Time and space in wizarding world

10.rész

A TARDIS a tiltott rengetegben van. Nagyon remélem, hogy nem történt vele semmi. Mármint diákok nem valószínű, hogy a közelébe mentek, de ki tudja mi minden él abban az erdőben. Jobb lesz sietni, ha még oda akarok érni világosban.

Azt azért remélem jó irányba megyek. Bár biztos ki jutok előbb vagy utóbb, nem? Ezek a folyosók hasonlóak. És sok van belőlük. Ebben például van egy nagy díszes ajtó. Vajon mi lehet mögötte? Csak nem ártok vele senkinek, ha megnézem.

Oda sétáltam, és megfogtam a kilincset. Kinyitva az ajtót fény szűrődött be a sötét helyiségbe. Nem láttam sokat, és inkább nem akartam megkockáztatni, hogy olyan helyen találjanak ahova nem kéne bemennem, így inkább bezártam az ajtót. Körbenézek körülötte a falon, keresve egy táblát, vagy valami kiírást. Aztán megtaláltam: 'Könyvtár'. Ez szuper, mostmár legalábbb ezt is tudom hol van.

Visszaemlékezve eredeti úticélomra, visszafordultam, és tovább indultam kifelé. Sajnos nem jutottam sokáig, ugyanis valaki ismét lefogott. Mostmár komolyan kezd elegem lenni belőle.

Érzem ahogy két kéz a karjaimnál fogva berángat egy terembe, majd egy falhoz szorít. Mikor megáll van lehetőségem megnézni ki az. Ahogy felemelem a fejem látom, hogy Alastor az. Vagyis Barty.

Vajon azt hiszi tudom, hogy ki valójában? Eléggé valószínű, és nem is csodálom, hogy ezt vette le a dolgokból. Valószínűleg ő se érti mi történik. Mondjam meg neki, hogy tudom ki? Bár, ha nem teszem, akkor számára csak bonyolítaná a dolgokat, aztán ostorozná magát, amiért felfedte magát.

"Ki vagy te? Ki küldött?!" Kérdezte. Úgy döntöttem nem bonyolítom tovább a helyzetet.

"Barty, " kezdtem, próbálva nyugodt hangon beszélni "tudom, hogy nem érted mi történik, nekem is furcsa volt, de ha elengedsz elmagyarázom." Autómatikusan tegeztem. Ez kicsit furcsa, de biztos teljesen normális, tekintve, hogy ő is tegezett, illetve, hogy attól függetlenül, hogy gonosz, hasonlít rám. És nem csak az arc, hanem intelligencia terén is.

Nem sikerült éppen megnyugtatni. Egyre erősebben szorította a karomat, azonban az egyik pillanatban gyengült a keze, és olyan volt, mintha az ő karja is fájna. Érezné amit én? Akkor én is érzem vajon amit ő? Egy módon derülhet ki. Azóta gyengébb csapdájából kiszabadítva jobb kezemet, öklömmel megcélozva az arcát, leütöttem. Próbáltam nem túl erősen ütni, egyiküknek se lenne jó, ha nyomot hagyna.

Erre hátralépett egyet, így én kiszabadultam. Bár nem értem vele sokat, ugyanis égett az arcom. Ő biztosan nem ütött meg, úgyhogy az elméletem helyes. Mellesleg, jó tudni, hogy erős a jobb horgom. Sajnos nem volt sok időm felépülni az ütésből, Barty ismét lefogott.

"Figyelj," kezdtem, próbálva felemelni a kezemet, esetleges támadások elleni védekezésképp "sajnálom, hogy megütöttelek. De kellett, hogy biztos legyek. Te is érezted, nem? A karodon? A szorítást?"

"Miről beszélsz?" Még egy dologban olyan szerintem, mint én. Nem szeret nem érteni dolgokat.

"Tudom, oké? Én is éreztem az ütést."

"Mi?"

"Figyelj," Kezdtem, gondolkozva a legjobb módon, hogy megértessem vele. Próbáljuk tettekkel. "Csípj meg!" Mondtam, és bár kicsit hezitált, megtette.

Pár másodperc után teljesen elengedett.

"Érezted, igaz?" Aprót bólogatott.

"Ez miért van?" Kérdezte.

"Uh, hát. . . gondolom mivel én vagyok egy párhuzamos világbeli hasonmásod." Próbáltam magyarázni, egyazon időben, ahogy kitalálni, hogy mi történik. "Ezért valamilyen kapcsolat van köztünk, ami miatt nem tudjuk bántani egymást. Vagyis tudjuk, csak mi is érezni fogjuk, ezért nem ajánlott."