Time and space in wizarding world

12.rész

>Hermione szemszöge<

Ma bájitaltannal kezdünk. Éppen ezért jó lenne, ha a fiúk időben felkelnének. Már mennünk kéne reggelizni, de ők még valószínűleg nem hogy nem készültek el, de fel se keltek.

Eltelt tíz perc, és még nem jöttek le. Menjek egyedül? Ginny biztos vár minket. Inkább elindulnék, de lassan mennék, hátha utolérnek.

Elindultam lassan. Egyik folyosó, másik, lépcső. Kezdtem azt érezni sosem fognak jönni, mikor lihegést hallottam magam mögül. Na ezek ők lesznek. Nem fordultam hátra, tettetve, hogy nem hallom őket. Nem álltam meg, nem is gyorsítottam, de viszont besétáltam a folyosó közepére, tudva hogy úgyis két oldalamra állnak mindig.

De ahogy a lihegő hang hangosabb lett, nem a barátaim értek be, hanem egy magasabb személy jött nekem hátulról. Miért is álltam a folyosó közepére ilyen lassú sebességgel?

"Jajj, bocsánat, nem figyeltem." Mondta az illető, ahogy kikerült.

"Mr. Smith?" Kérdeztem ahogy felismertem. Lelassult, hogy utolérjem, én pedig normális sebességgel kezdtem sétálni.

"Igen?"

"Hova siet ennyire?" Kérdeztem ahogy melléértem.

"A reggelire. Eddig nem igazán volt egy nyugodt percem se, plusz így is elég gyanús vagyok egy-két embernek, szóval nem akarok túl későn odaérni." Magyarázta. "És te? Miért sunnyogsz itt ilyen lassan, mikor már mindenki lent van?" Kérdezte viccesen.

"Harryt és Ront várom, hogy beérjenek, de valószínűleg nem fognak leérni." Válaszoltam őszintén. Nem érek el vele semmit, ha lassan botorkálok, csak arra lesz jó, hogy én is elkések.

"Nincs kedved együtt menni?. . . Mondjuk egy kicsit gyorsabban?" Kérdezte, amire nevettem kicsit. Mostmár csak idegesíteni próbál. De be kell valljam, nem udvariatlan és vicces is.

"Oké." Bólogattam.

Ahogy sétáltunk a termek mellett, az egyik ajtó mögül hirtelen kirohant egy kacsa. Mr. Smith megállt, majd én is, és néztük ahogy eltotyog. Ezután benéztünk a terembe ahonnan kifutott.

Egy majdnem teljesen üres terem. Egyedül McGalagony professzor állt a tanári asztal mellett, pálcával a kezében.

"Elnézést, sietek." Indult el felénk, vagyis kifele a teremből. "Ez a kacsa mindig elszalad és csak a bajt vonzza." Mondta kicsit ingerülten a professzor.

Az ajtóban még megállt, és megfordulva végignézett rajtunk. Rá volt írva az arcára, hogy nem akarta, és meg sem lepte, hogy együtt lásson minket. Bár gondolom ha Harry lenne itt még inkább igaz lenne. "Remélem jó okuk van itt téblábolni, mikor már mindenki a Nagyteremben van." Harry és Ron nincsenek. De nem mondtam ki hangosan. "Ne halljak rosszat magukról!" Mondta, nem várva választ, és elment a kacsa után.

Leértünk a Nagyterembe, és a fiúk még nem voltak sehol.  Én elindultam a griffelndéles asztalhoz, de visszanéztem Mr. Smithre. Ő egy pillanatra megállt és, ha jól láttam, pillantást váltott Mordon professzorral. 

Nem nagyon foglalkoztam vele, inkább Ginnyre tereltem a figyelmemet, aki már nagyban mesélte milyen őrült álma volt.

~~~

Bocsi a rövid rész miatt. Nagyon fura Hermione szemszögéből írni, de még egy rész erejéig megpróbálkozok majd vele, ugyanis muszáj lesz egy gyerek szemén keresztül látni egy kicsit. Remélem élvezhető, illetve, hogy még leköt titeket a sztori. Nemsokára majd beindulnak picit az események. Addigis kitartás!

Illetve a kacsás részt puskasnomi miatt írtam, ugyanis fogadtunk és vesztettünk. Mind a ketten. Ezért most mindkettőnknek bele kellett írnia valamibe egy kacsát.

Sziasztok!