Time and space in wizarding world

11.rész

Pár perc múlva Barty teljesen visszaváltozott eredeti alakjába. Fura érzés úgy beszélgetni valakivel, hogy tudjuk, valójában nem úgy néz ki. De valahogy az a tény, hogy olyan, mint az ember maga, talán még furább. Egy ember, aki mintha a tükörképem lenne, itt ül előttem, és beszélget velem. Nem olyan mintha magaddal beszélnél, teljesen más. Mások a gondolatai, az érzései, az emlékei, de olyan mint én. Tudom, hogy nem lett volna szabad, de találkoztam már magammal, és az másmilyen. Regenerálódás miatt még nem is találkoztam olyan magammal, aki így néz ki. Hú, ez nagyon furán hangzana, ha valaki hallaná.

Egyébként az is elég különös, hogy én is akkor kerülök ide, mikor úgy nézek ki, mint egy halálfaló. Jack biztos mondana erre valamit, ha itt lenne. Oh, Jack. Lehet, hogy néha kicsit fájdalmas, vagy éppen idegesítő a közelében lenni, de tőle is rossz volt elbúcsúzni. Remélem, hogy fogom még látni. Ami történt mindannyiunkra hatással volt. Sajnálom, hogy belekevertem őket.

Beszélgethettünk már legalább két órája, mindenféle dolgokról, többek közt arról, hogy én ki vagyok, és hogy jelenleg mindketten álnevet használunk, mikor felmerült egy téma, amiről nem tudtam sokat magam se.

"Láttam, hogy nem hat rád annyira a varázslat, mint ránk. Nem is tudsz varázsolni?" Kérdezte.

"Nem tudom. Nem hiszem." Mondam őszintén.

"Próbáltad már valaha?" Nézett rám egy kisebb mosollyal.

"Nem." Válaszoltam, mire felállt, és fejével biccentett, hogy álljak fel én is. Odaálltam mellé, és érdeklődve vártam mire készül. Zsebéből elővette pálcáját, miközben megkérdezte "Ismersz varázsigéket?"

Autómatikusan nemlegesen ráztam a fejem, de még hozzátettem. "Vagyis ismerek párat, de nem tudok sokat. Azoknak is csak a nevét, de azt se mindet helyesen kiejtve." Ismertem be egyre halkabban beszélve egy apró mosollyal.

"Gyere." Mondta, picit hátralépve. Nem nagyon tudtam mire gondol, ugyanis eddig is eléggé közel álltam hozzá. Féloldalasan elé álltam, és a kezembe adta a pálcáját. Ez tényleg megtörténik? Bízik bennem annyira, hogy ideadja. Mondjuk nem tudjuk, hogy tudom-e egyáltalán használni, de ha megtámadnám nem tudna védekezni. Ez nagyszerű, ha tényleg sikerült elnyernem a bizalmát.

"Kezdésnek legyen valami egyszerű varázslat. Mit szólsz az Invitohoz?"

"Nekem jó, te tudod."

"Segítek." Mondta, majd rátette a jobb kezét az enyémre, teljesen mögém állva. Nagyon furcsa érzés. Nem is tudom mikor vagy ki volt ilyen közel hozzám. Felemelte a kezemet, és, még maga a varázsige nélkül, leírt a levegőbe egy fejre állított félkört. Vagy fordított U betűt, ha úgy egyszerűbb. "Ennyi a mozdulat. Most próbáld meg egyedül!" Mondta, és elengedte a kezem. Kicsit fura volt ilyen közelről hallani a hangját, úgy, hogy mégse látom, mivel mögöttem van.

Mikor már olyan helyen állt, ahol látom, megismételtem a mozdulatot, majd ránéztem.

"Jó. A varázsige annyi, hogy 'Invito' és mondassz hozzá egy tárgyat. Például, hogy könyv. Megmutatom." Vissza adtam neki a pálcáját, és lerakott egy könyvet az asztalra. Megállt az asztal előtt, és a pálcáját a Legendás állatok és megfigyelésük című könyv felé szegezte.

"Invito könyv!" És az a következő pillanatban már a kezében volt. Szerintem nekem nem fog sikerülni. Lássuk be nincs rá sok esély. Nem hat rám úgy a varázslat, miért tudnám használni?

"Nem vagyok biztos benne, hogy sikerülni fog-e. Őszintén szólva nem hiszem." Mondtam bizonytalanul, amikor ideadta a pálcáját.

"Oké, de próbáld meg, és kiderül." Bólogattam, majd már emeltem is a kezem.

"Invito" Próbáltam, de semmi nem történt. Megpróbáltam mégegyszer, kicsit kevesebb önbizalommal. Megint semmi. Ezek szerint igazam volt, és nem tudom használni. Nem volt rá sok esély, de hazudnék, ha azt mondanám, nem vagyok picit csalódott. 

Bartyra néztem. Kicsit neki is csalódott arckifejezése volt.

"Lehet, hogy rosszul csináltad?" Kérdezte.

"Ne, hagyjuk. Nem sikerült, elfogadom." Próbáltam vigasztalni. Nem akarom, hogy emiatt rosszul érezze magát, végülis várható volt. 

"Te mondtad is, hogy lehet nem fog sikerlülni. Nem is lep meg?"

"Nem. Tudod, nem éppen vagyok idevalósi, plusz minden nekem sem sikerülhet... De azért érdekes. Bájitalok hatnak rám, varázslatok részben, és én magam nem tudok mágiát használni semmilyen formában. Mondjuk érthető. Úgy értem a varázslatok azért nem hathatnak rám teljesen, mivel nem ebből a világból származom, úgymond 'nincs meg bennem a varázs', vagy valami hasonló. Hatnak rám valamilyen szinten, gondolom mivel azért valamennyire minden fizikai dologra hatnak. A bájitalok esetében, nem tudom miért hat jobban. Lehet erősebbek. A tény pedig, hogy én nem tudok varázsolni, szintén abból adódhat, hogy nem vagyok idevaló." Gondolkodtam hangosan, tisztázva a dolgokat.

~~~

Hú, ennek a megírása most valamiért nagyon nyögve-nyelősen ment, és sokáig tartott. Ettől függetlenül remélem tetszett.

Köszi a kis segítséget: puskasnomi

Egyébként csak, hogy tisztázzuk, a sztori a 'Last of the Time Lords' után játszódik. Ez fontos, oda írtam a leírásba is, de jobb ha tudja mindenki. Eddig nem gondoltam rá, de fontos.

Kezdődik a suli, és ez rám is hatással van, ugyanis, ha hiszitek, ha nem, még van mit tanulnom. A lényeg, hogy valószínűleg megint kicsit ritkábban lesznek majd részek, de nem kell kétségbe esni, fogok foglalkozni a sztorival, nem akarom abbahagyni, csak picit többet kell majd várni. Remélhetőleg nem túl sokat, tényleg nem akarok leállni az írásával.

Sziasztok!