Part One

458 11 1
                                    

Sziasztok! A nevem Emily Brown! 16 éves vagyok és jelenleg Anglia egyik legnagyobb városában, Sheffieldben élek a szüleimmel, a fiatalabbik bátyámmal és a húgommal.

Édesanyám ügyvéd, édesapám 3 hatalmas cég tulajdonosa. Az idősebbik bátyám Noah 24 éves, és Londonban él 3 éve, jelenleg az University College London hallgatója. Szingli. Nemrég szakított a barátnőjével, bár én örül neki, hisz a lány egy hisztéria volt.
A fiatalabbik bátyám Daniel 20 éves, bár együtt élünk, mostanában sokat ingázik Londonba Noahhoz, így nem igazán látom.
A húgom Rose 13 éves, tanuló, a sheffieldi táncegyesületben ugrabugrál, vagyis próbálkozik.
Jó, nem, nagyon is jól nyomja a husika. A kapcsolatom vele nem az igazi, rengeteget veszekszünk, és ez visszavezethető 2 évvel ezelőttre, amikor egy álmom válhatott volna valóra, de keresztbe tett nekem.

Úgy döntöttem, hogy elhagyom Sheffieldet, és a bátyámhoz költözök, Noah persze mit sem tud erről, anyuéknak meg azt hazudtam, hogy tud róla.. Hát, meg kell szoknia majd.

Anyuék ugyan nem örültek neki először, hogy az iskolát befejezem, de megígértem nekik, hogy magántanulóként folytatok mindent. Ám a költözésemnek van egy nagyobb oka is, természetesen nem a bátyámat hiányolom, hanem Kai, Kai Havertz a Chelsea játékosa meghívott, és mivel hónapok óta beszélgetünk interneten, és személyesen is ismerjük egymást ideje volt látnom őt újra.

És, hogy miért nem hozzá költözök? Mert Mason Mounttal együtt él, akiért hatalmas a rajongásom. Csak ezt ők nem tudják...meg még nem is kell.

Augusztus 26-án hajnalban 4.23 perckor keltem. Ma van a nagy nap. A nap, amikor végre elköltözhetek, és láthatom a bátyámat, Kait, és talán még Masont is. A bőröndömbe 3 nappal ezelőtt elkezdtem pakolni, mellette van még 2 hatalmas utazótáskám, és ezek még csak a ruháim...a sminkjeim, a drogériás cuccaim, szépségápolási termékeim egy nagyobb sporttáskába kerültek, a cipőmet egy nagy zsákba csak belehajítottuk, majd Daniel kocsijába gyömöszöltem mindent.
Ő vitt engem Londonba. Kis cinkostársam..

Reggel 7.36 perc volt amikor a szemét dörzsölve lebaktatott anya az emeletről:

Jó reggelt! Mit csinálsz? És miért vagy fent ilyen korán? - kérdezte anya ásítozva.

Hát, nem tudtam aludni, ezért még pakolásztam, aztán Daniel kocsijába vetettem a cuccokat, majd éhes lettem, úgyhogy magamba tömtem 3 pirítóst, meg egy nagy bögre kávé is a gyomrom a került. - mondtam nevetve.

Daniel is lejött kipihenve, majd kaptam egy nagy puszit a homlokomra, és átölelt.

Jó reggelt! Heló hugicám! -nézett rám sármosan. Szokása, és ilyenkor gond van, tuti akár tőlem valamit. És ez most is így volt.

Ó, jaj, te jó ég, mit akarsz? - kérdeztem.

Na jó, én megyek összekészülök, addig ti beszélgessetek, de halkan, Rose még alszik!!! - mondta anya morcosan.

Hát, tudod azért amiért viszlek Londonba, tartozol ám nekem. Szóval te fizeted az ebédemet! - mondta gúnyosan.

Rendben, ha ez kell hozzá! - mondtam.

Ó, ez még nem minden, mivel anyuék nem tudnak arról, hogy Noah sem tud a dologról pluszba el kell jönnöd velem Max bulijába. Ugyanis Londonban lesz ő is. És tudom, hogy mennyire kínos ha velem kell buliznod! - marha gúnyos tekintettel nekem szegezte.

Lesokkolódtam, rohadtul nem akartam menni. Főleg nem Max bulijába... Egyszerűen csak, hűha, én oda vagyok a forma1 teljes egészéért. És Verstappen meg pont hogy pilóta. De Emi ne legyél már bolond, hát mekkora lehetőség.

