínos lehet - attól még nem kellene ezt tennie velem. Mégis mi oka lenne rá, hogy ennyire mérges legyen !? - Olyan szűkh ésh...forróh vagyh. - Szemei kéjesen csillogtak a vágytól, és tekintetét mélyen az enyémbe fúrta. Meleg lélegzete arcomat égette, amilyen közel volt hozzám egész lénye. Nem bírtam levenni róla íriszeimet, látni akartam ahogy arca eltorzul a kéjtől. Lábaimat időközben dereka köré emelte, de kezeim még mindig fejem fellett voltak, s most márt, mikor csókért hajolt ajkaimra, én viszonoztam azt.
- J-Junghkookh...kérlekh...
- Mit szerethnél, Kicsim ? - Nem válaszoltam kérdésére, csak lábaimmal közelebb húztam magamhoz, s aprókat szorítottam rá, mire felmordult, de értette célzásomat, s gyorsabb fokozatra kapcsolt. Testem remegve adta meg magát, s láttam csillogó szemeit, amikkel engem méregetett. Nem sokkal utánam, ő is elélvezett, majd pár levezető lökés után, kihúzódott belőlem, kidobta az óvszert, s mellém feküdt. Csukott szemekkel, még mindig szaporán lélegezve feküdtem, de érzékeltem ahogy felém támaszkodik, s kienged az öv fogságából. Sóhajtottam egyet az érzésre, hogy a kezeim újra szabadok, így megdörzsöltem azokat, s magam mellé ejtettem. Ő továbbra is mellettem feküdt, majd meghallottam, hogy felnyüszít, így kinyitottam íriszeimet, és ránéztem. Tenyereivel eltakarta az arcát, majd megdörzsölte azt, s felsóhajtva vette el onnan, rám nézve. - Sajnálom. - Felhorkantottam, majd megforgatva szemeimet, a plafont kezdtem bámulni. - Naa, most haragszol rám ?
- Szerinted ? Basszus, mi ütött beléd !?
- Mondtam, hogy sajnálom. De tudom, hogy élvezted, láttam rajtad, és éreztem.
- Akkor sem kötözhetsz ki, mert dühös vagy, aztán fektethetsz meg. - Habgomat csak egy pillanatra emeltem fel, de amint megláttam kerek, kis kutya szemeit, lentebb vettem a hangerőből, és felsóhajtottam. - Majd később megbeszéljük, most inkább segíts kimenni a konyhába, szomjas vagyok...- Nyöszörögtem, majd végig néztem magamon. - És meztelen.
- Vedd fel ezt. - Egy fehér, bő póló landolt a fejemen, egy fekete alsó mellett. Magamra kaptam őket, s mivel még fáradt voltam, így egyik karomat átdobtam vállain, míg ő derekamat karolta át, s így mentünk a szoba ajtajához, de mikor azt kinyitotta, mindketten megijedtünk, de az előttünk álló látszólag inkább sokkos volt, mint ijedt. 

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is. Valószínűleg hétvégén fogok részeket írni ebből a történetből, sajnálom💜
További szép napot mindenkinek ! ❤🧡💛💚💙💜