Time and space in wizarding world

4.rész

"Mi ez a fülke, uram? Ez normális?" Kérdezte a rázkódás miatt. "Egy űrhajó, és ne aggódjon, ez teljes mértékben normális Miss Granger." Mondtam, és nemsokára a TARDIS megállt. "Láttam az arcán, hogy érdekli hogyan működik, és gondoltam megmutatom." Magyaráztam meg a tettem miután  kaptam egy egy kicsit ideges, és  kíváncsi fejet. Persze ettől mégjobban érdekelte a dolog. "Jöjjön!" Mondtam neki, miközben az ajtó felé kezdtem sétálni. Az elején nem mozdult. Bár lehet a rázkódás hirtelen elmúlása miatt. 

"Mutatok valamit." Erre végre elindult, és mikor már ott állt mellettem, kinyitottam az ajtót. Ezzel szemünk elé tárva az éppen keletkező naprendszert. "Ezt hogyan csinálta? Ez elképesztő." "Nem én voltam, hanem a TARDIS... Hát nem gyönyörű? Mégcsak épphogy elkezdett égni a nap, most állnak össze a bolygók. A Föld még nem létezik. Még nincs. De szépen lassan majd összeáll, és beáll a többi bolygó közé, közösen megalkotva a naprendszert." Hermione csak csendben hallgatott, és gyönyörködött ebben a folyamatban, ami valóban gyönyörű.

Pár perc múlva végre megszólalt. "Ez tényleg lenyűgöző, de hogyan?" "A lényeg, hogy a TARDIS, ez a hajó, képes utazni térben és időben." "Nem gondolja, hogy vissza kéne mennünk?" Kérdezte. "De, igen, hogyne. Vissza kéne." Mondtam, és indítottam is a TARDISt. A visszaúton Hermione már végig kapaszkodott, amit meg is értek. 

Amikor megérkeztünk, azt vettük észre, hogy sötét lett. Még kora délután volt, amikor elmentünk, szóval legalább 4 órával később érkeztünk, mint szerettünk volna. "Már biztos  keresnek, szerintem jobb lenne, ha gyorsan Dumbledorehoz mennénk." Ajánlotta. "Igen, ez valóban jó ötlet." Mondtam, és elindultam, de hamar visszafordultam. 

"Eredetileg azért jöttem ki, hogy elrejtsem a TARDISt, már csak nem hagyom itt." Mondtam és gyorsan leparkoltam a Tiltott Rengetegbe. "Most már mehetünk." Indultam el, Hermione pedig követett engem. 

Azonban sajnos megint meg kellett állnom. Hátrafrodultam, hogy szembe legyek Hermioneval. "Szerintem jobb lenne, ha nem én vezetnék, elég valószínű lenne, hogy eltévedek." "Rendben." Mondta, és előrement, és most én követtem őt. 

Pár perc alatt elértük a kívánt termet, már csak pár méterre voltunk. "Szerintem jobb lenne, ha innen maga menne elől." Mondta Hermione. "Igen, szerintem is." Értettem egyet vele, és elindultam az ajtó irányába. Kopogtam, és egy ismerős, ideges hang válaszolt, hogy bemehetünk. "Én bemegyek, és ha tudják, hogy te is eltűntél, akkor gyere be. Egyébként, várj meg kint." Mondtam halkan Hermionenak, aki csak bólintott egy aprót.

Ahogy beléptem rájöttem, hogy az emberek nem szeretik, ha várakoztatják őket, főleg, ha ők maguk nem tudnak semmit. Bent volt Dumbledoreral Perselus és McGalagony. Pont, mint mikor eljöttem. Az elején csak válaszokat várva néztek rám, aztán szokás szerint Dumbledore szólalt meg először. "Mégis hol volt, ha szabad tudnunk?! Gondolom nem bánja, ha megkérdezem." Jól kezdődik. De Hermionet még nem hozta szóba, ami azért jó. "Elnézést én sajnálom, de nem szándékosan voltam olyan sokáig." 

Teljesen kezdem úgy érezni magam, mint egy tinédzser, amikor késve ér haza, és kérdőre vonják őt a szülei. "Nem szándékosan?! Már elnézést, csak én azt hittem, hogy ura magának. Mégis miért nem jött akkor vissza 4 órával ezelőtt?!" Esett nekem Piton is. "Kérem hagyják, hogy megmagyarázzam!" "Megagyarázhatod! Majd a minisztériumban." Határozottan ki merem állítani, hogy Perselus utál engem. Mondjuk ez azért van, mert azt hiszi Barty vagyok. Remélem később kibékül a létemmel.