Azt mondják, valahol mindenkinek van egy végzete. Az én végzetem ártatlan volt a szerelmünkhöz, és veszélyes rám nézve. Legyőzhetetlen vágy tombolt bennem, túlvilági vágyakozást éreztem iránta, mert nálunk a szerelem mindig örökké szól. Mert belesze...
A szerelem fáj. Néha úgy érzed, mintha ez lenne a legjobb dolog a világon. Biztonságban érzed magad tőle. Elfelejtet veled mindent, mintha újrakezdenél mindent. De a szerelemtől érezheted úgy, mintha nem tudnád magad irányítani. Félhetsz. Mintha addig enne téged, amíg semmi nem marad belőled. A szerelem tényleg szívás. De őt megérte megismerni. Még akkor is megérte beleszereteni, amikor mindketten tudtuk, hogy a végén úgyis pokolra jutunk. De Alessandrot még a pokolba is követném. Ott legalább együtt lehetünk. Örökkre.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