Kérlek, ne égess le, tudod, hogy mennyire imádom a motorsportot. Elmegyek, csak kérlek tűrtőztesd magad, vagy kitálalok a kis titkodról, és abban nem lesz köszönetet. - mondtam mérgesen.

Menj tusolni! Aztán haladj! - nagyon megváltozott Daniel hangja, és rendesen féltem.

A mai outfitem egy hosszú fekete szakadt farmergatyából, egy pink batikolt pólóból és egy strandpapucsból állt, mert nem akartam cipőt húzni.
A hajamat laza konytyba fogtam, a számra egy natúr színű rúzs került, az arcomra egy kevés pirosító, és az elmaradhatatlan szempillaspirálomat is magamra kentem. A parfümöm egy rózsa illatú varázs volt. Mennyei illata van. És ezt Kai legutóbb is nagyon szerette.

DANIEL!!!! - ordítottam fel az emeletre.

Mi van? Mehetünk? - kérdezett vissza.

Nem, csak azért ordítozok neked mert olyan kedvem támadt.

Oké, pattan a kocsiba, szólok Rosenak, hogy leléptünk, apropó, te el sem köszönsz tőle? Hónapokig nem látod majd őt, ez elég nagy bunkóság.

De, bementem, és köszöntem. - mondtam flegmán.

Soha nem fogtok kibékülni? - kérdezett vissza a szemét forgatva.

Nincs nekünk semmi bajunk, inkább haladj, nem akarok sokat időzni itthon.

Jól van már kisasszony. Szállj be a kocsiba, 3 perc és jövök. - mondta.

9.17 perckor végre beindult a kocsi motorja. És huhuhuuuu, indulunk.
A rádióban éppen a Guns N' Roses egyik száma szólt, amit imádok. A November Rain volt az. Kiskorom óta imádom.

1 órája úton voltunk amikor egy helyi étterembe betértünk, én bementem, Daniel a kocsiban maradt, elvitelre kértem neki egy dupla húsos hamburgert, egy nagy adag sültkrumplit, és egy literes Colát. Magamnak kértem egy HotDogot és egy Zero Colát.
A parkolóba kifelé menet nekem jött egy 190 centi körüli magas fickó, mérgében pedig fel se néztem, csak szidtam.

Hülye,miért nem tudsz a lábad elé nézni? Istenem, miért vannak ennyien vakok az emberek.

Elnézést, az úrnő maga jól van? - szólított meg egy ismerős hang.

Gyorsan hátrafordultam és Kai állt velem szemben. A francba. Aucs, ez most elég kínos volt.

Szóval? Jól van az úrnő? - kérdezett mégegyszer.

Ne haragudj Kai, de te mit keresel itt? O és igen, jól vagyok.

Jöttem kajálni, de ahogy látom neked sietős.

Nem, vagyis de. Londonba költözök, Noahhoz, szóval ha gondolod gyere át. Örülnék neki. - mosolyogtam rá.

Vagy, jöhetnél te is, van egy csapattársam, de nem sok vizet fog zavarni. Na majd koccanunk úrnő. - majd rám kacsintott és besétált az étterembe.

Mi tartott ilyen sokáig? - kérdezte Daniel.

Ő, csak váltottam pár szót egy haverommal, ő is itt volt, de mostmár mehetünk... - próbáltam menteni magam.

14.58 perc volt amikor odaértünk Noah lakásához. Danielnek van kulcsa, ezért bejutottunk, hisz a bátyám épp az egyetemen volt. Gyorsan behordtuk a cuccaimat, kora este 16.06-kor Noah hatalmas nagy mosollyal toppant be a lakásba, a karját széttárta, és én egyből a karjaiba rohantam. Szorosan magához ölelt, majd letett a padlóra.
Hát, Noah elég magas, kb mint Kai. Üti majdnem a 190-et.

Mit keresel itt tökmag? - na szuper, ezt a nevet még mindig nem felejtette el.

Hát, én úgy döntöttem ideköltözök.

Hogy mit csinálsz? Ezt most komolyan mondod?

Úgy nézek ki mint aki viccelt?

De és előtte nem szokás megkérdezni a másikat, hogy szabad-e?

Hát, anyuék úgy tudják tudtál róla, szóval tartsd a szád kérlek, de cserébe lesz egy kis háziasszonyod.

Csúcs.-mondta Noah picit elhúzott szájjal.

Este Kai felhívott, hogy lenne-e kedvem holnap átmenni hozzá, reggel jönne értem kocsival, aztán az edzését is megnézhetném, én meg természetesen igent mondtam rá.



Rejtelmes szerelem (Mason Mount ff) Where stories live. Discover now