Rejtelmes szerelem (Mason Mount ff)

Part Sixteen

Szóval folytatom a tanulmányaimat, és ápolom a barátomat.
Az óráim online zajlanak, a tanárom nagyon kedves. Megkért, hogy menjek el hozzá... Aminek hát őszintén először nem örültem, utána átgondoltam a helyzetet, és nem. Semmiképp. Nem akarom magára hagyni Masont.

Úgy éreztem, hogy a szüleimmel is többet kellene beszélnem, nem tudom, valami nagyon nagyot fordulhatott bennem...

Emily: apu, azt hiszem beszélnünk kellene, örülnék, ha egy hétvégén haza tudnék menni, vagy esetleg ti eltudnátok jönni. Puszi, Em.

Kicsim! - szólt hozzám Mase.

Megyek már! - válaszoltam neki.

Emy, nézd, nem kell minden egyes nap ennyire vigyáznod rám, majd megleszek valahogy, nyugodtan menj el levegőzni, ki kapcsolódni!

Mase, nem. Talán majd hazautazok, de csak ha jobban leszel.

Apa: kincsem, 2 hét múlva? Itthon, összehívjuk a családot.

Emily: lehetne, hogy csak mi legyünk? Rose, Daniel, Noah anyu te és én.

Apa:természetesen.

Miután apuval megbeszéltem, hogy csak a szűk családdal szeretnék beszélni, elcsúsztattam a zsebembe a telefonomat, és úgy gondoltam hallgatok a szerelmemre, és kiszellőztetem a fejemet.

Mase! Elmegyek egy picit levegőzni akkor, ha nem bánod. -mondtam.

Dehogy kincsem, menj csak. Vigyázz magadra. -mondta Mason.

Gyorsan átöltöztem, felvettem egy farmert, egy inggel. A hajamat kiengedtem, És egy tűsarkút húztam magamra.

Természetesen abba nem gondoltam bele, hogy ha nagy levegőzésre vágyom, akkor a lábam le fog szakadni, és a lábujjaim külön utakra térnek.

Felhívtam a bátyámat, hogy beszédem van vele.

Halló, Noah? Minden rendben? Ráérsz, vagy dolgozol? Vagy mit csinálsz?

Szia Em. Hát, nagyon sürgős a dolog? Épp egy csajt próbálok fűzni...

Ohh, nem, akkor nem zavarlak..., -mondtam szomorú hangon.

Ne haragudj hugica, majd este bepótoljuk a beszélgetést.

Miután Noah nem ért rá velem találkozni, úgy gondoltam elmegyek egy kávézóba a környéken. Vettem egy cappucinot, és a polcról levettem egy könyvet,.majd ahogy leültem, az eső elkezdett szakadni.